Egy szingli apuka - Yoongi ff

kaotikus vacsora

Megérkeztünk. Ki száltunk a kocsiból és bementünk a házba, le vettük a cipőinket és bentébb mentünk.
-ap- hirtelen el akadt, mert úgy megelpődött- Chaewon!!- ide szaladt hozzám és az ölembe ugrott- hiányoztál- erre csak fel nevettem.
-te is nekem Jun- néztem rá, majd szorosan magamhoz öleltem.
-nekem már nem is örülsz?- kérdezte Yoongi.
-de- villogtatta meg fogait.
-látom.
-apa- szaladt ide egy kis lány, gondolom ő lenne Eun-Ji.
-szia- kapta fel a gyereket.
-apa?
-hmm?
-ki ez a lány?
-Kim Chaewon-nak hívják, és mostantól itt fog lakni velünk, mert-
-tényleg?!- vágott közbe örömében Jun- tényleg itt fogsz lakni velünk?
-igen, úgy néz ki.
-Byunni?
-alszilk- szólalt meg egy idős hölgy. Nem tudom, hogy mikor kerülhetett ide- Kang Iseul vagyok, biztos te vagy Chaewon.
-igen hölgyem- hajoltam meg, már amennyire tudtam a gyerektől.
-ó nem kell hajolgatnod előttem, és nyugodtan szólíts csak Iseul-nak. Rendben?- mosolygott rám.
-remdben- mosolyogtam vissza.
-Iseul, meg mutatod kérlek Chaewon-nak hol lessz az ő szobája?
-máris. Kövess kérlek- letettem Jun-t majd mentem a nő után.
-itt vagyunk- állt meg egy ajtó előtt, majd benyitott. Wow elégtágas a szoba és van bent két ajtóis.
-ez lenne a szobája. Az az ajtó- mutatott felé- egy fürdőszoba a másik pedig a gardrób- mutatott a másik ajtóra- én viszont hagyom most, hogy nyugodtan pakoljon ki. Majd szólok, ha kész a vacsora.
-remdben, és nagyon szépen köszönöm- mosolyogtam rá, amit a nő viszonyzott, majd ki ment becsukva maga mögött azajtót. Én pedig bent maradtam a dobozokkal és bőröndökkel a szobában. Oda ültem a dobozok mellé és el keztem ki pakolni belőlle.

Már majdnem kész voltam, mikor kopogtak az ajtón.
-igen?- kérdeztem, majd valaki benyitott.
-csak én vagyok az- lépett be Yoongi- látom már elég jól haladsz a pakolással..csak azért jöttem, hogy szóljak kész a vacsora- nézett a szememben.
-köszönöm.
-mit?
-azt, hogy szóltál. Meg, hogy készítettek nekem is vacsorát.. és a munka lehetőséget és, hogy-
-jó elég lessz- nevetett fel- már mondtam, hogy nem kell megköszönjed.
-de-
-nem, nem kell- lépett hozzám közelebb, majd le gugolt mellém- nem kell nekem meg köszönj semmit. Inkább nekem kéne, mert el vállaltad a munkát és, hogy ide költöztél hozzánk- fogta meg az arcomat egyik kezével és mélyen a szemembe nézett- mostmár ideje lenne vacsorázni menni- engedett el. Segített felállni, majd le mentünk az ebédlőbe.

Az asztalnál Yoongi ült előttem, egy oldalán Eun-Ji-val, a másikon pedig Byunni-val. Eun-Ji előtt ült Jun mellettem, aki folyamatosan csak beszélt hozzám. Iseul már haza ment, mert ő nem lakik itt velük.
-Jun hallgass már el végre- szólalt meg Eun-Ji.
-nem!
-idegesítő vagy!
-nem is!
-de az vagy!
-nem!- nyújtotta rá a nyelvét.
-de!- nyújtotta rá ő is. Most komolyan, nem tudom, hogy ne evessek-e vagy sírjak-e rajtuk.
-hadjátok abba!- szólalt meg Yoongi.
-jó..- mondták egyszerre a gyerekek. Egy ideig csendben is voltak, de Jun megint beszélni kezdett.
-apa vett nekem egy távirányítós autót, de Byunni eltörte. De apa meg javította nekem.
-igen?
-aham.
-apa mindent meg tud javítani.
-tényleg? Bármit?
-igen, bármit. Egyszer el tört a kis lámpa.
-hogyan tört el?
-nem tudom.
-te törted el- szállt vitába vele Eun-Ji.
-nem is igaz!
-de én emlékszem rá, hogy te törted el.
-ne-
-mindegy ki volt, már megtörtént. És mit akartál mondani?
-eltört a kis lámpa és.. és apa meg javította.
-azt is?
-igen- vigyorgott.
-hogy apukád milyen ügyes.
-aham. Apa azt mondta, hogy ő a leg okosabb a világon.
-igen- erre fel nevettem, miközben a férfira néztem, aki a kezével takargatta az arcát- és..és azt is mondta, hogy olyan jóképű, hogy minden lány vele akar randizni- nevetett.
-igen?- nevettem fel hangosan- apukádnak elég nagy egoja van.
-Én csak tisztában vagyok a tényekkel- vonta meg a vállát.
-persze én is élnék halnék egy raniért veled.
-talán majd el viszlek egyre.
-micsoda megtiszteltetés- forgattam meg a szemeimet.
-akkor apa el viszed Chaewon-t randizni?- kérdezte Eun-Ji nevetve.
-hát..már muszáj lessz neki, mert megigérte- viccelődtem.
-nem is igértem ilyet
-dehogy nem, ők a szemtanúk- mutattam a gyerekekre.
-igen apa megigérted neki- nevetett Jun.
-igen- bólogatott Eun-Ji nevetve
-igen- ismételte a szót Byung-ho, aki bár nem értett belőlle semmit se, de nevetett, mert mi is nevettünk.
-najó, mostmár elég. Inkább egyetek, mert kihül a kajátok- mondta mosolyogva.

Hallgattunk a férfira és inkább az evésre koncentráltunk. Miután befejeztük a vacsorát el mosogattam, majd bementem a szobámba. El pakoltam a maradék holmit, majd átöltöztem és el végeztem az esti rutinomat, azután pedig le feküdtem aludni.