Egy szingli apuka - Yoongi ff

mi volt köztetek?

Hirtelen az ébresztőm hangjára keltem fel. Amikor kinyitottam a szemem egyből Yoongi arcát láttam, ahogy egy fájdalmas arcot vág a kellemetlen hang miatt. Le állítottam a csörgőt.
-mi ez?
-egy időzitő. Azt jelzi, hogy a gyerekek után kéne menjek. Vagyis csak Jun után, mert ma Eun-Ji a barátnőjénél alszik.
-akkor csak Jun-t kell lepasszolnunk valahová és az egész nap a miénk lessz.
-és Byunni?
-ő ott fog aludni Iseul lányánál.
-mindegy, mert Jun-t nem passzolhatod le.
-dehogy nem.
-de miért is akarsz velem maradni kettesben.
-miért ne akarnék baby?- Hajolt közelebb hozzám, közbe pedig végig simitott az arcomon.
-baby?..
-gondoltam, hogy adok neked egy új becenevet, ha már randizni fogunk. Tetszik?
-nem rossz.
-én is kérek valami becenevet.
-majd kitalálom később, de most megyek a gyerek után- mondtam, majd hirtelen kibújtam az ágyból, mielőtt még vissza húzhatna.
-én is veled megyek.
-akkor kel félj az ágyból és öltözz át.
-jó..- kelt fel. Oda, ment a gardróbjához, kiszedett néhány ruhát, majd az ágyra dobta.
-én addig kimegyek.
-nem kell, úgyis tudom, hogy látni akarsz ruha nélkül- mondta egy kaján vigyorral az arcán.
-perverz! Nincs idő sztriptízre - mondtam hangosan, hogy ő is hallja.
-nem vagyok az. És amúgy is a boxert magamon hagyom. Azt megengedem, hogy te szedd le róllam- mosolygott perverzen, majd lekapta a felsőjét.-na mit szólsz?- kérdezte. De én csak gyorsan el takartam a szememet- nem kell el takard a szemed, úgy is látni fogod még. Nem is keveset.
-hagyj békén- mondtam idegesen, és még jobban el takartam a szemem. Bár most őszintén tényleg megnéztem volna, de ez akkor is olyan izé lenne.
-kész vagyok- mondta. Félve, de oda néztem. Szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre tényleg kész volt- mehetünk- bólintottam, majd mind ketten lementünk a bejárati ajtóhoz. Fel vettük a cipőinket és a dzsekieinket. Yoongi el vette a kocsikulcsát és kinyitotta nekem a bejárati ajtót.
-köszi- mosolyogtam szégyenlősen, majd kiséltáltam. A kocsiajtót is illedelmesen kinyitotta nekem.
-köszi- köszöntem meg mikor beült mellém.
-nem kell mindent megköszönnöd- mondta miközben beindította a kocsit. Egész úton azon gondolkodtam, hogy holnap Min Yoongi-val megyek egy randira és méghozzá ő hívott el.
Úgy elmerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem mikor oda értünk.
-nem akarsz kiszállni?- kérdezte, a kocsi ajtót fogva nekem.
-de és köszi- nevettem kínosan.
-haaa.. már mondtam, nem kell mindent meg köszönöd nekem- kulcsolta össze a kezeinket, amire én hirtelen ránéztem a férfira- mi az?- nétzett rám értetlen fejjel. A kezünkre néztem, majd vissza rá- csak gondoltam, ha már úgy is randizni viszlek holnap megfoghatom a kezed- erre muszáj volt rá mosolyognom. Ő is megvillantotta a fogas mosolyát és folytattuk az utunkat, be az óvoda épületébe.
-Chaewon!- szaladt oda hozzám Jun. Elengedtem a férfi kezét és felvettem az ölembe.
-hé! Ez már kezd sértő lenni, hogy engem ignorálsz.
-szia apa- kuncogott- láttam, hogy egymás kezét fogjátok- suttogta kuncogva.
-még szép, hogy láttad, hisz nem vagy vak- erre játékosan megütöttem a férfi melkasát.
-láttad ezt Jun. Megütött.
-megütötted? De miért?
-mert megérdemelte.
-már miért érdemeltem volna meg? Így szeretsz te engem?
-ki mondta, hogy szeretlek.
-áu, ez azért fájt. De nyugi, úgyis tudom, hogy szeretsz, hiába tagadod.
-higgy amit akarsz felőllem.
-miért talán nem szeretsz?- nézett rám boci szemekkel.
-azt sem mondtam.
-kezdesz kikészíteni, tudod?
-szivesen.
-Hé Yoongi!- jött oda hozzánk Ari. Már csak ő hiányzott- sziasztok- mosolygott, mintha semmi se történt volna reggel.
-szia- mondtuk egyszerre Yoongi-val, amikre Jun felkuncogott.
-Te miért vagy itt?- fordult felém.
-közöd?- erre Yoongi kicsit elmosolyodott, de utánna vissza vette a szokásos fapofáját. A nő Jun-ra nézett, majd vissza rám.
-azt hiszed, hogy el veheted az anyjuk szerepét?- méregetett- hiszen még csak gyereked sem lehet.
-néni, nem szabad kimondani mások magánéletét!- bármilyen szar is ez a helyzet most, de erre a mondatra el kellett mosolyognom.
-a gyerek jól mondja, idelye lenne neked is megtanulnod. És tudod mit? Én örülnék, ha ő lenne az új anyukájuk és a gyerekek is. Chaewon sokkal szebb, kedvesebb és megbízhatóbb, mint te. Ne merj mégegyszer lekezelően beszélni vele.
-nem értem, hogy mit szerezhetsz egy ilyen fruskába.
-ebből elég!
-Yoongi..- fogtam meg a ruháját egyik kezemmel- hagyd, ne foglalkozz vele inkább menjünk haza.
-..rendben- mondta kicsit hezitálva. Megfogta a derekamat és el húzott a kocsiig. Majd mind beültünk.

-apa miért veszekedtetek Haneul anyukájával?
-nem rád tartozik kölyök.
-de-
-Chaewon..
-hmm?
-ne vedd magadra amit mondott.
-nyugi nem veszem, már igazából lepereg róllam, amiket mond. Azért már két éve hallgatom - vontam vállat kicsit szomorúan. Mire ő megfogta a kezem- szóvaaal-myújtottam meg a szót- hogy is mondtad? Szép vagyok, meg kedves?- mosolyogva megrázta a fejét és egy pillanatra rám nézett, majd vissza az útra.
-hogy is gondoltam, hogy majd csak úgy el megy a füled mellett- sóhajtott mosolyogva- mit szólnál, ha erről othol beszélgetnénk kettesben, hmm?
-de dolgoznod kell.
-ma négyre megyek írtam az asszisztensemnek, amíg te a cipődet húztad.
-jó neked, hogy akkor mész, amikor akarsz. Én egész nap a munkában vagyok- erre mind ketten fel nevettünk.
-ne aggódj, holnap lesz szabadnapod. Majd el viszlek valahová.
-milyen jó, a szabad napomat is a főnökömmel kell töltenem- viccelődtem.
-méghozzá a jóképű főnököddel.
-fantasztikus- forgattam meg a szemeimet nevetve.
-tényleg Jun mit szólsz ahhoz, ha holnap a többiekkel el mennétek a nagyiékhoz.
-ezaz!- újongott- Chaewon is jön?
-nem.
-de miért? Akarom, hogy találkozzanak.
-majd fognak, de holnap apa tölt vele időt- húzta egy perverz féloldalas mosolyra a száját. Tudom, hogy direkt csinálja ezt. Direkt mondta ilyen félre érthetően. Annak örülök, hogy legalább Jun nem értette, de bár én se érteném.

Miest haza értünk Yoongi el ment letusolni. Amíg ő tusolt csináltam ebédet és Jun-nal ettünk is. Majd lefektettem aludni. Fejhalgatóval a fejemen mosogattam, mikor megéreztem egy kezet a derekamon. Hirtelen megilyedtem, de hamar rájöttem, hogy csak Yoongi az. Bár ettől a tudattól még gyorsabban vert a szívem. Amit ő valószínűleg észre is vett.
-csak nem ennyire tetszek neked? Vigyázz, mert még kiugrik a szíved a helyéről.
-csak.. megilyedtem a hirtelen érintéstől- egy rézben igaz is.
-ja persze- engedett el, bár ne tette volna, mert mindjárt összeesek.
-van ebéd az asztalon. Nyugodtan egyél mi már ettünk.
-nélkülem?-biggyeztette le ajkait.
-bocsi, de Jun-nak aludnia kellett- vontam meg a vállaimat.
-legalább ülj itt velem akkor.
-ha ez minden vágyd..
-lenne még egy két dolog.
-boccs de többet nem vállalok.
-pedig még nem is montam mit akarok.
-ez van... Kérdezhetek valamit?
-aham.
-..igazábol volt valami köztetek Haneul-al. Igaz?
-...igen..de már megbántam.
-..mi történ köztetek pontosan, már ha szabad kérdeznem. Ha nem szeretnél nem muszáj válaszolnod.
-Jun említette neked, ha jól tudom, hogy volt egy időben..hogy..."feleséget kerestem magamnak"- mutatott idéző jeleket- igazából egy északás partnerek voltak. Nem tudtam, hogy a halála után mihez kezdjek. Mára már bele törődtem, és tudom, hogy ettől még az élet, számomra megy tovább. De ezt abban a pillanatban nem fogtam fel. Így a gyerekeket lepasszoltam a szüleimnek, hogy haza hozhassak lányokat és.. Haneul is egy volt közölük. Csak az volt a gond, hogy neki még volt férje. Én holt részeg voltam, de ő józan volt.
-wow..ez sok információ így egyszerre.
-nem akartam volna, hogy miattam meg csalja a férjét..
-hülye vagy?! Azt mondtad, hogy ő tök józan volt. Ez nem hinném, hogy a te hibád lenne. Talán csak részben- gondolkodtam el- meg gondolj bele, ha egyszer csinált ilyet, józanon- hangsújoztam ki a szót- valószínűleg nem ez volt az első.
-lehet igazad van.

Miután Yoongi megebédelt, fel ment átöltözni. Addig el mosogattam az ő edényeit is, majd helyet foglaltam a kanapén. Mikor már jól elkényelmesedtem, akkor jött le Yoongi.
-mész is?- álltam fel a kanapéról.
-aham- ment a bejárathoz felvenni a cipőjét, én pedig mentem utánna.
-Byunni-t hatkor fogják hozni, Eun-Ji után pedig nyolckor kell menned.
-remdben. Legyen jó délutánod.
-neked is- hajolt az arcomhoz, egy puszira.
-szia- ment ki.
-szia..-mondtam elhaló hangon.