Egy szingli apuka - Yoongi ff

sűrgős segítség

Egy újabb csodás nap. Reggel fél hétkor kelek minden reggel, hogy nyolcra az ovodában lehessek. Kim Chaewon vagyok, és igen egy ovónő vagyok, és nagyon szeretem csinálni. Mindig is szerettem a gyerekeket, annak ellenére, hogy nekem nem lehet, mert meddő vagyok. De már rég beletörődtem. Bár az elején elég nehéz volt feldolgozni, főlleg azért, mert a párom el hagyott e miatt. Mert ő nagyon szeretett volna egy saját gyereket, akit nem csak egy árvaházból veszünk ki. Meg tudom érteni, de akkor is fáj, de nem éri meg bánkódni miatta. Inkább megyek és elkészülök mielőtt elkésnék.

Épp leparkoltam a kocsimmal, mikor megláttam őt. Hogy ki az az ő? Min Yoongi, egy szingli apuka aki után szinte az összes anya, najó nem csak az anyák még a tini lányok nagy része is, utánna csorgatja a nyálát. Tényleg nagyon helyes, de elérhetetlen. Nem nagyon áll le senkivel sem beszélgetni. Velem is csak azért áll szóba, mert a kisfia ovónője vagyok.
Van három gyereke egy lánya és két fia. A lány (Eun-Ji) a legidősebb, most kezte a sulit, ő most hét éves. A középső fiú (Seo-jun) öt éves, a legkisebb fiú (Byung-ho) pedig két éves, ha jól tudom. A felesége a legkisebb fiú szülésébe halt bele. Elég nehéz lehet szegénynek egyedül felnevelni három gyereket, de igen jól csinálja.

-csókolom ovónéni- sétált oda hozzám szégyenlősen Seo-jun, miután el köszönt az apjától és öcssétől Byung-ho-tól.
-szia-mosolyogtam rá- ma korábban jöttél mint szoktál.
-igen, mert Byunni nem bírt tovább aludni és ezért hamarább keltünk fel- fogta meg közben a kezem. A gyerekek sokszor fogják meg a kezem, de Seo-jun nagyon szeret kézen fogva menni. Yoongi-val is mindig kézen fogva jönnek. Nagyon aranyosak együtt. Annak ellenére, hogy az anyukájuk meghalt ők így is egy boldog kis család. Legalábbis nekem annak tűnik.  Seo-jun sok mindenről beszámol, hogy mi zajlik othol úgy mint a többi gyerek. Eleinte nagyon csendes volt, de miután megbarátkoztunk teljesen megnyílt előttem, és annyit beszél, hogy dolog elhalgattatni- kitalálod, hogy hol voltunk a tegnap?
-hol voltatok?- kérdeztem miközben beléptünk az óvoda épületébe.
-apa el vitt minket egy állatkertbe- mosolygott aranyos fogacskáival.
-tényleg?
-igen
-és milyen volt?
-nagyon nagy
- sok állat volt ott?
-igen nagyon sok, olyan sok, hogy meg se tudtam számolni, még te se tudnád  megszámolni, olyan sok volt, pedig te sokáig tutsz számolni.
-és milyen állatokat láttatok- kérdeztem mikor beértünk az üres terembe, hiszen még a többi gyerek még nem jött meg.
-volt ömm.. oroszlán.. egy.. kettő...négy..hét..tíz oroszlán-mutatta fel hat újját.
-wow.. olyan sok?
-mhm- bólogatott büszkén. Azt hiszem, hogy még gyakorolnunk kell a számolást. De legalább ketőig el tudott jól számolni.
-és még milyen állatot láttatok?
-volt..volt..majom.. nagyon viccesek voltak..egymást csipegették és..és.. és utánna meg ették- röhögött- és láttam egy elefántot, de nagyon sok volt.. ennyi- mutatta négy újját.
-de jó, akkor úgy látom nagyon jól érezted magadat.
-igen- mosolygott fogás mosolyával.

Lassan meg jöttek a többiek is. Gyorsan telt az idő, már két óra volt. A gyerekeket lassan hazavitték. Már csak én és Jun maradtunk bent, mikor megcsörrent a telefonom. A hívó nevére nézve megdöbbentem. Yoongi hívott. Soha nem hívott még a többi azülővel ellentétbe akik közül sokan tulzásba is viszik. Nem akartam nagyon megváratni így hamar felvettem, és beleszóltam.

-igen?
-szia
-szia..
-csak azt akartam meg kérdezni, hogy nem tudnád Jun-t hazakísérni és ott maradni vele, amíg haza nem érek. Tudom, hogy ez nem tartozik a munkádhoz, de ez most sűrgős lenne és nem tudom, hogy kire bízzam, most hirtelen. Fizetek neked, csak kérlek vállald el.
-nem kell fizetned, anélkül is vállalom. Élvezem a gyerek társaságát.
-jó- sóhajtott egyet megkönnyebbülten- köszönöm. A kulcs ott lessz az ablakban egy cserép alatt, a címemet pedig elküldöm majd sms-ben.
-rendben és szivesen- majd bontotta a vonalat.