Egy szingli apuka - Yoongi ff

aludjunk együtt

Reggel az ébreztőm hangjára keltem. Már szinte, hiányzott ez az irritáló zene.Hét óra van.Kikeltem az ágyból, elkészültem, majd bementem Eun-Ji szobájába, hogy felkeltsem őt. Miután nagy nehezen fel kelt, bekültem a fűrdőbe, hogy megmosakodjon, majd elkészüljön. Ezután Jun szobájába mentem, aki Byung-ho-val aludt egy szobába. Ezért meg próbáltam minél halkabb lenni, ami sikerült is mert Byunni nem költ fel. Segítettem Jun-nak elkészűlni, majd lementünk a konyhába reggelizni.

-jó reggelt- köszönt Iseul.
-jó reggelt- köszöntünk egyszerre Jun-nal.
-gyertek reggelizni- hívott, mi meg eleget téve kérésének, leültünk Eun-Ji mellé, aki már javában evett.

Reggeli után el vittem a gyerekeket, Eun-t a suliba, Jun-t pedig az oviba. Olyan fura ide jönni most, hogy már nem itt dolgozok.
-te meg mit keresel itt? Már nem dolgozol itt- jelent meg előttem Ari egy győzedelmes és lenéző mosollyal az arcán.
-tudom, nem is azért jöttem, csak Jun-t hoztam el.
-Jun-t?
-mhmm- bólitottam.
-mi közöd van ahoz a gyerekhez?
-több mint neked.
-csak hiszed. Tudod az apjával elég közel állunk egymáshoz, már ha érted, hogy értem- amúgy, ha valaki ezen gondolkozott volna. Igen ő egy szingli anyuka, de ő azért szingli, mert a férje elhagyta. Állitólag megcsalta a férjét, de ezt nem tudom biztosan, bár simán kinézem ebből a ribiből.
-nem emlékszem, hogy valaha is mesélt volna nekem róllad- néztem kamu sajnálkozással rá.
-mégis miért mesélt volna róllam neked? Beszéltél vele te egyáltalán, mióta kirúgtak téged?
-többet, mint hinnéd- néztem mérges tekintetébe, egy féloldalas mosollyal.
-ugyan már, miért állna veled szóba egyáltalán?- forgatta szemeit. Erre én csak megvontam a vállamat. Majd egy diadalittas féloldalas mosollyal az arcomon hátat fordítottam és ott hagytam.

Mikor vissza értem a házba, Yoongi épp reggelizett. Leültem vele szembe.
-jó reggelt- köszöntem.
-neked is- nézett rám még álmos szemeivel. Valószínűleg nem rég kelhetett fel.
-hányra mész dolgozni?
-egy. Miért?
-csak kérdeztem- vontam meg vállaim. Majd bámulni keztem. Vajon fura lenne, ha rákérdeznék, hogy van köztük-e valami Ari-val?
-mi az?
-semmi.
-látom rajtad, hogy valamit akarsz. Mond.
-van köztetek valami Ari-val?
-nem, miért?
-csak..
-csak?
-találkoztam vele ma, mikor bevittem az oviba Jun-t, és ő mondta nekem.
-nincs köztünk semmi. Nem is hinném, hogy nagyon beszélgettünk volna. Bár egy alkalommal nagyon rám akart akaszkodni, de én lekoptattam. Azóta kerülöm. De miért? Zavarna, ha lenne?- nézett rám egy féloldalas mosollyal.
-..nem- próbáltam olyan arcot vágni, hogy el higgye, de nem hinném, hogy sikerült. Bár nem tette szóvá, csak evett tovább. Miután befejezte felállt és a mosatlanát a givettába tette. Oda mentem, hogy el mosoggasak, de Iseul megállított.
-hagyd csak, én majd megcsinálom- mosolygott édesen.
-biztos?- ő erre csak bólogatott- rendben.
-gyere- húzott Yoongi maga után.
-hova?
-a szobámba- jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-mi?!
-ne gondolj roszra- húzta féloldalas mosolyra a száját.
- én nem gondoltam.
-ja persze, azért lepőttél meg ennyire.
-azért lepőttem meg, mert..- gondolkoztam valami kifogáson, de ilyenkor az agyam olyan üres.
-mert?
-..jó lehet, hogy roszra gondoltam, de ki ne gondolt volna roszra?
-én filmet akartam volna veled nézni, de figyelj, ha szeretnéd csinálhatjuk- tekintett rám egy ravasz mosollyal, mikor megállt a szobája ajtajánál.
-nagyon vicces vagy. Mondták már?
-elég sokan- lépett be a szobájába.
-gondolom- forgattam meg a szemeimet, majd be mentem utánna az ajtón- milyen filmet akarsz nézni?
-te mit szeretnél?
-nézünk horrort? Jó tudom, hogy reggel nem olyan ilyesztőek, de nem baj.
-remdben. És melyik filmet akarod, hogy megnézzük?
-nem tudom, már ki találtam, hogy milyen fajta legyen, ez találd ki te.
-jó, van úgy is egy jó horror film amit már amúgy is meg akartam nézni. Azt mondják, hogy nagyon ilyesztő.
-remdben, akkor nézzük azt- az ágya előtt van egy nagy TV, azon elő kereste a filmet, de mielőtt el indította volna behúzta a függönyöket.
-csak, hogy ilyeztő legyen- erre el mosolyogtam magam. Leült mellém és elíndította a filmet.
-nem akartál volna átőltözni?- kérdeztem.
-nem így, sokkal kényelmesebb. De, ha szeretnéd végig nézni, akkor átöltözhetek.
-perverz- suttogtam, hogy ne hallja, majd a figyelmemet a filmre szenteltem.

Egy elég ilyesztő résznél voltunk, én pedig Yoongi-hoz bújtam. Hirtelen valaki hozzám ért, ami miatt meg ilyedtem. De rá jöttem, hogy csak Yoongi karolta át a derekamat. Na várjunk mi?! Miért karolt át? Biztos csak azért, mert hozzá bújtam. Vagy mi van, ha komolyan gondolta, hogy le fekszik velem? Najó elég. Tudom, hogy csak viccelt, de akkor is. Bár lehet nem tiltakoznék ellene. Elég Chaewon rosszabb vagy mint egy tini lány. Ekkor hirtelen fel sikitottak a filmben, ami miatt megilyedtem. Éreztem, ahogy Yoongi jobban magához szorít.
-azt mondtad, hogy reggel nem ilyeztőek a horror filmek- nem láttam az arcát, de a hangján hallodtam, hogy egy fél oldalas mosollyal nézi a tévét.
-jó, de behúztad a függönyöket..- erre halkan el nevette magát.
-milyen kis iedős vagy- kuncogott.
-nem vagyok ilyedős, csak váratlanul ért.
-szerintem ez elég várható volt. Min gondolkoztál el ennyire ?- ezt inkább nem mondanám.
-semmi érdekesen.
-ha nem volt érdekes, akkor miét gondolkottál rajta?
-inkább nézzük tovább a filmet.
-rendben- mondta, majd éreztem ahogy közelebb húzott magához. Konkrétan már félig az ölébe ültem.
A film alatt lassan magához húzott és mire a filmnek végelett, már teljesen az ölében ültem. Ő hátulról ölelt engem. Mit ne mondjak, elég zavarba ejtő volt ez a szituáció.
-ennyire féltél?- kérdeztem.
-mi?- erre csak mutogattam, hogy lássa mire is gondolok. Úgy ölelgetett, mint egy plüss macit. Erre csak még közelebb húzott magához, már ha ez lehetséges volt egyáltalán, és a nyakamba bújt- nem tetszik?- lehelt a nyakamba. Forró lehelete miatt kirázott a hideg és a pillangók, amik eddig is már jelen voltak a gyombromba, tombólni kezdtek.
-nem kéne mostmár munkába készülnöd?- kérdeztem ignorálva az ő kérdését. Őszintén szólva nagyon is tetszett. Csak van egy kis bökkenő, mi nem vagyunk együtt és ez így nem helyes. De nekem nincs szívem el lökni magamtól.
-én vagyok a főnök, akkor megyek be, amikor akarom- dőrgölőzött tovább a nyakamba.
-reggeli közben még azt mondtad, hogy egykor kell menjél.
-de késhetek, ha akarok. Azt az időt én szabtam ki magamnak úgyis. Igazábol én döntöm el mikor megyek, kivéve, ha valami megbeszélésem van.
- és ma nincs?
-nincs. Nem alszunk egyet, álmos lettem a filmnézéstől.
-nem rossz ötlet- próbáltam volna felállni, de vissza rántott.
-hova akarsz menni?
-ömm..a szobámba, hogy én is aludjak egyet?-neztem értetlenül a szemébe.
-aludj velem.. az ágyamba.
-Yoongi nem hinném, hogy ez egy jó ötlet.
-miért?
-mert nem vagyunk együtt.
-de lehetnénk- erre nagyot dobbant a szívem.
-mi? De hisz igazából alíg ismerjük egymást.
-majd megismerjük. Mit szólsz ahhoz, ha holnap el mennénk randizni hmm?
-benne vagyok- mosolyogtam- de kire bízzuk a gyerekeket?
-Iseul majd megoldja.
-várjunk, Byunni hol van?
-Iseul el vitte a lányához a reggel. Neki is van egy vele egy idős fia.
-de ilyen korán vitte?
-én kértem meg.
-de miért?
-hogy együtt lehessünk- erre egy hatalmas vigyor keletkezett az arcomon, amit képtelenség lenne le vakarni- de mostmár aludjunk- dölt hátra, engem is magával húzva. Neki csapódtam, amire ő fájdalmasan nyögött egyet. Én pedig hirtelen legurúlultam mellé és felé fordultam.
-jól vagy?
-aham- ölelt magához.