Egy szingli apuka - Yoongi ff

randi

Mindjárt nyolc óra. Byunni már rég itt van és Jun-al játszik. Mostmár kéne menjek Eun-Ji-ért. A gyerekeket nincs kire hagynom szóval azt hiszem, hogy hoznom kell magammal őket.
-srácok mit szólnátok, ha el jönnétek velem Eun-ért, hmm?
-de én játszani akarok- nyafogott Jun.
-majd, ha vissza jöttünk játszhattok tovább rendben?- mondtam és közben vettem fel Byunni-t a földről.
-de én most akarok!
-de most Eun-ért megyünk, gyere hozhatók az egyik játékodat magaddal oké?
-a tűzoltóautót?
-igen hozhatók a tűzoltóautót- nevettem fel halkan.
-és a rendőr autót?
-ha nagyon akarod..- öltöztettem fel Byunnit- csak gyere öltözz fel oké?
-jó, de segítesz? Mert én még nem tudom magamba-nyafogott. Olyan aranyos.
-jó rendben talán segítek- viccelődtem vele- de akkor gyere ide.
-megyek- rohant oda hozzám a játékaival. Nagy nehezen fel adtam rá a kabátot és kimentünk a kocsihoz. Kicsit szarakodtam a gyerek ülésekkel de végül sikerült. Be ültem és beindítottam a kocsit.
-szeretnétek zenét hallgatni?
-igen!- kiáltotta Jun felemelt karokkal.
-rendben és mit szeretnél hallgatni?
-azt a paradicsomos éneket (remélem tudjátok a "tomato" című koreai gyerekdalt😁)
-rendben- ez volt Jun kedvenc dala. Az óvodában is mindig ezt kérte, hogy tegyem be. Annyira, hiányoznak a gyerekek, bár őszintén, ha megváltoztathatnám a multat, sem biztos, hogy másképp alakítanám a dolgokat.

Szomabat van. A gyerekeket már reggel el vitte a nagybáttyuk. Yoongit fel hívta az egyik dolgozó, hogy valami kavarodás van a munkahelyen. Így be kellett, hogy mennyen, amiért mérgelődött egy kicsit, de végül elment. Én nem bántam, mert így legalább volt időm előkeresni egy ruhát az esti randinkhoz, amit még most is alíg hiszek el, hogy el megyünk. Úgy érzem mintha megint tini lennék. Miután előkerestem a megfelelő ruhát tartottam egy kis én időt az estére készülődve arc maszkot tettem fel meg ilyenek. Később neki keztem az ebédnek is. Miután elkészült az étel megteritettem kettőnknek és vártam. Nem kellett sokat várnom, mert hamar meg is érkezett. Leült ő is és együtt megebédeltünk. Mert még volt időnk így összebújva néztünk meg egy filmet. Yoongi olyan fáradt volt, hogy legalább négyszer majdnem bealudt, csak mindig felébresztette magát.
-Yoongi nem szeretnél lepihenni?
-nem vagyok fáradt.
-nem hát.
-nem vagyok fáradt- ismételte meg magát.
-mindjárt bealszól.. még, hogy nem vagy dáradt. Miért nem pihensz le egy kicsit?
-azért mert mostmár készülnünk kéne- állt fel a kanapéról.
-el napolhatjuk a randit ha szeretnéd, fontosabb, hogy kipihend magad.
-nem az- indult meg felfelé még mielőtt még válaszolhattam volna. Csak megráztam a felyem egy halvány mosoly kiséretében majd én is fel mentem készülődni.

Már a kocsiban ültünk, mikor Yoongi meg szólalt egy piros lámpánál.
-még nem is mondtam, gyönyörű vagy- simított végig combomon és adott egy puszit.
-köszönöm- pirultam el. Jól esett a bók, a puszi és az érintése is, bár nem élveszhettem sokáig mert a lámpa zöldre váltott és Yoongi vissza húzta a kezét, hogy rátehesse azt a kuplungra.

Nem sok idő mulva már az étteremben ültünk egymással szemben az ételünkre várva. Közben pedig beszélgettünk.
-mék a kedvenced csoki vagy vanília?
-vanília.
-mi van?!
-olyan meglepő lenne?
-amnyira nem..
-gondolom neked akkor a csoki a kedvenced.
-pontosan. Sós vagy édes?
-mirefel ezek a kérdések?- nevette.
-csak úgy- vontam vállat- na?
-sós.
-ezzel akkor egyett értünk.
-a rendelésük- jelent meg a pincér mellettünk, majd lekrakta elénk az ételeinket.
-köszönjük- köszöntük meg mind ketten. A pincér meg hajolt majd el ment.
-már nagyon éhes voltam- mondta Yoongi- és az sem segített, hogy étellel való kérdéseket tettél fel- kezdett neki enni, én pedig felkuncogtam.
-ez nagyon finom- mondtam a véleményem miután megkóstoltam.
-tényleg?
-aham- vettem még egy adagot a számba.
-meg kóstólhatom?- nézett rám bociszemekkell.
-aha- néztem rá. Öt kínos másotpercig bámultuk egymást mire ő megszólalt.
-ügy gondoltam, hogy te adod a számba.
-mi?
-etess meg- mondta. Hitetlenkedve megráztam a fejemet és kérésének eleget téve fel vettem egy adagot a pálcikámmal és szájához emelve azt meg etettem őt- ez tényleg nagyon jó- bólogatott- kostold meg te is az enyémet- tartotta felém pálcájat, amit örömmel fogadtam.
-finom-mondtam jóízűen.

Sokáig beszélgettünk még nagyjából olyan tíz után valamennyivel indultunk haza.

-na milyen volt az első randi? Lenne kedved majd egy másodikhoz?
-egész jó volt, de még átgondolom- kötekettem vele.
-egész jó?- mondta egy kamu kiakadással. Majd hirtelen perverzül elmosolyodott.
-mi az?- néztem rá kicsit félve, hogy vajon most mit talált ki.
-ha ez nem volt neked kielégítő, hogy elvittelek vacsorázni akkor majd kielégítlek az ágyban- erre nem számítottam. Annyira el pirultam, hogy muszáj volt az ablakhoz könyököljek, hogy eltakarva a számat vissza folyojtsam a hatalmas vigyoromat.
-haha..vicces vagy- röhögtem fel pirulásomba. Azt reméltem, hogy azt mondja, hogy tudom, hogy az vagyok és röhög egyett, de nem tette. Ehelyett egy halvány de perverz mosolyal bámulta az utat.
-te talán viccnek szántad, amit mondtál, de én nem- nézett rám. Erre köpni nyelni nem tudtam volna. Ezt most tényleg komolyan gondolja vagy csak az agyamat húzza?- mi van? El vitte a cica a nyelvedet?
-inkább az utat figyeld..-mondtam elpirulva.
Az út többi részénél csendben ültünk egymás mellett.

Mikor haza értünk, hamar elkészültünk a lefekvéshez. Yoongi erősködött, hogy aludjak vele, amit először elutasítottam, de addig győzködött, hogy beadtam a derekamat. Az ágy szélén ültem és úgy vártam őt. Mikor kijött a fürdőböl ő is leült mellém.

-nem akarsz lefeküdni?
-nem egész éjjel itt akarok ülni- mondtam szarkasztikusan.
-akkor itt ülök veled egész éjjel- mosolygott édesen. Hogy lehet ennyire aranyos valaki?- min godolkozol már megint?
-azon, hogy hogy lehtesz ilyen aranyos.
-aranyos vagyok?
-aham.
-te aranyosabb vagy. És szép..nem is gyönyőrű!-
fogta meg arcomat egyik kezével, másikkal pedig derekamat, és teljes testemmet maga felé fordította. A szívem gyorsabb tempóban kezdett verni, amikor közeledni kezdett az arcomhoz. Nem kellett sok, hogy akkaink össze érjenek- aszt hiszem szerelmes vagyok- sudtogta ajkamra majd megcsókolt. Én nyilván egyből vissza csókoltam őt. Amíg csókolóztunk, egész végig az járt a fejembe, amit az elébb mondott. Muszály volt levegő vétel miatt elvállnunk.
-azt hiszem én is- leheltem ajkaira. Épp, hogy csak ki mondtam már egyből vissza tapadt az ajkaimra, de most sokkal hevesebben. Hátamra döntött, de közben nem hagytuk abba csókunkat. Egyik kezem a füle alatt volt, míg a másikkal hajába túrtam. El kezdett lefele haladni a csókjaival a nyakamon. Néhány szívást is kaptam tőlle, ami miatt fel szisszentem, amire ő egy halk morgással válaszolt. Vissza vezette ajkait az egyémekhez és egy hosszú csókba vont, majd elvált tőllem. Egy ideig lihegtünk a levegő hiány miatt, majd ő megszólalt.
-tudom, hogy én akartam, hogy csináljuk ma este, de nem hinném, hogy ezt pont az első csókunkal egyszerre kell megejtenünk. Sezertném, ha egy normális kapcsolatunk lenne- erre bólintottam egyett. Én is ezt szeretném- de azért remélem, hogy emlékezetes lett számodra az első csókunk.
-biztos vagyok, hogy az lett- kuncogtam fel.
Ez után normálisan befeküdtünk az ágyba, vagyis én az ágyra feküdtem háttal, Yoongi pedig rám feküdt.
-jó éjt baby.
-jó éjt.