Bukott angyal👼🏼🖤[ Spacc / Tóth László f.f ]

Szülinap🎂

3

A fejem sajgott, az ablakon beszűrődő fény még jobban kellemetlenséget okozott az egész lényemnek.
Pár perc forgolódás után rávettem magam, hogy kiszálljak a kényelmes ágyamból. A lépcsőn lehaladva sercegést hallottam, egy pillanatig azt hittem, hogy valami felgyulladt a konyhában, de ekkor láttam meg Liv-et palacsintát sütögetni.

- Hát te? - kérdeztem, miközben odamentem hozzá és átkaroltam.

- Szülinapi reggelit készítek, Közép-Európa legszebb férfiának. - kuncogott fel.

- Te vagy a legjobb, baba. - fúrtam bele fejemet nyakhajlatába. Imádom az ilyen pillanatokat, amikor nem csak veszekszünk, hanem kimutatjuk az egymás iránti szeretetünket. - Mi a mai program? - kérdeztem, miközben inni kezdtem az előre kikészített kávém.

- Jönnek át a többiek, ünnepelni. - sóhajtott fel fáradtan. Hogy is mondjam, a srácok nem igazán csípik őt a történtek után.

- Most kiderül, hogy ketten meddig jutunk el... - raktam mosogatóba a poharam és adtam egy puszit a fejére, ezzel is megköszönve a kávét, majd helyett foglaltam vele szembe, pontosabban a pult másik oldalán.

- Ne csináld ezt, mentünk már keresztül nehezebb és rosszabb dolgokon!

Megterített nekem, a palacsintámra rajzolt egy mosolygós fejet. Imádom ezt a nőt, semmi pénzért nem adnám őt. A reggeli után, - ami jobban ebéd a késői ébredésem miatt - elszívtam egy cigarettát az erkélyen.

Az idő hamar elment és a többiek is megérkeztek, mindenféleképpen azt hittem, hogy a srácok este jönnek át, erre már késő délután csengettek és beverni készültek az ajtót.

- Az ajtó maradjon ha lehet! - mondtam szórakozottan, miközben kinyitottam az említett tárgyat.

- Hát minek az neked? - nevetett a félig bebaszott Marics. A srácokkal egyesével lepacsiztam és ekkor pillantottam meg Manu kezében a papírdobozt amiben nagy valószínűséggel egy torta rejlik.

Beengedtem őket, majd köszöntek Liv-nek nem valami kedvesen, de azért látszott rajtuk, hogy próbálkoznak szemet hunyni a múlt fölött.
A srácok felküldtek elkészülni, hogy a fotókon szívdöglesztően nézhessek ki, a lépcsőfokokat kettesével szedtem, így az átlagnál hamarabb felértem. Célba vettem a fürdőt, ahol gyorsan lezuhanyoztam, majd a csípőmön egy törcsivel rohantam a hálóba.

Kiválasztottam egy fehér szettet a jó kedvem örömére, gyors pózolgattam a tükör előtt és levettem a töltőről a telefonomat, ami a mai nap folyamán még egyszer sem volt kezemben, hála a jó társaságnak.
Érkeztek köszöntések, rajongóktól, ismerősöktől, család tagoktól, barátoktól. Liv kirakott egy jó pár közös fotót, amiket én is megosztottam, ugyan úgy mint a többi srácét.

Ezekkel a dolgokkal végezve rohantam le a többiekhez akik nagyba pakolgatták a piát a hűtőbe. Mivel még csak közeledtünk az estéhez, ezért úgy gondoltam alapozok egy kicsit a biztos hangulat kedvéért.
Az utolsó üveget lekapva az asztalról - ami jelen pillanatban egy Absolut Vodka volt - öntöttem egy feles pohárba az alkoholból. Persze nem csak egyet ittam, hiszen az egészségemre mindenki ivott egyet velem és mivel nem volt annyi pohár, hogy legalább mindenkinek jusson egy ezért már kezdésnek becsúszott két kör.

Liv még rendezgetett pár dolgot, gondolom a buli érdekében, hogy nagyobb legyen a hely és hangulatosabb is legyen. Egyszóval tett-vett, én meg olyan szerelmesen néztem rá, hogy a többiek szóvá is tették a dolgot.

- Esküszöm, ha nem tudnám mit tett veled, még azt mondanám aranyosak vagytok. - szólt be Manu. A kezében egy frissen bontott sör volt, fején szokásosan sapka. Befont haja kilátszódott a textil alól, nem rég fonatta.

- Ezzel egyetértek, de a ti dolgotok Tesó, ha boldog vagy nem érdekel. - szólt bele Bruno is, és én csak áldtam az eget, hogy ilyen megértő és jó fej barátaim vannak.

Alapozgattunk tovább hét és nyolc óra körül még érkeztek páran. Nem én hívtam őket, így nem tudtam mire, vagy kire számíthatok. Szerencsére senki olyan nem volt, akit nem szívesen látunk vagy akit egyáltalán meg sem hívtunk.
Liv, az én Liv-em mindenről és mindenkiről gondoskodott. A zene tökéletesen ment, nem volt se halk, se hangos. Bár ahhoz, hogy jól érthessük egymás szavait kissé hangosabban kellett beszélnünk.

Senki se volt józan, mindenkiben volt egy minimális alkohol, jó volt a hangulat és a fények ezt fokozták.
Éppen beszélgettem a szakmámról az erkélyen isten tudja kivel, amikor megszólalt a boldog születés napot című muzsika, az emberek énekelték és a hangfalból is ez szólt.
Az erkélyről beindultam a konyhába, ott volt a torta rajta a 22-es gyertya, leültem az asztalhoz mindenki énekelt. Liv kivette a a tortából a gyertyát, majd adott egy kést, hogy felvághassam. Tudni illik, hogy az első szelet az ünnepelté, így hát gondoltam vágok magamnak egy jó nagy szeletet. Már emeltem volna oda a vágó eszközt, amikor valamelyik seggfej belenyomta a helyes pofimat a tortába.

Hátra nézve láttam, hogy az a csicska nem más volt mint Maricsúr, ezért az arcomról leszedve egy darabot kergettem meg, hogy azt én belenyomom a pofájába. Miután a tervem remekelt felvágtuk a tortát és belakmároztunk.
Már épp leakartam törölni a habot a képemről, amikor Liv odajött és elkezdte lecsókolni rólam.

- Mi lenne, ha ezt később folytatnánk? - néztem rá hódítóan.

- Laci! - szólt valaki. Először azt hittem Mityó az, de ez a hang teljesen máshonnan jött. - Laci! - mi a franc van itt? - Laci, ébredj! - és éreztem, ahogy valaki pofozgatni kezdd. Egy pillanatra minden sötét lett és amikor kinyitottam a szemem, egy aggódó tekintetű Banani-val találtam szembe magam.

- Mi történt? - kérdeztem felállva a földről.

- Elájultál. - az egészet csak beképzeltem?