Bukott angyal👼🏼🖤[ Spacc / Tóth László f.f ]

Bízz bennem!🙌

6

Az utolsó üzenet, amit elküldtem azaz, hogy éjszaka, majd érkezem. Már ha érkezem és nem lesz más dolgom. Nekem mindig is Liv lesz az első számú, érte még az életem is odaadnám, de aztán mégis ott tartunk, hogy mást kell elé tennem. Azt kérte, hogy hagyjuk egymást végleg, csak előtte menjek át elbúcsúzni. Nem azért akarok miharabb ott lenni, hogy megtörténjen ez az egész hülyeség, hanem hogy láthassam mégegyszer utoljára.

Talán egy órával később száltam ki a turné buszból, ami nem az eredeti célpontomhoz vitt, hanem a stúdióhoz. Bruno nem engedte, hogy Livhez menjek és én sem engedtem meg magamnak úgy, hogy nem vagyok magamnál több tudatmódosító szer miatt.

- Valaki hívott! - vágta hozzám a telefonom Brunyesz. Kissé ideges rám azért, amiért átakartam menni Livhez.

Miután feloldódott a telefonom láthatóvá vált számomra, hogy Liv hívott. Egy üzenetet dobtam, hogy - ha látni akarsz itt vagyok a stúdióban - hisz nem tagadom, jöhet bárhonnan úgyis jó nekem. Hihetetlen milyen érzéseket vált ki belőlem az akaratom ellenére is.

Órákon át stúdióztunk, már a faszom ki van az egésszel, egyszerűen nem jutunk egyről a kettőre. Banani bulisabb zenéket akar írni és csinálni viszont, én vele ellentétben lassabb és szomorúbb zenéket írnék. Nem tehetek róla egyszerűen, ilyen időszakban vagyok.

Nagyon ideges voltam a lassúság miatt, és azért is amiért nem tudtam beszélni a barátnőmmel, vagyis a volt barátnőmmel. Az is bántott, hogy nem válaszolt és ismét csak leláttamozott. Most ez kibaszottul fáj, de van az az alkohol mennyiség, amivel ez megoldható.

Tehát a hazai legdrágább italokkal chillelgettünk a haversrácokkal, addig amíg egy ismerős hang meg nem csapta a fülem ez által egyből a készülék után kaptam. De mit ér az élet barátok nélkül, akik megakadályozzák a rossz döntéseket, amiért pillanatnyilag tombolsz, de később majd hálálkodhatsz de rendesen.

Egy hangos sóhaj kíséretében fogtam magam és kimentem rágyújtani. Bent szigorúan tilos dohányozni, ugyanúgy, mint Livnél. Utálom, hogy szinte mindenről ő jut eszembe. És azt méginkább, hogy a fejemben hallom a hangját, mintha itt lenne, ez többször is előfordult, viszont most tényleg jelen volt.

- Adsz egy szálat? - kérdezte a semmiből. Kissé elnevettem magam, ez nagyon is rá vall. Nagyon sok vitánk a káros szenvedélyeiből eredt, az enyémekkel egyaránt. Igaz, hogy Liv nem szívott soha semmit, de nagyon sokáig lőtte magát.

Lassan megfordultam és szinte nem hittem a szememnek. Egyszerűen képtelenség, hogy itt legyen, ezt az egy dolgot mindig is kerülte. A barátaimat. Utálta őket, ahogy ők is őt. Mindkettő félt megértettem és nem szóltam semmit a folyamatos civakodásuk miatt. Az egyetlen dolog, ami miatt áttekintettem, az összes kötekedés és az összes balhé felett, az az, hogy sosem késztettek választásra. Sosem akarták, hogy válasszak, nem volt olyan, hogy vagy csak barátok, vagy csak barátnő.

Egy hét múlva [kedd, 18:07] :

Ma megyünk a Sziget Festre ugyanis Manu megakar hallgatni egy zenét Billie Eilish-től. Pár napja rám írt ezzel kapcsolatban és megkérdezte, hogy hol tudná elérni Livet. Kicsit furcsáltam ezt az egészet, de betudtam, annyival, hogy csak újra akarja vele kezdeni. Manu az egyetlen olyan barátom, aki a haragja ellenére is megbocsájt mindenkinek.

Van egy órám elkészülni. Felvettem egy mostani szokásomhoz hívően egy full fekete szettet, bezseléztem a hajam és már útra kész is voltam. Már hívtak is, hogy itt vannak értem, így hát már szaladtam is lefele. Beültem az autóba és köszöntem.

- Sziasztok! - kötöttem be magam. Mindenki visszaköszönt és ekkor vettem észre egy női alakot magam mellett. Nem váltunk el rosszba, de megbeszéltük, hogy hagyjuk egymást a saját érdekeink miatt.

Miután odaértünk hálát adtam az égnek, hogy túl éltem egy ilyen kínos utat. Pont kezdésre értünk oda így nem kellett sokat várnunk. Voltak páran akik odajöttek hozzánk fotózkodni, de nem okoztak valami nagy problémat hiszen ők is bulizni jöttek így hát mentek tovább.

- Hogy lehet ezt a szart élvezni? - kérdeztem Istitől, majd belekortyoltam a Vodkanarancsomba.

- Ne szóld le lesz ez jobb is! Ezért jöttem el. - nézte az előadót Manu miközben szívta az Iqosát. Liv teljesen elvarázsolva nézte a koncertet, én pedig őt. Halkan énekelte a sorokat, majd mikor jött a "váltás" teljesen beleélte magát Manuval az oldalán.

- 'Cause that shit's embarrassing, you were my everything, And all that you did was make me fucking sad - nézett bele a szemembe, ami még mindig rajta volt. Miután értelmeztem a következő sorokat, már nem voltam olyan bátor, hogy tartsam vele a szemkontaktust. Inkább a földet nézegettem. Miután vége lett a számnak, közelebb mentem megkérdezni, hogy készek-e az indulásra.

- Várj még, egy zenére kíváncsi vagyok! - nézett rám egy pillanatra, majd ismét a színpad felé nézett.

- És mi lenne az? - nézett rá mosolyogva a mellettem álló srác.

- A TV, ismered? - nézett rá csillogó szemekkel, egykor rám is így nézett. A szám címe ismerős volt, de nem tudom honnan. Vissza mentem Isti mellé, és onnan néztem Manut aki mostanra már Liv derekát karolta. A lány rám nézett. - What about the plans we made? - tudatomon kívül suttogtam egyszerre a lánnyal. A felismerés arcon csapott, már tudom honnan volt ismerős a zene címe.

× Visszaemlékezés egy évvel ezelőttre ×

- Tegnap jött ki Billie Eilish új zenéje, meghallgatod? - nézett rám csillogó tekintettel.

- Érted bármit! - majd bekapcsolta a zenét. Átkarolta a nyakam én pedig a derekát és úgy dűlöngéltünk a zenére, miközben Liv halkan énekelt. Már akkor is megfogott ez a bizonyos sor.

- What about the plans we made? - nézett rám kissé bánatosan.

- Ne mondj ilyet, az összes tervünket megfogjuk valósítani! - húztam magamhoz még közelebb.

× Visszaemlékezés vége ×

Könnyek szöktek a szemembe, elfordultam, hogy senki se láthasson sírni. Maybe I'm the problem...