2.rész-Új élet

157 5 0
                                    

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá.

*Sofi szemszöge*

Reggel fáradtan keltem, Anya már elment, viszont rakott nekem uzsonnát. Sosem fogom elfelejteni ezeket a reggeleket... De eljött az én időm is. Mikor felköltözök Budapestre hogy elmaradt tanulmányaim egy ottani gimiben fejezzem be. Békéscsabán születtem, itt nőttem fel. Gyönyörű város. Ma viszont itthagyom ezt a helyet, hogy új életet kezdhessek. Nagy álmom volt hogy énekes és zenész legyek. Kiskoromban rengeteget énekeltem, városi versenyeket nyertem. 12 évesen elkezdtem zene alapokat készíteni az infó tanárom segítségével, írtam rá szövegeket, és mikor már meg voltam elégedve a munkámmal megmutattam szüleimnek is. Nem örültek hogy ilyen baromságokkal töltöm az időmet ahelyett hogy tanulnék. Összevesztem Anyuval és Apuval is, majd 18 évesen kiadtam az első zenémet. Az embereknek tetszett ezért egyre több időt fektettem bele a zenélésbe. Egyre több dal került ki, egyre nagyobb nézettséggel. Az emberek akarták hallgatni a dalaimat. Abba hagytam a tanulást is e-miatt. De most befejezem Budapesten, remélhetőleg jó társaságban mivel eddig nem igazán voltak barátaim. Unokatesóm, Pető Brúnó, velem fog tartani a költözésben és a tanulásban is. Kivettünk egy lakást is a városban.

Másnap...

Már tegnap beköltöztünk együtt a lakásunkba. Ma pedig kezdődik a suli.
Brúnó: Sofi haladj!
Sofi: Ne sürgess már, tudod hogy én is lányból vagyok. Nekem nem elég tíz perc.
B: Hatkor keltettelek fel, de te csak háromnegyed hétkor keltél ki az ágyból. Most pedig nyolc óra lesz tíz perc múva! Első nap el akarsz késni?
S: Nem! Menjünk akkor de még a kávémat sem ittam meg!
B: Jajj ne, inkább veszek majd neked mert anélkül egész nap zombi lesz belőled.

Odaértünk a sulihoz ami gyalog tíz percre volt, de mi kocsival mentünk hogy ne késsünk el annyira, így csak két percet vett igénybe. Az osztályfőnök már bent volt.
Osztályfőnök: Sziasztok, fiatalok.
B: Elnézést a késésért, csak valaki lusta volt kikelni az ágyból.- nézett rám
S: Bocsánat, csak tegnap költöztünk ide és későn aludtam el.
Ofő: Semmi baj, nem késtetek el. Én jöttem hamarabb, az óra csak két perc múlva kezdődik. Ez még nem késés.- nézett az órájára
S: Köszönjük.

Leültem a leghátsó padba. Végignéztem az osztálytársaimon. Csak kettő lány van rajtam kívül. Nem szimpik. Akkor megint barátok nélkül maradok, majd megyek ahova Brúnó és találok fiú haverokat magamnak. -becsengettek és bejött kettő tanár is-
Ofő: Rendben, kezdjük az órát. Üdvözöllek titeket a sulinkban, Harang Bertalan vagyok, 34 éves, két gyerekes apuka. Hívjatok csak Berci bá-nak. A többi tanár felé viszont több tiszteletet adjatok. Ő itt a szövegalkotás, zene, ének tanárotok, Szűcs Evelin tanárnő. Ő pedig Tamási Ágnes tanárnő a tánc és mozgás tanárotok. Most ti jöttök. Kezdjük onnan hátulról, a fiatal lánnyal. - na persze hogy nekem kell kezdenem...

Hírességek Fanfiction Where stories live. Discover now