Hírességek Fanfiction

4.rész-Segíts

Pár héttel később:

Mikor kiértünk a suliból, mondtam Brúnónak, hogy elmegyek szétnézni a városba és későn érek haza. Elindultam csak úgy sétálgatni, mivel nem ismerem a várost és nem tudom hogy mi merre van. Egyszer csak azt vettem észre hogy valaki mellém sétál.
Dzs: Szia, Marci vagyok ha már elfelejtetted volna a nevem.
S: Hidd el nem felejtek ilyen könnyen. Mondjuk néha elég rövidtávú a memóriám.
Dzs: Hova tartasz?
S: Nem tudom, nem ismerek itt semmit se. Csak elindultam erre és majd csak kikötök valahol.
Dzs: Tudok erre egy jó kis szórakozóhelyet. Nem megyünk el megnézni? Még én sem voltam ott pedig elég gyakran járok ilyen helyekre.
S: Menjünk, de csak akkor ha utána hazaviszel.
Dzs: Oké.

Már fél tizenegy körül lehet. Marcival elindultunk egy játszótér felé, legalábbis állítása szerint oda megyünk. Full részegre ittuk magunkat. Volt még nálunk egy kis pia ezért leültünk egy padra eliszogatni a maradékot.
Dzs: Basszus! Nekem mennem kell. Bocsi, szia.
S: Hé várj! Hogy jutok haza?
Dzs: Oldd meg magad!
S: Rohadj meg! Én azt hittem jó barát vagy!

Már vagy fél órája ülök egyedül a padon, a pia hatása már kezd kimenni belőlem. Kicsit kezdek fázni is, elég hűvös van ahoz képest hogy még csak most kezdődik az ősz. Várom hogy valahogy haza kerüljek. Bízom benne hogy Marci visszajön értem. De nem...
A másik oldalról épp egy néni jön át a járdára. Felém tart. Nem tudom mit akar tőlem de remélem semmi rosszat.
N: Kislány, nem lehetne ilyen későn kint lenned egyedül! Azonnal hívd fel anyukádat!
S: Öhm, oké...
N: Rendben, veszélyes ilyenkor a város. Jó éjt!

Hívás:

S: Szia Anyaaa. Értem tudsz jönni?
L: Én nem az anyád vagyok.
S: Anyu! Még le is tagadod a lányod??
L: Nem tagadlak le. Én Laci vagyok, tudod az osztálytársad.
S: Aha, biztos úgy van.
L: Hol vagy?
S: Nem tudom.
L: Írd körbe a helyet. Mit látsz?
S: Egy nagy játszótér van itt mellettem, és az út túloldalán van egy dohánybolt meg egy reál.
L: Ne mozdulj onnan, máris ott vagyok.

Értem jött Laci, a pia hatását még éreztem kicsit, de már kezdtem kijózanodni.
L: Sofi, minden oké?
S: Fázok..
L: Ezt vedd fel. - adta oda a kabátját
S: Köszönöm, de aludhatok nálad?
L: Még szép, csak előtte szólok Brúnónak, hogy ne keressen.
S: Ne!
L: Miért?
S: Mert nem engedné meg.
L: Akkor haza viszlek.
S: Érezné hogy ittam, és szólna anyumnak. Éppen ezért nem akarok haza menni.
L: Jó, de mostmár tényleg induljunk mert megfázol.

Hazamentünk és lefürödtem, mikor kiszálltam a zuhany alól akkor jutott eszembe hogy nincs mibe öltöznöm, mivel az előző ruhámat vagy kettőször leöntötték valami szarral a szórakozó helyen.
S: Ajhh, basszameg! Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen hülye!?
L: Mi a baj Kislány?
S: Öhm, izé.. Nincs nálam tiszta ruha.
L: Várj egy kicsit, hozok neked.
S: Okés.
L: Bejöhetek?
S: Nem!
L: Mert?
S: Ember! Meztelen vagyok.
L: Nyugi, tudom elég nyomulós vagyok de most nem szeretnék neked rosszat.
S: Hát, jó akkor gyere. A törölköző amúgy is rajtam van.
L: Biztos jöhetek?
S: Igen csak még ma.