Transformers Prime 2: A szabad robotok

11,fejezet Lábadozás

(Deadshot szem szöge)

Egy hete már hogy sikeresen rajta ütöttünk Árnyék búvóhején, akik életben maradtak el menekületek onnan mi meg fel számoltuk az egészet. Hope meg...lábadozik a történtek után. A saját szobámba helyeztem el hogy szemmel tudjam tartani őt okom van rá hogy azt feltételezzem róla hogy öngyilkosságot követne el. A kórházban is jelek utaltak rá hogy kész meg ölni magát a történtek után. Senki ne értse félre nem hibáztatom a történtek után nekem is meg fordult volna a fejembe. Nem képes egyedül aludni sem egyedül menni sehova, én vigyázok rá. Most is mellette fekszem és simogatom őt, nézem ahogy alszik vagyis csak próbál. Nem bír rendesen aludni gyógyszerek nélkül. Magamhoz szorítom és be csukom a szememe...soha nem lessz a régi. El kezd ébredezni -Itt vagyok picinyem – Mielőtt sírásba törne ki el kezdem nyugtatni – Vigyázok rád – Fel néz rám, utána a mellkasomba fúrja a fejét- Faszom- Súgja majd ki folynak a könnyei- Ne sírj picinyem...meg szakad a szikrám – Csak ölelem őt és hagyom had sírjon. Ez kell neki hogy ki sírja magát, nem kellenek szavak ilyenkor csak az hogy ki adja azt ami benne van. Mindenki máshogy adja ki én szét verem az edzőtermi bábúkat ő így. Még gyenge de majd én meg erősítem őt. Ahogy ki sírta magát még feküdtünk egy darabig az ágyon – Tudod mikor ott voltam...rád gondoltam...- A fejemet neki döntöm az övének – Én is rád gondoltam. Csak te jártál a fejembe – El fordulunk mind a ketten oldalra egymással szembe össze fonjuk az ujjainakt az ágyon- Miért én jártam a fejedbe? Miért én?- Veszek egy mély levegőt – Édesem ennél nehezebbet kérdezz...azért mert szeretlek de ezt tudod...nagyon szeretlek – Adok egy apró csókot a kéz fejére – Te miért rám gondoltál?- Látom ahogy újra gyűlnek a könnyei – Vártam hogy meg ments – Meg simogatom az arcát – Meg mentettelek kicsim ezt vésd bele a kicsi fejedbe. Itt vagy nem ott. Vége van kicsim – Úgy meg csókolnám de nem teszem ezek után nem teszem.

(Hope szem szöge)

Nehéz fel dolgozni ezt az egészet...állandóan sírok egyszerűen meg akarom ölni magam a történtek után...Borzalmasan szégyellem magam, látot engem valaki meztelenül. Alig bírok más szemébe nézni Dead tekintetét kerülöm- Nézz a szemembe kincsem- Nem bírok a szemébe nézni – Kérlek – Olyan lágyan kéri – Nem megy...- Meg fogja az államat és lassan fel hajtaj- Kicsim...- A szemébe nézek...csak elakarok veszni zuhanni akarok. Álmomba már nem zuhanok ugyan oda vissza kerülök állandóan- Soha ne engedj el – Rám mosolyog – Soha sem foglak – Közelebb húz magához – Tényleg szeretsz?- Fel kel és az arcomat kezdi el csókolgatni. Akarja hallani ahogy nevetek, az ajkai csiklandoznak...véletlen össze érnek...egymás szemébe nézünk. Érzem ahogy egy könnycsepp ki csordul, apró csókokat nyom a számra, meg nyalj az ajkaimat. Hagyom hogy a nyelve bele hatoljon a számba, neki nem ellenkezek...szeretem...neki meg engedem hogy a számba hatoljon.Olyan biztonságot ad ez a csók, ez az őlelés. El hajolunk egymástól – Ne....ne...- Dadog de újra meg csókolom. Érti már mit akarok...felejteni és zuhanni. Óvatosan át ölel és fel ülünk együtt, át öleljük a másikat. Hallom ahogy bele nyög a számba, egyre hevesebben csókol. El hajolok tőle és bele bújok a nyakába- Nem tetszett?- Sóhajtok – De nagyon tetszett- A szemébe nézek – Akarod? Folytatni...- Félve kérdezem tőle – Nem akarom hogy el fajujjon a dolog – Meg fogom a nyakát – Folytassuk- El hajol tőlem- Egy pillanatot adj kérlek mindjárt jövök – Meg fogja a takarót és rám teríti utána el megy. Hova ment?

(Deadshot szem szöge)

El kellett jönnöm...ki elégíteni magamat mielőtt rá másznék. Be megyek a zuhanyzókba be foglalom az egyik fülkét és magamhoz nyúlok. Rohadt nehéz nem Hopera gondolni erotikus pózokba. Bassza meg pasi vagyok a szerszám magától cselekszik, csak az ő érdekeit nézem ezt is csak azért csinálom hogy ne másszak rá. Rá csapok a csempére azért mert nem bírok el menni és mert ilyen hülye vagyok. Fel adom ezt az egészet és vissza megyek Hopehoz. Vissza fekszek mellé az ágyba és folytatjuk ott ahol abba hagytuk. Bele ül az ölembe és tovább csókol, kívánom de baromira. Újra bele nyögök a csókba, ahogy helyezkedik az ölembe úgy dörzsöli. FASZOM! Bele remeg a testem ahogy próbálok a vágyaimnak ellent mondani csak miatta. Vágyakkal telve nyögök bele a csókba, ismét vadul csókol és már vonaglik rajta. Érzem ahogy meg feszül a testem és lent lüktet a farkam, magamhoz szorítom őt. Egy kicsit el hajolok a szájától és zihálok. Ki nyitom a szemem és bele nézek az övébe, látom hogy kicsit zavart és furcsállja ezt a helyzetet- Én...- Sejti mit akarok mondani – Semmi...semmi baj- Ő is meg én is kellemetlenül érezzük magunkat. KI száll az ölemből és hátat fordít nekem, nem mer egyikünk sem meg szólalni.

(Hope szem szöge)

Ahogy Dead át öltözött vissza ült mellém – Hope én...Baszki! Ez rohadt kínos...- A fejét fogva le hatja és a térdeire támaszkodik – Semmi baj...tényleg nem zavar..- Felnőttnek néz ki de ő is egy kamasz mint én – Inkább bújj ide drágám és felejtsük el ezt az egészet kérlek – El dőlünk az ágyba. Újra érzem a zuhanást de most az ő karjai között. A szerelemtől zuhanok, olyan mámorító és édes ez a szerelem ami kettőnk között van. Hallom ahogy ver a szikrája, olyan nyugodt. A lábaimmal át ölelem a derekát hogy még közelebb érezhessem őt magamhoz, köré csavarodok mint egy kígyó. Ő is körém tekeredik mint egy kígyó. Olyan mintha egybe akarnánk olvadni ebben a szent percben és eggyé válnánk- Szeretlek – Durozsolja édes hangon -Én is szeretlek – Súgom az ajkainak miközben közeledek hozzájuk – Ennyire tetszik ahogy csókolok?- Kérdezi tőlem minél kacérabban – Is meg...- Meg simítom az arcát – Meg szeretek veled zuhanni...- Egyből rá kapunk a másikra és csókoljuk a másikat. Olyan mintha ez jelentené nekünk az életet ez a csók. Ki folyik az energonom a számon miközben csókoljuk a másikat. Soha nem akarok ebből a csókból fel ébredni nem akarom hogy egy percre is a szája el hagyja az enyémet...ő kell nekem...