Transformers Prime 2: A szabad robotok

10, fejezet Érintés

(Deadshot szem szöge)

Minden adatot amit én és a csapatom tudott meg adtunk Árnyékról. Hope már 12 órája tűnt el mintha a föld nyelte volna el. Az összes autóbotot ki küldtük oda ahol Árnyék feltételezhetően tartózkodik, szigorúan párba megy mindenki meg keresni Árnyék búvóhelyét.Én Optimussal vagyok egy párban – Csapatok jelentést – Szólok bele a rádióba, a többi csapat vissza szól hogy semmit sem találtak. Át alakulok és bele rúgok egy fába- A RONCSBA!!!- Üvöltöm el magam – Deadshot!!- Optimus mély agresszív hangja csapja meg a fülem- Íg nem fogjuk meg találni a lányomat !- Üvölt rám – Tudom..Ott kellett volna őt tartanom magamnál akkor ez nem történt volna meg – Optimus mellém sétál – A múltat nem lehet meg változtatni...De azt tudom hogy most Hope élete forog kockán – Nem bírok már a szemébe nézni – Nekem mondod? Hope a mindenem életem...életem szerelme és bármit meg tennék azért hogy biztonságba tudhassam. Ő nem akarja velem ezt komolyra fordítani de én igen...én komolyan akarom vele ezt az egészet...- Vissza nézek Optimus szemébe ő meg egy keser édes mosolyt enged el. Örül annak hogy így gondolom a lányával de szomorú mert el tűnt – Keressük meg – Át változunk mind a ketten és el indulunk oda ahol el rabolták őt.

(Hope szem szöge)

Be hozott nekem két feltételezhetően női autóbot egy igen érdekes ruhát..Hogy is mondjam? Olyan szexy ruhát amit a nők csak akkor vesznek fel mikor tetszeni akarnak egy férfinak. Azt az utasítást kaptam hogy vegyem fel. Fel vettem egy fehér sokat mutató egybe ruhában ülök a földön. Vajon Árnyék küldte nekem?- Illik hozzád kicsi remény – Az ajtó felé fordulok, fel állok – Te küldted ezt?- Csak bólogat – Úgy gondoltam ilyen szép nő mint te egy hozzá illő ruhában pompázzon – Közelebb sétál hozzám majd meg áll előttem – Köszönöm a ruhát – Próbálok a kedvében járni – Nincs mit köszönnöd – Meg fogja az államat – Inkább így köszönd meg – Át öleli a derekamat és meg csókol, most be engedem a nyelvét a számba. El hajol tőlem – Gyere – El enged és bilincsben ez vezet engem fel tételezhetően a lak részébe. Ahogy be lépek az ajtón egyből a falnak nyom – Van benned valami aminek nem tudok ellenállni – Rá állok a lábára és a szemébe nézek – Mit akarsz tőlem?- Kicsit félve kérdezem tőle – Csak hogy légy az enyém – Ahogy a szoknyám alá nyúl el sírom magam...nem megy...nem vagyok ilyen...nem megy. El fordítom a fejemet és...sírok.

(Árnyék szem szöge)

Le szedem Hoperól a bilincseket, el hátrálok tőle ő meg teljesen a falhoz nyomja magát – Túl messzire mentem...- Be vallom hogy én csak ki használom a nőket de ez már nekem is sok , nem kényszeríthetem olyanra amit nem akar. El veszem az ágyamról a takarómat és rá terítem – Kérsz valamit?- Fel néz rám, meg rázza a fejét – Gyere ide kis madár – A karjaim közé sétál én meg át ölelem. Meg fogom a lábait és fel emelem, be teszem az ágyamba és le térdelek mellé – Jól van madárka – Adok neki ruhát és hagyom had öltözzön át, oda pillantok és látom hogy tényleg olyan mint egy el esett madárka. Olyan kis vékony és kecses, át néz a válla felett egyenesen a szemembe. El kapom a tekintetemet – Mire kellek neked?- Össze fonom magam mögött az ujjaimat – Majd meg tudod- Nekem Hope arra kell hogy Deadshotot el tiporjam, Hope csak egy eszköz a számomra. Vagy el csábítom vagy fogva tartom kettő közül valamelyik. Vissza fordulok, oda sétálok elé és most kicsit kevesebb indulattal meg fogom a derekát – Adj még egy csókot és nem leszek mérges az előbbiért – Engedelmeskedik, élni akar ezért mindent bele ad. El hajolok tőle – Mivel ilyen kis édes vagy van neked egy ajánlatom – El engedem és le ülök a székembe – Az egyik az hogy az én kis állatom leszel. Mindent meg teszel amit én kérek tőled kivétel nélkül- Olyan édes ahogy így fél – Vagy vissza doblak a celládba le láncolva és hagyom hogy ott meg dögölj – Erre el kerekednek a szemei.