Transformers Prime 2: A szabad robotok

5,fejezet A hibás kód

(Hope szem szöge)

Amióta Deadshot és Ravacs be költözött azóta sokat járunk át hozzájuk. A nap nagy részében szerelgetik magukat. Deadshot és Ravacs el magyarázta hogy ők is Biomechanikusok és a hely ahol ők létre jöttek ki dobta őket mert van egy hibás kódjuk ami miatt nem lett "Bőrük" hogy az emberek szavaival éljek csak vázuk van ami hozzájuk tartozik. Ezért maguknak kell létre hozniuk minden féle le selejtezett autó külső borításokkal amik nem pont idő állóak. Most is Deadshotot nézem ahogy a vádliára szereli fel a külső borítását – Nem unalmas neked azt nézni ahogy szét szedem magam utána újra össze rakom?- Meg rázom a fejem – Egész érdekes. Így legalább látom hogy nézek ki a "bőröm" alatt – Macska körmöket rajzolok a levegőbe- Köszi hogy nem szóltok senkinek sem hogy fosztogatjuk a selejt raktárt – Legyintek – Ha már Rachet nem enged be titeket az orvosi szárnyba akkor ez a legkevesebb – Rachet valamiért egyiküket sem engedi be az orvosi szárnyba ezért kell lopniuk – Segíts egy kicsit – Segítek neki a külső réteget a vádlijához szorítani hogy össze tudja hegeszteni, amint össze hegeszti el engedem őt – Kész is vagyok – Büszkén mutatja a fekete motorház tetőt amit magára hegesztett. Le teszi a lábát – Apád még mindig nem kedvel engem?- Bólogatok – A történtek miatt nem kedvel téged – Bár egy picit én és óckodok Deadshottól igaz most is csak mi ketten vagyunk a lakásukon mert Ravacs és Kitty el mentek alkatrészt szerezni. De azért tartom tőle a távolságot – Meg is értem. Ő csak védeni akar téged – Rá könyököl a térdeire és rám néz. Az a felemás szempár meg igéz engem megint, fel áll és le térdel elém- Mondtam ma már neked hogy mennyire szép vagy?- El fordítom a fejemet – Nem..- Fel egyenesedik – Akkor mondom. Ma nagyon szép vagy kicsi Hope – Meg fogja az államat és óvatosan maga felé fordítja a fejemet – Kérlek ne...- Fel ugrik a Magnusos emlék...hogy milyen agresszív volt velem.. Deadshot le veszi az államról a kezét és meg ölel – Ne félj tőlem – Próbálok hinni neki de elég nehéz, át ölelem a nyakát – Pedig bíztam benne...- Motyogom erre ő el kezd csitítani, nem akarok a karjaiban lenni...de most kell...most ő kell. Bele bújok a nyakába, meg fogja a derekamat és le húz a földre egy úttal bele ültet az ölébe. A lábaimmal át ölelem a derekát, érezni akarom az egész lényét ahogy hozzám simul...nagyon kellemes. El hajolok a nyakától és a szemébe nézek – Most mit csinálunk?- Kérdezem félve – Ölelkezünk?- El nevetem magam – Kicsit össze vagyok zavarodva mostanság...ne haragudj – El tűri a hajamat oldalra – Egy olaj mellett ezt meg beszélhetnénk-Ki szállok az öléből és hagyom hogy ki mennyen egy egy kanna olajért. 

(Deadshot szem szöge)

Ahogy vissza értem a két kannával le ülök Hope elé és át nyújtom neki az egyiket – Mesélj akkor miért vagy mostanság össze zavarodva – Rám néz – Ez bonyolult nagyon – Neki dőlök háttal a székemnek és szét teszem a lábam – Hallgatlak – Össze kucorodik – Mostanság keresem hogy ki vagyok...közeleg a 18. szülinapom és...mintha nem tudnám hogy ki vagyok én- Értem honnan fúj a szél – Kételkedsz magadban ennyi. Nősz fel és keresed hogy ki vagy, hogy ki akarsz lenni – Rám mosolyog – Te is át estél már ezen?- Bólogatok – Igen még régen. Kerestem ki vagyok hogy ki akarok lenni utána nagy nehezen meg találtam csak kellett egy kis idő – Látom rajta hogy egy kicsit meg nyugszik – Akkor ez normális...hogy keresem magam – Török ülésbe ülök és előre hajolok – El érkezett a leg nehezebb korszak az életedbe így igen normális. És...boldog vagyok hogy segíthetek meg találni magadat – Azok az azúr kék szemek rám merednek utána szégyellősen más merre néznek. Közelebb csúszik hozzám – Sok mindent köszönhetünk a másiknak...- Bólogatok – Sok mindent – Hirtelen meg szólal a bázis vész jelzője. Egyből fel pattanunk és meg indulunk a Szellem köz pontjába – Úgy tűnik Kazán és Szonár meg indultak – Jegyzi meg Ravacs – Látom látom – Oda megyek én is a géphez – Kazán a hasában bármilyen fémet fel tud melegíteni és mint az olvadt láva ki tudja köpni Szonár meg bármilyen rádiós adást meg tud zavarni – Érzem ahogy Optimus tekintete lyukat éget a tarkómba azért mondom ezt hangosan – És mit tudunk ellenük tenni?- Rá nézek Ravacsra – Ha kész van az amit ígértek nekem akkor nagyon is sok mindent – Ravacs el megy előre hozni amit kértem tőle – Hamar lesz neked gyerek nap – Szólal meg hátul Ravacs – Hurrá!- Szólalok meg – Mit kértél Ravacstól az engedélyem nélkül?- Utálom hogy Optimus azért gyűlöl engem amit tettem, ha annyira béke párti akkor velem is ki békülhetne – Nem kell a maga endélye ahhoz hogy a barátom bármit is el készítsen nekem vagy reparáljon – Optimus felé fordulok – És nem kell ez a lenéző hangnem – Lehet látni hogy nem tetszik neki hogy van gerincem és nem hódolok be neki – Mit készített neked?- Ravacs elő mászik egy hatalmas mesterlövész puskával és két kisebb pisztollyal – Ezeket hozta nekem helyre – El veszem tőle a három fegyvert – Én távolról foglak fedezni titeket – Azt hittem hogy Megatronnal lesznek problémáim de közben nem – Mióta adod te a parancsokat?- Szerencsére Megatron állítja le Optimust – Nyugodjál le most azonnal vagy én nyugtatlak le annyira hogy a betonba kötsz ki – A foga közt szürte a szavakat utána rám néz – Hallgatunk téged. Mit kell csinálnunk hogy meg állítsuk őket?- Neki dőlök a nagy gépnek – Nos, elég lesz ha fel viszel engem a magasba onnan én el intézem. A többiek addig el terelik a figyelmüket, ha meg látják valamelyik vezért akkor egyből rátok fognak rontani így az eltereléssel nem lesz probléma – Fel veszem a hátamra a puskámat és meg indulunk a hídba, mivel én és Ravacs nem tudunk át alakulni a többiek meg igen így hátul kullogunk – Ha Optimus megint gecizik velem akkor én is a betonba nyugtatom őt. Te hogy bírod Megatronnal? – Ravacs rám néz – Egész jól. Normális – Erre nagyot nézek – Azt hogy?- Ravacs enyhén el neveti magát – Először engem sem bírt de Kitty társaságában muszáj volt velem beszélgetnie. Kiderült hogy gladiátro létére egész okos. Meg találtuk a közös hangot a tudományban és a kísérletezésben, és a gladiátorok iránti szenvedélyünkben- Ezért szoktak ők ketten nevetgélni mikor kettesben vannak – De te és Kitty együtt vagytok?- Ravacs ingatja a fejét és a kéz fejét – Alakul,alakul valami de nem biztos. El kezdtünk erről beszélni de azt mondta hogy várjunk ezzel egy kicsit és ismerjük meg jobban egymást – Át érünk a hídon és Megatron át alakul – Szállj fel!- Rá állok a két szárnyára és fel szállunk a levegőbe, megjegyzés Megatron egy Cybertroni jármű alakban szokott száguldozni így kibaszott gyors. Ha fel szállsz egy Cybertroni járműre KAPASZKODJ!! Rá fekszek és kapaszkodok az életemért közben lent meg indult az elterelés. Megatron meg áll egy ponton, fel merek állni és a puskám szkópjába nézek – Tiszta?- Kérdezi Megatron – Igen – El sütöm a fegyverem és célt téveszt – Egyenesen tarts – A szél miatt nem tudja egyenesen tartani magát, meg hát a fegyveremnek nem kicsi a vissza csapása így mind a kettőnket hátra lökött- Feküdj le vagy le esel!- Utasít engem, rá fekszek és így próbálom el találni Kazánt. Látom ahogy Optimus küzd vele majd szét szedi őt. Én le szedem Szonárt, amint le szedtem Szonárt le szálltunk. Elképesztően hálás voltam azért hogy újra a földön vagyok.

(Hope szem szöge)

Én és Kitty éppen a lövész téren vagyunk. Kitty Beevel gyakorol én meg egyedül, így ki tudom szellőztetni a fejemet. Deadshot meg tanított lőni rendesen, sajnos csak olyannal tudok lőni aminek van ki támasztója. Fekszek a fűben és nézem a célpontot, meg húzom a ravaszt és el sül a fegyver kicsit hátra nyom de el találom a célpontot. El sül még egyszer, meg megint és megint. Idegből lövöm a célt, nem szeretem ha céltalan vagyok szeretem tudni hogy mit akarok. De most...olyan mintha nem tudnám ki vagyok és mit akarok...főleg Deadshot mellett nem tudom hogy mit akarok. Egyszerre akarom őt és nem, egyszerre gyűlölöm és kedvelem őt. A fejemben káosz van amit próbálok helyre hozni de nem megy. Fel kelek a földről és a vállamra kapom a nehéz fegyvert és meg indulok vele a bázis felé. Vissza megyek a Szellem központba, amint vissza érek vissza rakom a helyére a nehéz fegyvert. Nyílik a föld híd és át jön a csapat apával az élén. Nem tűnik túl boldognak, nem merek oda menni hozzá. Tegnap este hallottam ahogy beszélgetek anyával szinte üvöltöztek egymással. Kínos csend van mindenki között, Deadshot el megy én meg indulok utána – Hope gyere ide – Apa határozott hangja töri meg a csendet, oda megyek apához – Igen?- Fel nézek rá – Van valami több kettőtök közt?- Meg rázom a fejemet – Nem..dehogy- Apa nagyon komolyan néz rám – Akkor nincs köztetek testi kontaktus?- Ezen kicsit fel háborodok – Nem nincs! Apa mi a franc bajod van? – Ezzel ott hagyom őt. Egyesen ki megyek, át megyek a kerítésen. Egy kicsit egyedül akarok lenni és itt az erdőben ezt meg is kapom. Nem fogok túl messze el csámborogni csak annyira hogy ne lássanak engem. Le ülök egy fa tövébe és össze húzom magam...olyan mintha az apám magán kívül lenne. Mintha nem az lenne mint régen. Talán nem bírja el viselni azt hogy Deadshot itt van? Hallom hogy valaki van az erdőben, fel állok és el indulok a hang irányába. A bokrok és a fák között meg látok egy roncs robotot, gondolom Deadshot katonája. Elő bújok a fák és a bokrok közül, a robot fel néz rám. Megint olyan fura hangot ad ki, elő veszi a fegyverét és rám szegezi. Neki rohanok és rá ugrok, bele rúgok a mellkasába és hátra esik. El kezdem a fejét ököllel ütni, bele nyúlok a koponyájába és el kezdem ki tépni a huzalokat meg mindent amit érek. El kezdek üvölteni és így tépem darabokra, amit érek azt ki tépem belőle.

(Deadshot szem szöge)

Hope el tűnt így mi hárman meg indultunk meg keresni, hallom ahogy sikít. Egyből a hang irányába megyünk. Amint el érjük a hang forrását meg látom ahogy Hope szét szedi az egyik katonámat. Minden felé repkednek az alkatrészek, oda rohanok és rá ugrok Hopera hogy le tudjam szedni róla. Le szedem róla és ahogy kapálódzik hátra esek vele együtt, amint a hátamra érünk mind a ketten végre nyugton marad – Ravacs! Kitty! Mennyetek szóljatok be hogy meg van Hope – Csak bólintanak és el mennek- Jól vagy?- A feje az enyém mellett van – Igen..- Az eget nézi – Tudod mindig azt álmodom hogy zuhanok. Zuhanok az űrben, látom a földet, a csillagokat és a többi bolygót. Soha nem érek földet...Most hogy innen nézem az eget...Olyan mintha földet értem volna- Felé fordítom a fejemet – A föld hangos, és veszélyes kiszámíthatatlan. A zuhanás kiszámítható ezért szereted, tudod hogy csak lefelé tudsz zuhanni ha a földön vagy nem mindig tudod hogy merre mész – Rám néz – Akarsz velem zuhanni?- El mosolyodok – Most is zuhanunk kicsim – A hasán lévő kezemet meg fogja – Zuhantam már veled álmomba – Halkan el nevetem magam – Milyen volt velem zuhanni?- Meg simítja az arcomat – Jó volt- Le száll rólam és magzat pózban fekszik mellettem, én is oldalt fordulok és kettőnk között meg fogom a kezét – Majd egyszer akarsz velem megint zuhanni?- Az egyik ujjával az arcom kör vonalát követi – Bármikor. De hogy akarod ezt kivitelezni?- Sóhajtok és el tűröm a haját oldalra – Holnap este ha nem lesz nálatok otthon senki gyere át. Tudok valamit amitől olyan érzésed lesz amitől zuhansz – Kérdően néz rám – EL mondod hogy mi az?- Fel ülünk mind a ketten – Ez egy olyan vegyület amit az emberek drognak hívnának. Tudok olyat kotyvasztani egy enyhébb adagot. Teljesen veszélytelen, kicsit bizsergető érzés lesz majd és nem fogsz rá szokni – Kicsit el gondolkodik – De mi ez az anyag?- Meg vakarom a tarkómat – Egy kevés energon és bio dízel, és nyugtató de abból is egy kevés. Ki próbáltam már rengetegszer, csak nem szabad be paráznod közben mert akkor rosszul leszel- Látom hogy tényleg el gondolkodik ezen – Gondold át ez csak egy lehetőség ami mindig állni fog – Az ölébe teszi a kezét – Velem csinálnád?- Meg fogom az ölében lévő kezét – Ha ezt szeretnéd akkor igen – Látom rajta a bizonytalanságot – Induljunk vissza mielőtt apád kerestetne téged- Fel állunk és el indulunk vissza a bázisra. Séta közben rá nézek Hopera, olyan szép lány...és okos...de most hullám völgybe van. Mondhatni én is abban vagyok vele kapcsolatban. Vajon a barátjának tekint engem vagy többnek?