Transformers Prime 2: A szabad robotok

6,fejezet Egy esős nap

(Hope szem szöge)

Hallgatom a híradót a szobámban, a riporter szerint egész héten ömleni fog az eső. Csak fekszek az ágyamba egy bugyiban és egy fehér pólóban, a szobám olyan szerencsés helyen van hogy a tető ablakon látom ahogy esik az eső. A tabletem rezgése zavar meg, oldalra nyúlok és meg nézem hogy ki írt – Nincs kedved át jönni kicsim?- Deadshot az – Igen. És szeretnék élni a múltkori ajánlatoddal – Fel kelek az ágyamból és csak egy nadrágot veszek fel utána el indulok Deadshothoz. A folyosó tele van emberekkel és robotokkal. El érek Deadshothoz, be kopogok és ő nyit ajtót – Komolyan gondoltad? – Körbe nézek – Ezt lehetne hogy nem itt beszéljük meg?- Bólint és odébb áll az ajtóból, be megyek – Komolyan gondolod kérdezem még egyszer?- Veszek egy mély levegőt – Igen komolyan gondolom – Nem túl fel tűnően a hátam mögé néz, meg fordulok és látok egy üveget – Abban van a cucc?- Rá mutatok az üvegre – Igen...Ma kicsit ki akartam kapcsolni – Vissza fordulok Deadshothoz – Akkor kapcsoljuk ki magunkat – El enged egy fél mosolyt utána ketté önti a zöld löttyöt, nekem keveset önt. Be megyünk a szobájába és le ülünk az ágyra – Nem kell fel hajtanod az egészet elég ha egyet kortyolsz bele – Bólintok – Akkor egészségünkre – Fel emelem az üvegcsét és koccintunk. Iszunk bele egy kortyot, utána le teszem az üvegcsét- Miért akartad amúgy ezt?- Az ölembe teszem a kezemet – Pörög az agyam egyfolytában és....ki akarok kapcsolni úgy ahogy te- Neki dől a falnak – Jó ha néha ki kapcsolsz egy kicsit és zuhansz a végtelenbe – El kezdem érezni azt a kellemes bizsergést – Kezdem érezni – Mosolyogva mondom neki – Nem sokára nagyon el fogsz lazulni – El tűröm oldalra a hajamat és rá nézek. Ki tágult az a felemás szem pár, kicsit olyan mintha remegne a keze – Minden oké?- Le néz a kezeire – Persze csak rég csináltam ezt. És késztetést érzek valamire...amit nem hiszem hogy engedsz...- Szégyellősen a kezeit morzsolgatva fel néz rám – Nem bújsz hozzám?- Négy kéz láb oda mászok hozzá és hátra döntöm őt, a karjaiba bújok és a feje mellé teszem a fejemet.

(Deadshot szem szöge)

Kicsit be vagyok parázva, remegek és ráz a hideg- Hope hogy érzed magad?- Oldalra fordítom a fejem és látom hogy azok az azúrkék szemek teljesen ki tágultak – Nagyon jól – Suttogja – Te hogy vagy?- El kezdem az arcát simogatni – Most hogy itt vagy nagyon jól – Nem akarom el mondani hogy valójában mi dúl bennem – Gyere be takarlak – Látja rajtam hogy remegek, látszik hogy nem vagyunk magunknál nagyon furán mozog. Az ágy végéből ki hajtogatja a takarót és takaróval együtt vissza fekszik mellém- Olyan édes lány vagy – Kezdek meg nyugodni. Csak nézzünk egymás szemébe, érzem ahogy zuhanok vele együtt – Olyan mint álmomba – Közelebb csúszik hozzám – Csak ez a valóság – A teste teljesen hozzám simul – Álmodban hogy zuhantunk?- Fel kel és a mellkasomra fekszik – Hol te voltál felettem hol én feletted és csak zuhantunk – Egyre közelebb hajol hozzám – Egymás karjaiban zuhantunk – Érzem ahogy a szikrám dörömböl a mellkasomba – És mi lett a vég az álomnak?- El mosolyodik – Szerintem csak most kezdődik igazán – Lassan közel hajol hozzám le hajtom a fejemet és a szám helyett a homlokomra ad egy csókot – Nem akarom el venni az első csókodat – Vissza nézek rá – Azt már el vették – Meg fogom a tarkóját – A másodikat neked adom – Hagyom hogy meg csókoljon. Rá harap az alsó ajkamra miközben csókol, el hajol tőlem és a mellkasomra hajtja a fejét. Elégedetten fel sóhajtok – Tetszett?- Félve kérdezem tőle – Igen- El mosolyodok – El hiszed ha azt mondom hogy ez volt az első csókom?- Egymásra nézünk – Komolyan?- Bólogatok – Igen ez volt az első csókom -Az arcáról le tudom olvasni a döbbenetet – Akkor te...- Bólogatok – Ahogy te is – Ugyan arra gondolunk- Én...- Meg fogom az arcát és újra meg csókolom, hagya magát. Át adja magát ennek az egésznek, a lehető legóvatosabban csókolom őt. El hajolok tőle és apró csókokat adok a szájára utána újra össze tapad. El hajolunk a másiktól – Pont olyan mint amilyennek el képzeltem – Meg fogja az arcomat és újra a szájára kap engem. Hallom ahogy a rádiómba szólnak – Újabb támadás történt. Minden egységet a Szellem központba – Oldalra nézek és el veszem a rádiómat – Itt Deadshot azonnal ott vagyok – Rá nézek Hopera – Mennem kell – Hope csak bólogat – Menny csak – Ad utoljára egy apró csókot a számra utána le száll rólam, el indulok a Szellem központba – Sikoly, Méreg, Hurrikán és Vas ököl vannak terítéken – Ravacs szólal meg – Egyik rosszabb mint a másik – Be állok Ravacs mellé aki látja rajtam hogy a löttyöt ittam, kicsit közelebb hajol hozzám – Biztos tudsz így dolgozni?- Suttogja – Igen tudok – Optimus tekintete megint lyukat éget a tarkómba – Csak a két góré észre ne vegye – Bólintok és vissza nézek a monitorra – Majd el akarok neked valamit mesélni – Ravacs volt már nővel nem is eggyel én viszont...Hogy is mondjam? Nem érdeklődtem annyira irántuk, vagy ha mégis mindegyik csak barátként tekintett rám egy idő után meg fel adtam. Kertelés nélkül meg indulunk a helyszínre, miközben sétálunk a föld hídban Ravaccsal kicsit le szakadunk – Meg csókolt – Először nem érti – De ki?- El mosolyodok – A remény – Kicsit el gondolkodik segítek neki azzal hogy Optimus felé sandítok utána viszont le esik neki – Hogy? Mikor? – Büszkén ki húzom magam – Tudod ittuk azt a löttyöt mint amit mi ketten szoktunk. És utána..csak úgy jött az egész. Szó szót követett utána a számon kötött ki – Ravacs arcán látom a boldogságot meg az aggodalmat – Ha Optimus erre rá jön akkor darabokra tép – El nézek Optimus felé- Azt sem szívleli hogy itt vagyunk. Ő minket ellenségnek tekint aki ki robbantotta ezt az egészet. A nyakamat rá tenném ha végzünk ezzel az egésszel ki basz minket a bázisról – Ebben az állapotomban nehéz fel mérni ezeket a dolgokat, de igazat adok a barátomnak ebben kapcsolatban.