Én és a BDSM (igaz történet)

9 Fejezet: Az öv érintése

Eljött a találkozás napja és én izgatottan szálltam buszra, hogy végre ismét találkozzunk. Nem ez volt az első találkozónk, de ez volt az első olyan, ahol tényleg csak mi ketten voltunk.

Leszálltam a buszról és pár perc után Ő is megérkezett majd kis idő után együtt felmentünk hozzá. Akkor jártam először nála, de nem volt erőm körbenézni. Már későre járt addigra és az út is lefárasztott, így ahogy beértünk a lakásába és megláttam a kanapét lehuppantam oda. Ő ezen jól szórakozott, hogy milyen otthonosan érzem itt magam és én is csatlakoztam a jókedvéhez. Bement a konyhába és két pohár vízzel tért vissza. Az egyiket nekem adta aztán pedig lehuppant mellém és beszélgetni kezdtünk. Ahhoz képest, hogy korábban mennyire fáradtnak éreztem magam, a beszélgetésre teljesen felélénkültem és elkezdtem egy kicsit csipkelődni is. Erre válaszként csak lerakta az asztalra a poharát, az én kezemből is kivette az enyémet, majd utasított:

- Fordulj meg, térdelj fel és tedd a kezed a kanapéra!

Az utasítás hallatán csak néztem rá. Nem tudtam eldönteni, hogy viccel vagy komolyan gondolja.

- Na mi lesz?

- Most tényleg játszani akarsz?

- Igen.

Nekem pedig nem kellett ennél több. Megfordultam, feltérdeltem és a kezemet a kanapé tetejére tettem. Ő pedig kissé lenyomott rá, így fenekem pucsítva meredt felé. Nem tétovázott sokat. Egyszerűen megfogta a nadrágomat és lehúzta. Erre nagyon megörültem. Azt gondoltam az lesz a büntetésem, hogy elfenekel, amit úgy imádok, de tévedtem. A saját nadrágja felé nyúlt és kihúzta az övet a nadrágjából. Azt gondoltam leveszi a nadrágot, de az rajta maradt. Ehelyett az övet összetekerte és minden tétovázás nélkül lesújtott fenekemre. Nagyon felfogni se volt időm mi történik. Egyik pillanatban még azt gondolom, hogy le akar vetkőzni, a másikban már jön a gondolat, hogy az övet akarja használni rajtam, de mire jön ez a gondolat, addigra már meg is érzem az öv érintését bőrömön. Fájt, de kellemes is volt, egyáltalán nem ütött vele nagyokat, inkább csak a hangja volt nagy, mint az ereje, viszont így is éreztem és pont amikor már úgy éreztem, hogy sok lesz, hogy nem bírom tovább abbahagyta és simogatni kezdte a fenekemet, majd átölelt és csak feküdtünk így némán, békésen. Már nem volt erőm csipkelődni, de még beszélni sem, de nem is akartam, a csönd beszélt helyettünk eleget.