Én és a BDSM (igaz történet)

10 Fejezet: A játékszerek 1

Egy hideg téli napon történt, hogy ott ültem egy domináns férfi ebédlőjében. Csendesen nekiláttunk az ebédhez, ám ez a csend nem tartott sokáig.

- Mihez lenne kedved ma? - kérdezte rám pillantva. Miközben rágtam a falatot, elgondolkodtam a kérdésén. Szerettem volna játszani vele, de úgy gondoltam, hogy talán még neki korai lenne, így valami mást akartam kitalálni. Talán két perc is eltelt, míg némán töprengtem, mikor megszólalt. - Nézhetünk filmet, elmehetünk valamerre, de játszhatunk is. -erre felkaptam a fejem. Meglepett. Immár nem is volt kérdés, hogy mi legyen.

- Játszunk. - erre elmosolyodott és mintha gyorsabban kezdte volna enni az ételt. Mikor ő befejezte én mégcsak a felénél tartottam. Közben pedig már el is mosogatott, aztán felém állva némán noszogatott, hogy igyekezzek. Ahogy megettem az utolsó falatot már el is vette tőlem a tányért. Úgy tűnt nem én vagyok az egyetlen aki ennyire játszani szeretne és ez tetszett. Gyorsan elmosta a tányéromat, amikor pedig végzett odajött hozzám és felém nyújtotta a kezét. Habozás nélkül megfogtam a kezét és így sétáltunk a kanapéhoz. Ott leültetett, ő pedig a szekrényhez ment. Én izgatottan és kíváncsian néztem utána, magamban próbáltam kitalálni, hogy vajon mire készül, aztán felállt és ahogy felém sétált kezében a szemkötővel éreztem, hogy valami nagyon jó dolog vár rám. Felrakta rám a szemkötőt, én pedig engedelmesen hagytam, most kivételesen nem bújt ki belőlem a kisördög, túl kíváncsi voltam ahhoz, hogy egyáltalán az engedetlenségre gondoljak. A szemkötőben semmit sem láttam, és ez nagyon is izgalmas volt. Tetszett ez a bizonytalanság, hogy nem tudom mi vár rám és tetszett a kiszolgáltatottság érzése is. Majd hallottam ahogy visszament a szekrényhez és még inkább izgatott lettem. Vajon most mi következik? Vártam, hogy ismét visszatérjen, de egy jó darabig nem jött vissza. Szerintem a valóságban ez egy két perc lehetett csak, de ahogy ott ültem szemkötőben a kanapén nem tudva mi vár rám, úgy kicsit több időnek tűnt. Aztán egyszerre csak éreztem, ahogy mellém ül a kanapén és hallottam, ahogy zörög valamivel. Fogalmam sem volt, hogy mit csinál, hogy miben mesterkedik így csak türelmesen vártam míg megtudom mi vár rám.