A szívem tálalva ( Jeff Satur x Sarah Sumettikul ) Jeff ff

3.rèsz: Egy kicsit közelebb

*Sarah szemszöge*

Reggel önmagamtól keltem fel ami furcsa, mert általában ha nem dolgozom akkor nagyjából délig alszom, de most csodával határos módon még csak tíz órát mutat a telefonom kijelzője. Úgy döntöttem hogy vissza fekszem aludni. Azaz feküdtem volna ha valaki nem ordibálna.

-JÓ REGGELT! Ne játszd a mormotát, hasadra süt a nap-mondja majd ezzel egy időben elhúzza a függönyt, mire én a fejemre húzom a takarót.

- Aludni akaroook- közlöm vele, mikor lehúzza rólam a biztonságot nyújtó ágyneműt. Így a párnába bújok.

- Hát jó te szeretted volna - mondja vészjósló hangon majd derekamra ülve elkezd csikizni, miközben szabadulni szeretnék de nem hagyja. Mikor megunja egyik kezét veszi csak el míg a másikkal tartja a kacsóim a buksim felett -Mostmár felkelsz?- kérdezi vigyorogva miközben a kezeim a fejem fölött vannak még mindig fogságban.

- Igen-igen csak engedj el - mondom nevetve, majd úgy tesz ahogy tanácsoltam.

Nehezen felkelve az ágyból vánszorgok le a konyhába ahol egy rózsaszín színű kötènyben sürgő-forgó Worakamolt veszek észre, és nem bírom ki hogy ne kèszítsek róla egy -kèt képet.

-Mi lesz a reggeli?- èrdeklődöm miután kiröhögtem magam.

- Palacsinta. Ja és töröld ki a képeket - mondja szúrós szemekkel miközben az újabb adag említett kaját csinálja.

- De miért? Olyan kis aranyos. Nyugi nem teszem ki sehova - ígérem meg neki kuncogva, majd leülve az asztalhoz elém rak kettő nutellás és kettő lekváros palacsintát.

- Inkább egyél - tanácsolja semleges arccal de a halvány pírt nem tudja elrejteni. De azt teszem amit mond mivel éhes vagyok. Nem sokkal később ő is csatlakozott hozzám.

* Jeff szemszöge*

Nem tudom hogy rámerjek e kérdezni a tegnapra. Hiszen nem akarom felszakítani ennél jobban a múltja sebeit, amik ezek szerint még nem gyógyultak be teljesen. De most itt látva palacsintát nyammogva olyan békésnek és vidámnak tűnik. De a szemeibe szomorúság és magány fénylik. Ha akarja elmondja én nem erőltetem, főleg hogy nem rám tartozik.

- Örülök hogy ízlik - nézek rá aggodalommal és boldogsággal teli szemekkel.

- Hát ennyiből mehettél volna nyitni egy palacsintázót , mert nagyon fini - mondja teli szájjal, mosolyogva amire jót derülök, mivel mind a kettő arcánál tiszta nutella.

- Csak a te kedvedèrt csináltam, senki másnak nem csinálnék - közlöm vele meglepően egyszerűen, mire azt veszem észre hogy Sarah arca jobban kezd hasonlítani egy érett paradicsomèhoz.

- Fogd be és egyél - tanácsolja duzzogva majd elém tol három nutellásat, mire kuncogva teszem azt amit mond. Legalább elfeledtettem vele a tegnapot.

Egész életemben ezt akarom csinálni, vele lenni.
Gondoltam magamban mire felpofoztam magam gondolatban.
Ne légy hülye, ez csak fellángolás.
Mondja az eszem a szívemnek ami nem hallgat rá és még inkább a velem szemben ülő lány felé terelődnek vissza gondolataim.

-Mit meg nem tennék a boldogságodèrt - motyogom magam elé egy halk sóhajjal, remélve, hogy nem hallja meg, de nincs szerencsém.

- Tessék?- kérdez vissza értetlenül, mire megnyugodtam hogy nem hallotta amit mondtam.

- Semmi egyél csak - nézek rá szerelmes csillogással a szemeimben.

- Hát oké - tette amit ajánlottam, majd amikor végzett mind a kettőnk tányérját elvettem és elvittem a mosogatóhoz.