A szívem tálalva ( Jeff Satur x Sarah Sumettikul ) Jeff ff

4.rèsz: Sarah története

Reggel napsütésre kelek fel , és meglepő módon hamar kidob az ágy. Felkelve elmegyek a fürdőbe megmosom az arcom, majd lemegyek a konyhába összedobni reggelire egy adag gofrit. Miközben előkèszítem a hozzávalókat, bekapcsolom a zenét és úgy kezdem el csinálni a kajám... Egy jó fél óra múlva meg is vagyok vele, majd az asztalhoz ülve elkezdem nyammogni az alkotásom.

Miután elfogyasztom a kajám, elmosogatok, mind e közben szól a zene mire a ritmust elkezdem dúdolni majd táncolni. Igen, takarítás közben is ezt csinálom. Annyira bele merültem a zenébe hogy észre se vettem hogy Chanchira és Bible az ajtóban állnak és röhögnek rajtam, mire lehallkítom a zenét és elpakolom az elmosott edényeket, tányèrokat.

- Titeket meg mi a jó isten hozott ide?- kérdezem meg a velem szemben állóktól, mivel nem számítottam rá hogy megjelennek vagy hogy egyáltalán jönnek e.

- Hát a lábunk, meg az a tény hogy beszélnünk kell veled - néz rám barátnőm eleinte poènosan, majd komolyan.

- Hát sejtem miről akartok beszélni de mondjátok- nézek rájuk.

- Miért nem akarod elmondani Jeffnek?- kérdez rá rögtön Chanchira. Ő mindig is egyenes volt, ha kellett visszaszólt, de emellett kedves és, megértő, türelmes, és őszinte. Habár néha elég makacs és önfejű.

- Azt nem mondtam hogy nem akarom, csak azt hogy majd később közlöm vele a történetem. - vázolom fel a gondolat menetem egy részét ezzel kapcsolatban.

- Èrtem. De amúgy mi is van köztetek? - èrdeklődik barátnőm kíváncsian.

- Azt én is szeretném tudni. Látom hogy néz rám, de egyenlőre nem akarok kapcsolatot.  És èn még csak barátként tekintek rá. - mondom a kávèmat iszogatva, amit idő közben el is készítettem. Bible csak hallgat mint szófogadó kisfiú,akit csendre intettek.

- Èrtem. Mára van programod?-  tudakolja meg a terveim a mai napra.

- Igen. Ma napra eligèrkeztem Worakamolnak, de az egy igazán jó kérdés hogy meddig leszünk el- közlöm majd a bögrém is elmosom... Még beszélgetünk egy 10 percet majd elmennek. Én felmegyek a szobámba és összekèszülődöm, mivel hamarosan 9 óra. Kivételesen öt perc alatt kész vagyok, így összeszedve a pénztárcám, az irataim,a jogsim ,a napszemüvegem na meg a telefonom és a szájfényem hagyom el a lakást miután bezártam az ajtót. Beszállok a kocsimba majd útnak indulok a park felé ami gyalog kb 1óra ,de kocsival csak a fele...

* Fél óra múlva*

Épp szálltam ki a kocsiból és elindultam befelé. Beèrve meglátom Jeffet, ahogy épp egy sminkes igazít a sminkèn. Majd leülök a fotós mellé - persze előtte illedelmes kislányként megkérdeztem hogy szabad e- akinek be is mutatkozom, mire egy meglepődött fejet vág, majd feleszmèl. Mit sem törődve velem folytatták a munkálatokat és a fotók kèszítèsèt. Worakamol hamar észrevett , így nem élvezhetem tovább a nyugodt pillanataim.

- Hát tényleg eljöttél - néz le rám, miközben szorosan tart a karjaiban, mire majd megfulladok.

- Hát igen, csak engedj már el mert megfojtasz- mondom neki, mire elenged, de a tekintetünk nem téved el egymástól.

-Jeff készíts pár képet a kisasszonnyal - a romcsi pillanatot a fotós hangja szakítja meg.

- Elnézést uram de én csak nézni jöttem - szabadkozom.

- Nem baj. Lányok öltöztessètek át az urat és a hölgyet aztán mehet is a közös fotó - szólt oda a stylistoknak, mire mind a kettőnket elrángattak. Rám egy vörös csipkés hercegnő szoknyát aggatak és ez alá egy fűzőt, mert szerintük jó alakom van, mindeközben Jeffre egy ehhez hasonló vörös selymes öltönyt ami kurva jól állt neki. Amikor a sminkemet csinálják a fejemre raknak még egy koronát is. ~ Ezt meg mi a bánatèrt kell viselnem??! Sőt minek kell nekem is fotót csinálnom ~ gondoltam magamban. Egy öt perc múlva kész lettem, így kitehettem a lábam ebben a göncben. Szerencsére a cipőm maradhatott, mivel a ruha a földig ér. Amikor Worakamol meglátott a szája tátva maradt.