Neon Lights 1. - Könyvbemutató

5. fejezet: Nyuszi

Gabriel

Rhys háttal áll nekem, a kávéfőzővel szöszmötöl. Ezúttal egy bővebb fazonú, olajzöld pólót visel, ami nem mutatja meg a gyönyörűen kidolgozott testét, de a nyakán lévő tetoválást így is megcsodálhatom. Az indák egészen a fültövéig kúsznak, biztosan fájdalmas lehetett, amikor készítették, hisz érzékeny terület. Fekete tincsei enyhén nedvesen kunkorodnak a tarkóján, ami arról árulkodik, nemrég zuhanyozott. Elhessegetem a szemem elé tolakodó képeket, mert az előttem serénykedő dögös rosszfiútól sokkal fontosabb dolgokra kell koncentrálnom.

– Elkísérlek holnap – közlöm vele, mire Rhys értetlenül fordul felém.

– Hová?

– Az illetőhöz, akinek eladtad a vázát.

– Ennyire nem bízol bennem? – nevet fel halkan, és visszafordul a szekrény felé, ahonnan elővesz két csészét.

– Már miért kellene bíznom benned? – Lépek egyet előre, majd leülök a fal mellé tolt kis étkezőasztalhoz.

Kellemes kávéillat tölti be a picike konyhát. Nem is olyan rossz itt. Sokkal otthonosabb most, hogy rendet rakott.

– Igaz – ért egyet velem. – Mit kérsz bele?

– Egy kis cukrot és kevés tejet – felelem. Idegesít, amiért le sem tudom venni a szemem róla, annyira tetszik, amit látok.

– Jobb lenne, ha nem találkoznál vele – teszi le elém a csészét, és leül velem szemben.

– Csak nem féltesz? – mosolygok. – Ha eddig nem tűnt volna fel, kicsit hasonló körökben mozgok, mint te.

– Tegnap megtapasztaltam, hogy nem kell téged félteni – dönti a hátát a falnak, és oldalról sandít rám. – De ezt most jobb, ha kihagyod.

Belekortyol a kávéjába, én pedig gyanakodva méregetem. Nem értem, miért ellenzi a dolgot. Úgy tűnik, titkol előlem valamit, ami persze teljesen normális, hisz nem ismer. Viszont ez a titok akár a vázával kapcsolatos is lehet, úgyhogy nem fog lerázni.

– Akkor majd megvárlak a kocsiban. – A számhoz emelem a csészét, közben várom, mit reagál.

– Oké – biccent egyszerűen.

– Oké?

– Oké, de nem kizárt, hogy sokáig fog tartani. – Felém fordítja a fejét. Átható pillantásával képes lenne kizökkenti, ámde nem hagyom.

– Jó, nem gond. Lényeg, hogy meglegyen a váza.

Rhys kelletlenül újra biccent, és lehúzza a maradék kávéját. Nem tudom, mi járhat a fejében, de szívesen belelátnék.

– Most már elárulod neved? – kérdezi váratlanul.

– Nem nyomoztál utánam?

– Nem volt időm rá – rántja meg a vállát.

– Lefoglalt a takarítás – jegyzem meg pimaszul mosolyogva.

Magam sem tudom miért, de szeretném azt hinni, hogy csak miattam tette rendbe a lakását.

– Mi? Dehogy. Valószínűleg megint betörtek hozzám, mert mire hazajöttem, ez fogadott – mutat mögém, a nappali irányába.

Megmelengeti a szívem, hogy talán mégis miattam tette.

– Veszélyes környéken élsz – bólogatok visszatartva a vigyoromat.

– Ha tudnád, Angyalka – sóhajt drámaian. – Szóval, mi a neved?