Neon Lights 1. - Könyvbemutató

3. fejezet: Meglopva

Gabriel

Már kora hajnalban talpon vagyok. A vihar eléggé elcseszte az estémet. Az összes klub zsúfolásig telt emberekkel, így még attól is elment a kedvem, hogy beugorjak meginni valamit, ezért inkább hazajöttem. Az áramszünet miatt pedig jóval korábban lefeküdtem, mint általában szoktam. A gépeim futottak, a szünetmentes táp tette a dolgát, csak éppen eredményre nem jutottam, és már kezd bosszantani a dolog.

Kávéval a kezemben megyek ki a kertbe felmérni a vihar által okozott károkat. A növényeim megsínylették a heves zivatart és a szelet, ágaik szinte a földig hajolva kókadoznak. Egy-két virágom letört, de komolyabb bajt nem fedezek fel. Bízok benne, hogy pár napon belül szépen magukhoz térnek.

Visszamegyek a házba, ám a nappaliba lépve nyomban megtorpanok. A bejárat melletti komódot bámulom mereven, ahová tegnap Tommy vázáját tettem, és most baromira nincs ott. A homlokom ráncolva sietek közelebb, menet közben letéve a csészét a konyhapultra, visszapörgetem fejemben a tegnap estét. Nem rémlik, hogy áttettem volna máshová. Ekkor meglebbenti a szél a komód melletti függönyt, és a felismeréstől gyomrom menten görcsbe ugrik.

A kurva életbe!

Szinte feltépem az ablakot, és kinézek rajta, bár nem tudom, mire számítok, mit találok kint. Tutira be volt zárva, sosem hagyom nyitva éjszakára, max csak az emeleten. Visszafordulok a komód felé, és még mindig nem akarom elhinni a tényt, hogy valaki betört hozzám. Egymás után kezdem kirángatni a fiókokat, nyitogatom az ajtókat, ellenőrzöm, mit vittek el, de úgy tűnik, a vázán kívül semmi sem hiányzik. Miért pont az kellett nekik? Idegesen túrok a hajamba. Ha Tommy ezt megtudja... Te jó ég!

Ismét átgondolom a tegnap estét. Miután hazajöttem, az áramszünet miatt nem kapcsoltam be újra a riasztót, mert csak vinnyogott volna, és a franc se akart állandóan lerohangálni az emeletről elnémítani. A kamerákat még fel sem szereltem, mert ki gondolta volna, hogy pont egy hackerhez fognak betörni? Igaz, ezt egy céltalan tolvaj honnan tudná? Viszont, aki ide bejött, az nem céltalanul érkezett. Tommy vázájára fájt a foga. Vajon miért? Tényleg igaza lenne annak az idiótának? Megrázom a fejem. Nem. Kizárt. Az csak egy váza, nem pedig valami istenverte mágikus tárgy. Ennek ellenére vissza kell szereznem, különben Tommy pizzáján én leszek a feltét.

Berontok a dolgozóba, előkapom a használaton kívüli laptopomat, és amint betölt, felcsatlakozok a városi megfigyelő kamerarendszerre. Megkeresem a hozzám legközelebbeső pontot, aztán a tárolt fájlok közül kiválasztom a tegnap estit. Biztos, hogy az áramszünet idején történhetett a dolog, máskülönben a riasztóm megszólalt volna, mert amíg nem voltam itthon, be volt élesítve. Sejtelmem sincs, ezen a szakaszon mikor haladhatott el az emberem, ha egyáltalán ebből az irányból hajtott be az utcába, így kilenc órától kezdem el visszanézni a felvételt. Ez egy forgalmas csomópont, ám a vihar miatt kevesen vannak az utakon. Még nem tudom, mit keresek, de kitartóan figyelem a felvételt. Valami átlagos, sötét színű autó kell, hogy legyen. A betörők kerülik a feltűnést.

A szemem már fárad. Még így is túl sok kocsi halad el a kamera előtt, az eső pedig nehezíti a dolgomat, erősen kell koncentrálnom. Amikor a felvétel tíz órát mutat, megállítom, és visszapörgetem. Kimegyek egy újabb adag kávéért, majd ismét nekiveselkedek. Egy idő után már mindenki gyanúsnak tűnik, ezért keresek egy másik közeli helyszínt, inkább annak a felvételét nézem. Lassan úgy érzem, nem jutok semmire, amikor bevillan valami, és rögtön megállítom a felvételt. Egy fekete színű, öreg Ford Taurus van a képen. Úgy rémlik, mintha az előzőn is láttam volna. Villámgyorsan visszakeresem, és valóban. Ugyanaz a kocsi.