<Tom szemszöge>
Egy újabb nap amikor megyünk koncertre, ugh néha már unom hogy folyton jönnek a fotósok meg folyamatosan interwut kell adni , de szeretem boldoggá tenni a rajongóimat a gondolataimat Bill ordítása zavarta meg:
-Bill:készen vagy már???
-Tom: uuu bazdmeg, még készülök.
Nem nem készülök még kisem keltem az ágyból, naaa gyorsan önltözzünk fel szokásos nadrág piros póló fekete piros sapka, na goo le. 2 órával hamarabb értünk oda mint kellett volna, de sebaj addig gyakoroltunk. Elkezdődött a koncert éppen a Paint of Love-t énekeltük mikor észre vettem egy gyönyörű lányt az első sorban úgy fújta a szöveget mintha egy sulis vers lenne, végig őt néztem, de aztán egyszer ő is rám nézett, az az érzés ami elkapott,
Fura de egyben jó is volt.
Koncert végén mentünk aláírást osztogatni, és megint láttam a lányt gyönyörű volt, barna haja, mogyoró barna szeme, jellegzetes barack illat,
Vissza jött az az érzés ami koncert közben éreztem.
MÁR MOST IMADOM ES MEG CSAK NEM IS ISMERJÜK EGYMÁST.
Miután megkapta tőlem az aláírást rákacsintottam, láttam rajta hogy elpirosodott és tetszett neki a szituáció.
Haza felé tartottunk már amikor anyum felhívott:
Mrs.Kaulitz: szia kicsi kincsem
Tom:Szia anya, mizus hogy hogy írtál?
Mrs.Kaulitz:semmi különös, holnap a mellettünk lévő házb új szomszéd érkezik,majd üdvözölni kéne őket.
Tom:rendben anya.
Mrs.Kaulitz: van egy gyönyörű fiatal lányuk, Billel imádnátok.*megse várta a válaszom rámnyomta a telefont*
