Mona
Pénteken reggel nem voltam a legjobban, és Lando addig erősködött, amíg meg nem mértük a lázam. Sajnos az eredmény azt mutatta, hogy a szálloda falai között kell, hogy maradjak, különben csak rosszabbul lettem volna.
~
-Lando, már teljesen jól vagyok!- Lando szombaton reggel sem akart kiengedni a hotelszobából.
-Jó, ha 38 alatt van a testhőd, akkor jöhetsz velem.
Elment a fürdőbe átöltözni, nekem pedig közben lecsipogott a lázmérőm.
-37,2- kiáltottam neki.
-Had nézzem!- vágódott ki a fürdő ajtaja, ahonnan a félmesztelen Lando vágtatott ki. Ahogy közeledett felém, olyan gyorsan kapcsoltam ki a lázmérőt.
-Oh már kikapcsolt.- emeltem rá ártatlan tekintetem.
-Akkor tedd vissza, és én nézem meg előbb.- ilyenkor nagyon nem tudom szeretni. Szorosan mellém ült és várta, hogy csipogjon a kis szerkentyű.
-Miért csinálod ezt? Nem akarsz velem mutatkozni?- próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire csalódott, vagyok, ha ez igaz.
-Jaj, dehogy Mona, félre érted! Figyelj, akár hiszed, akár nem, de nem tudnék nyugodtan a kocsiba ülni ma, ha téged nem tudnálak biztonságban. És akkor leszek nyugodt, ha tudom, hogy itt vagy és hogy nem leszel rosszul, mert pihensz.
Csak csendben figyeltem. Ennyire hatással lenne a teljesítményére a hogylétem?
-De ha ma szépen pihensz, akkor holnap mindenképp jöhetsz velem, persze csak, ha jól leszel!- na Norris basszus, alkudozni azt tudsz.
-Jó...
-38,5.- rázta meg a fejét.
Néztem, ahogy összerámolt pár cuccot, majd elém lépett. Nyomott egy csókot homlokomra, aminek hatására nagyon meglepődtem.
-Oh bocsi, csak tudod a megszokás.- puff neki bumm. Még véletlenül sem mert érez valami olyasfélét, mint én.- Majd jövök.
-Hé Lando!- szóltam még hamar utána, mielőtt kilépett volna az ajtón.- Vigyázz magadra. Egyben szeretnélek visszakapni!- Lando válasza erre csak egy kacsintás volt. De tudtam, hogy vigyázni fog magára.
~
A szállodai tv-t bekapcsolva estem vissza az ágyba. Lando az ötödik helyről indulhat a mai sprintfutamon és úgy gondoltam, hogy muszáj megnéznem. Fogalmam sincs, hogy milyen érzéseim vannak a fiú iránt, ami őszintén kicsit megijeszt és összezavar. Azonban azt biztosra állíthatom, hogy mikor megláttam, hogy mekkora esőzés van, akkor nagyon aggódni kezdtem. Fogadni mertem volna, hogy a pálya nagyon csúszik, és egy kisebb hiba is bárminek véget vethet. Ebbe belegondolva egy könnycsepp gördült le az arcomon, majd azt követte a többi. Fogalmam sem volt, hogy mit tettem volna, ha Landonak bármi baja esik. Aztán az agyamban egyrecsak a szavai viszhangoztak, hogy akkor ül nyugodtan a kocsiba, ha tudja, hogy velem minden oké. Reggel óta nem beszéltünk, vagyis nem tud semmit rólam. Hirtelen gondoltam egyet, és tárcsázni kezdtem az egyetlen embert, aki jelenleg segíteni tud.
-Szia Mona, hogy vagy?- a háttérben hallottam, hogy mekkora nyüzsgés van. Az időjárás miatt csúszik az egész.
-Lily lehet egy kérésem, nagyon hálás lennék.- szipogtam egyet.
-Hé, Mona mi a baj?
-Lily valahogyan tudsz beszélni Landoval, vagy üzenni neki?- kérdeztem kissé kétségbeesetten.
-Mit szeretnél neki mondani?
-Kérlek, ha tudod mond meg neki, hogy jól vagyok, értem ne aggódjon és csak magára koncentráljon. És, hogy nagyon vigyázzon magára.
-Öm várj egy percet.- Lily kihangosított, így mindent hallottam, ami éppen a McLaren garázsban történt.- Elnézést Andrea. Lenne egy nagyon nagy kérésem.
-Mondd csak.
-Tudnék esetleg Landoval beszélni?
-Persze, tessék!- gondolom egy fejhallgatót adott Lily kezébe.
-Lando, én vagyok az, Lily. Figyelj, Mona most hívott, nézi a közvetítést és látja, hogy feszült vagy. Azt üzeni, hogy érte egyáltalán ne aggódj, ő teljesen rendben van. És nagyon vigyázz magadra!
Innentől csak azt vártam, hogy Lily újra kezébe vegye a készüléket. A többi zaj újra csak tompa lett és kizárólag a lány hangját hallottam.
-Örül neki, hogy jól vagy, és azt mondta őszinte, de tényleg aggódott érted. És megígérte, hogy maximálisan vigyázni fog magára. Megnyugodtál?
-Azt hiszem. Köszönöm Lily, nagyon sokat segítettél!
-Ugyan, szólj ha van valami.
-Köszönöm, és üdvözlöm Oscart.
~
-Boldog születésnapot.- kiáltottam bele a telefonba.
-Á már azt hittem, hogy elfelejtetted.- Max ma lett 24 éves.- Köszi Mona.
-Nagyon öregszel remélem tudod.- épp, hogy kimondtam a mondatot Lando lépett be a szobába, végül hatodik helyezett lett a sprintfutamonon.- Maxie letszem, majd beszélünk.
És igazából már ki is nyomtam a telefont és a brit pilóta nyakába vetettem magam.
-Hogy vagy?- fogta kezei közé az arcom.
-Jól. Csak aggódtam.- vallottam be a földet pásztázva.
-Hallottam hírét.- államnál fogva felemelte a fejemet, hogy szemeibe tudják nézni.- Én is aggódtam, hogy vajon hogy lehetsz.
-Pont ettől féltem. Hogy mi lesz, ha ne adj Isten ez miatt nem arra figyelsz majd, amire épp kéne.
-De okos voltál, és megoldottad!- majd egy puszit nyomott arcomra, aminek eredményeként pirosba borult az egész fejem.
Instagram: hewinsinmonza_
Tiktok: hewoninspa_

ESTÁS LEYENDO
Valaki, mint Te /Lando Norris ff./✓
FanficMona és Max, azaz a Fewtrell testvérek. Kiskoruk óta elválaszthatatlanok, de ezen őszintén ki az, aki csodálkozik? Max csupán két évvel látta meg előbb a napvilágot, mint húga, így mindentől, amitől csak lehet védi. Lando Norris, a fiú, aki meggond...