Valaki, mint Te /Lando Norris ff./✓

tizenötödik

Mona

Lando olyan aranyos volt, hogy megvetette az ágyat, mire kiértem a fürdőből, így elrakva a cuccaimat rá is vetettem magam az ágyra. Végigpörgettem a közösségi médiákat, majd úgy döntöttem, hogy felhívom rég látott bátyámat.

-Na csak nem eszedbe jutottam?

-Neked is szia Maxie, hiányzol.- kuncogtam.

-Na te is nekem. Amúgy mizus? Milyen Horvátország?

-Eddig nem voltunk sok helyen, de imádom, egyszer neked is el kell jönnöd!- beszéd közben a kezeimmel gesztikuláltam, amit ő egyértelműen nem látott.

-És Landoval egy szobában alszol?

-Igen.- majd meghallottam a fürdőből egy visszafogott sóhajt, mire a gyomrom összeugrott. Aztán elmosolyodtam, sőt már inkább vigyorogtam, mikor még egy hangosabb sóhajt hallottam. Ezt én tettem vele?

-Mona hallod amit mondok?- térített vissza a valóságba Max hangja, bár amit Lando a fürdőszobában csinál, az is bizony a valóság.

-Persze, ne haragudj. Mit mondtál?

-Hogy jól megvagytok Lanoval?- ha tudnád mennyire...

-Persze.

-És nem érzel többet iránta?- valahogy olyan érzésem van, hogy ezt már Landoval is eljátszotta.

-Nem.

-Biztos?

-Biztos!- vagy nem.

-Hát rendben.- Lando ekkor kilépett a másik helyiségből és rám mosolygott, amitől ott helyben olvadtam el.

-Figyu, Max!- húztam el az a betűt.- Letenném, ha nem baj.

-Megjött a herceged?

-Max állj le!- pirultam el.

-Jól van na, hagylak titeket. Pá!

-Szia!- majd bontottam a vonalat. Lando a ruháit pakolászta egy darabig, majd megállt mozdulata közben és rám emelte szép szemeit.

-Megmaszírozhatlak?

-Tessék?- kerekedtek ki a szemeim.

-Had maszírozzalak meg, amúgy is azt mondtad, hogy fáj a derekad.- vont vállat, de íriszeiben láttam valamiféle csillogást.

-Végülis miért ne? Oké, legyen.- próbáltam azt kifelé mutatni, hogy nem érdekelt ez az ajánlat.

-Akkor elfordulok és vedd le a pólód, aztán feküdj hasra!- majd tényleg elfordult én pedig gyorsan lekaptam magamról a pólómat és hasra vágódtam az ágyon.- Kész vagy?

-Aham.

Lando gyengéden ráült a combomra, de érzem, hogy tartja magát, hogy ne nehezedjen rám egész testsújával. Megéreztem meleg kezeit a derekamon, mire a hasamban a pillangók eszeveszett repülésbe kezdtek. Lando a fülemhez hajolt és érzekien suttogni kezdett.

-Csak remélem, hogy élvezni fogod. Ennyi biztosan kijár neked.- puszikat hintett a fülem mögötti érzékeny bőrfelületre, mire sóhajtanom kellett. Kezeit felvezette válaimra és maszírozni kezdte őket. Azt hittem Lando alatt szétfolyok. Istenem ez a fiú, mit tesz velem. Elidőzött a vállaimnál és néhol hagyott egy csókot is bőrömön, ahol utána végigfutott a hideg. A derekamra csúsztatta kezeit, viszont ahogy csúsztatta le, nem tudom, hogy szándékosan-e de megsimította melleimet is. Erőteljesen haraptam rá alsó ajkaimra, hogy ne adjak ki semmilyen hangot.

-Mindent hallani akarok!- morogta rekedtesen Lando, amire csak bólogatni tudtam.

Ahogy derekamat simogatta már nem ült a combomon, hanem két lábam között térdelt. Éreztem meleg leheletét derekamnál, majd nyelvet végighúzta majdnem nadrágom vonalánál, mire csak egy kisebb nyögés volt a válaszom és a fejem mellett a lepedőbe markoltam.
Aztán váratlanul abbahagyta amit csinált, én pedig türelmetlenül nyöszörögtem, viszont mikor megéreztem, hogy bal bokámat nyomogatta térdemig, majd ezt megismételte a jobbal is rögtön elégedett lettem. Egyre feljebb ért és combomra fordította minden figyelmét, és úgy éreztem, hogy Norris itt már engem nem kínoz tovább, meg akarom csókolni.

-Csókolj meg!- követelem egy sóhaj után. Landonak sem kellett több, derekamnál fogva a hátamra fordított, így szembe került vele meztelen mellkasom, mire azonnal melleim elé kaptam a kezem. Lando mosolyogva tette rá kezeit az enyémekre, majd bíztatóan megszólalt.

-Elöttem nem kell takargasd magad Mona! Számomra tökéletes vagy!- ajkait végre megéreztem sajátjaimon, kezeimet felszabadultan vettem el mellkasom elől és túrtam Lando hajába. A felettem magasodó fiú áttért a nyakamra, ahol biztos voltam benne, hogy másnap ott fog éktelenkedni a ma esténk nyoma. Majd egyre lejjebb haladva végig csókolta bőrömet melleim között, majd a hasamom, hasam alljánál, kissé meghúztam a haját.

-Lando... én...- nem tudtam, hogyan kéne elmondanom neki.

-Nem állsz készen. Semmi baj.- a földről felvette a pólómat és belebújtatott. Befeküdt az ágyba, ahol a mellkasára húzott és úgy ölelt magához, mintha bármelyik percben eltűnhetnék onnan.

-Ne haragudj...

-Jaj Mona, ne szórakozz, ezért ne kérj bocsánatot!- itt egy csókot hintett homlokomra.- Várok rád amíg csak kell!- hátamat simogatta, amitől hirtelen elkapott az álmosság és rögtön laposabbakat pislogtam. Lando derekát öleltem át, arcomat a mellkasába fúrtam. Úgy éreztem, hogy otthon vagyok, hogy itt nem eshet bajom. Már nagyon félálomban voltam, mikor hallottam, hogy Lando suttogni kezd.

-Tudom, hogy már alszol és, hogy nem hallod, de csak, hogy tudd Mona... Szeretlek!

Instagram: hewinsinmonza_

Tiktok: hewoninspa_