Lexie és Luke együtt nőttek fel. Mindketten vagyonos, jó nevű családból származnak, jól néznek ki, az életük tele lehetőséggel, és a tanuláson kívül semmi gondjuk nincs.
Az egyetem utolsó évében váratlanul betoppan az életükbe Katie, a szerény, kedv...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Egyébként csak szerénykedik – folytatta Nona kifejezéstelen arccal. – A sebészeten, ahol most rezidens, a főorvos totál odavan érte. Még le se szakvizsgázott, de már fenntartják neki a szakorvosi helyét. Pár év, és ő lesz ott a főorvos. Luke is már azon spekulál, hogy az ő műhiba perein fog meggazdagodni.
– Én pedig megoperálom, amikor az ügyfelei meg akarják ölni – mondtam. Ezt már a gimiben, a felvételi kitöltésekor lefixáltuk Luke-kal. Ez a mi kis beteges közös jövőképünk.
– Látod? Ez aztán a szimbiózis, ilyet se látni mindennap, mi? – kérdezte Nona.
– Úgy hívják, barátság – jegyeztem meg élesen, és beszédes pillantást lövelltem a barátnőmre.
– Igen, ez barátság – mosolygott Katie kedvesen. – Jó lehet, ha valaki ilyen régóta a barátod.
Nona unottan forgatta a szemét. Mondjuk, ezt kivételesen meg is értettem. Minden második ember előbb-utóbb kiejtette a száján ezeket a szavakat.
– Mi sem voltunk mindig barátok – mondtam. – Luke nem mesélte? – Sejthettem volna. Nem én voltam a kedvenc beszédtémájuk. – A szüleink voltak nagy barátok. Meg a nagyszüleink. És még előtte az ő szüleik. Amióta az eszemet tudom, a családjaink folyton együtt lógtak, de ezt úgy értsd, hogy tényleg mindig, hetente többször, és még az ünnepek, a nyaralások és a mit tudom én, mik, és olyankor mindig vittek magukkal minket is. Szóval ez inkább kényszerből volt. Szerintem ha nincsenek a szüleink, gyűlöltük volna egymást. Valószínűleg ma is egy beképzelt seggfejnek tartanám.
– Én most is annak tartom – szólt közbe Nona. Megértő arckifejezéssel bólogattam, de aztán eszembe jutott, hogy kivel is beszélek.
– De persze nem tartom seggfejnek – korrigáltam gyorsan. – És Nona se. Csak sajátos humora van. Sajátosan szar. – Megveregettem a barátnőm vállát, mire mosolyfélére húzta a száját.
Tökéletes időzítéssel egy sörösüveg koppant előttem tompán a faasztalon.
– Nesze – kommentálta Luke, miközben becsusszant Katie mellé. Neki valamivel finomabban csúsztatta oda a pohár narancslevét. Kórusban köszöntük meg, persze más-más stílusban.
– Na kösz. – Az orromat felhúzva méregettem a kilötyögött sört az üveg körül.
– Köszi. – Katie hálásan rebegtette a szempilláit. Luke odahajolt és futólag megcsókolta, de a szeme sarkából már engem figyelt. Amikor végeztek, felém fordult, összeszűkült szemmel rám bökött.
– Egy szavát se hidd el.
– Akkor elismételjem én? - kérdezte kihívón Nona.
– Még jobb.
Nonával összemosolyogtunk. Pár perccel később megjelent Shawn is.
– Ideülhetek? – A tekintete végigpásztázott az asztalnál ülők arcán, majd megállapodott rajtam, szóval udvariasan arrébb csusszantam a padon.
Luke szemben ült velem, jól láthattam, milyen sötéten néz Shawnra, szóval már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy az új szomszéd nem lesz a legjobb barátja.
