Lexie és Luke együtt nőttek fel. Mindketten vagyonos, jó nevű családból származnak, jól néznek ki, az életük tele lehetőséggel, és a tanuláson kívül semmi gondjuk nincs.
Az egyetem utolsó évében váratlanul betoppan az életükbe Katie, a szerény, kedv...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Luke és Nate idővel csendesebbre vették a hangerőt, szóval úgy sejtettük, komolyabb gond nem lesz közöttük, elcsitulnak a dolgok. Én bezzeg ott maradtam egy kiábrándult, csalódott Katie-vel, aki garantáltan nem Luke-ra lesz dühös, hanem csakis rám.
Lefekvéshez készülődve folyton ugyanazon járt az eszem: Nate hét évig titkolta, hogy szerelmes. Nem tett semmit. Mekkora szenvedés lehetett ez? Csak azt tudtam, hogy nem szeretném átélni ugyanazt, amit ő.
Már épp ágyba bújtam, amikor megzörrent a mobilom.
Hajnalban? Ősök? Temető?
Oké.
Érted megyek.
Az izgatottságtól alig bírtam aludni, és már egy órával az érkezése előtt a konyhában tettem-vettem. Háromszor készítettem el a kakaót, amit termoszban akartam vinni, mert az első kettő nem lett elég finom.
Aztán meghallottam a kocsit. Lopakodva belebújtam a cipőmbe és a dzsekimbe. Luke a kapu előtt várt a kocsinak támaszkodva. Amikor odaértem elé, egy pillanatra megdermedt az idő. Én nem fogok Nate sorsára jutni! Nem fogok évekig epekedni csendben Luke után, miközben elszalad mellettem az élet, ő beleszeret másba, talán még családot is alapít. Soha.
Ahogy összefonódott a tekintetünk, biztos voltam benne, hogy ő is erre gondol. Megfogta a kezem, válaszul rámosolyogtam. Másik kezével finoman megérintette az arcomat, végigsimított rajta, ujjainak vége bekúszott a hajamba, és már húzott maga felé, amikor megszólalt a mobilja.
A csodálatos pillanatnak lőttek. Ha valaki ilyen korán hívja, az csakis komoly lehet. Elengedett és előkotorta a telefonját.
- Katie az.
Mindketten felnéztünk a házra. Ha minden rendben lenne, Katie még az igazak álmát aludná az egyik vendégszoba kényelmes ágyában.
- Mi az? - szólt bele Luke a telefonba nem túl barátságosan, de azonnal meg is változott az arckifejezése. Ideges, aggódó lett. - Nem értelek. Mennyire? - Rám nézett. - Itt vagyok a háznál, felmegyek. - Kinyomta. - Rosszul van. Nagyon rosszul. Azt mondja, attól, amit Nona megitatott vele.
Felrohantunk. Katie-t a vécé fölött találtuk, sugárban hányt. Nona a fürdőszoba ajtajából figyelte, sápadt volt a rémülettől.
- Ennek nem így kéne lennie - fogadott minket. - Arról volt szó...
- Miről? - mordult rá Luke. Letérdelt Katie mellé, gyengéden támogatta, miközben várakozón nézett fel Nonára.
- A nőgyógyász haveromtól kaptam azt a szert. Azt mondta, két hónap után is kimutatja, hogy valaki terhes volt-e vagy sem. - Nona félve pillantott rám. - Ha terhes volt, akkor hányni fog.
Luke őrjöngött, és ez nála abban mutatkozott meg, hogy sütött belőle a ridegség.
Sosem láttam Nonát ennyire kétségbeesettnek. Félt Luke-tól és joggal tette, mert Luke-ot viszont ilyen dühösnek nem láttam soha. Közölte, hogy soha a büdös életben nem akarja látni Nonát, engem pedig egy pillantásra sem méltatott. Végig Katie mellett maradt, majd amikor valamivel jobban lett, visszaindultak az egyetemre.
És hogy még egy utolsót rúgjon rajta, Nona aznap este az orrom alá tolta a mobilját.
- Tudtam - mondta halkan. - Sejtette, hogy nem egy sima fosatóst itattam meg vele, ezért feltörte a fiókjaimat. Elolvasta az üzeneteimet. Innen tudta, hogy mi volt a vízében. Már csak meg kellett hánytatnia magát.
- Istenem, Nona! - fakadtam ki a sírás határán. - Hagyd már szerencsétlent békén! Hagyj minket békén.
