Lexie és Luke együtt nőttek fel. Mindketten vagyonos, jó nevű családból származnak, jól néznek ki, az életük tele lehetőséggel, és a tanuláson kívül semmi gondjuk nincs.
Az egyetem utolsó évében váratlanul betoppan az életükbe Katie, a szerény, kedv...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
A buli másnapja maga volt a pokol. Megpróbáltam összekaparni magam azután, ami Luke-kal történt a fürdőszobában, de nem ment könnyen. Délelőtt az ágyban forgolódtam alvás címén, délután pedig elvileg tanultam volna, de képtelen voltam koncentrálni.
Hatalmas hangzavarra, dörömbölésre és kiabálásra figyeltem fel.
A biztonság kedvéért először csak a kémlelőnyíláson lestem ki. Egy sötét alak állt Luke lakása előtt és vadul dörömbölt az ajtón, miközben a legkülönbözőfélébb szidalmakat szórta arra, aki odabent bújt meg. Erősen sejtettem, hogy Katie lehet az.
Hiába is állt nekem háttal, azonnal felismertem a tombolót.
– Engedj be, te rohadt luvnya! Engedj be! Hogy képzeled, hogy még csak szóba se állsz velem? – És Teresa Stockston ennél még sokkal csúnyábbakat is kiabált az ajtónak.
Kirontottam a folyosóra. Teresa először még észre sem vett, annyira lefoglalta, hogy "kicsalogassa" a rejtekhelyéről Katie-t.
– Teresa – szólítottam meg halkan. Végre hátrafordult. Ahogy meglátott, a dühödt tombolást felváltotta a kétségbeesés. Két kézzel nyúlt utánam, mintha könyörögne. Egyik karján egy hatalmas bőrtáska himbálózott, aminek mélyén valószínűleg ott lapult az alaposan megcsappant tartalmú alkoholos üveg... vagy akár több is.
– Nem akarja kinyitni! – Luke lakása felé bökött, majd ugyanazzal a lendülettel megperdült és megint nekiesett az ajtónak. – Mi fizetjük a lakást, a mi pénzünkből laksz, te ribanc, és még nem is beszélsz velem? – kiabálta.
Odasiettem mellé, és azonnal megcsapott az alkohol átható bűze. Totálisan be volt rúgva.
– Azt az ajtót nem töröd be, Katie pedig nem jön ki. Ne csinálj balhét, azzal semmit sem érsz el, viszont Luke még ennél is jobban be fog dühödni. - Ez működött, Teresa varázsszóra abbahagyta az őrjöngést, karjai erőtlenül zuhantak maga mellé, a táska halkan puffant a folyosó szőnyegén. Vizenyős szemekkel nézett rám.
– Most mit tegyek? – kérdezte Teresa végtelen szomorúsággal. – A saját fiam gyűlöl.
– Nem gyűlöl, sosem gyűlölt. Gyere, menjünk át hozzám! – Felkaptam a táskáját, és ahogy felegyenesedtem, Teresa automatikusan a nyakam köré fűzte a karját. Összeborulva, egy erős, magas asszonyt támogatva indultam meg a nyitott ajtó felé.
– Lex? – Nate sietett mellénk, aggódón nézett hol rám, hol Teresára. – Mit segítsek?
Egy beszédes pillantással jeleztem, hogy inkább Katie-vel törődjön. Mondjuk abban is biztos voltam, hogy a lány Teresa megjelenésének első tizedmásodpercében riasztotta Luke-ot, vagyis ő is bármikorra várható volt. Hallottam, hogy Nate bekopog Katie-hez és az ajtó ki is nyílt, majd rögtön zárult. Nate hát bejutott oda, ahová Teresának a sajátos módszerével nem sikerült.
– Szóba sem áll velem – mondta halkan Teresa, miközben az ajtó felé tántorogtunk. – Luke. Szóba sem áll velem. Azt mondja, amíg nem beszélek Katie-vel, ő sem beszél velem.
– Úgysem bírja ki, túl nagy dumás ahhoz - vigasztaltam. - Most szépen lefekszel, jó?
Levettem Teresa kabátját, megitattam vízzel, majd mivel semmit sem kért azok közül, amikkel megkínáltam, és nem kapott semmit azokból, amiket kért, hálószobába vezettem. Pár percnyi panaszos nyöszörgés után elnyomta az álom.
