Rengeteget beszélgettünk, szóba kerültek azok a témák, amiket még a huszonöt éves barátság alatt sem tárgyalhattunk ki egymás között, mert... Hát csak mert. Luke-ot persze folyamatosan hívták, de mindig kinyomta, hiába mondtam, hogy engem nem zavar, ha felveszi.
- Azt még nem is meséltem, hogy felhívott Dr. Armstrong. - Az ebédre rendelt spagetti utolsó falatját tömtem a számba.
- Tényleg? Mit akart? - A közeli kisszekrényre tette a tányért. Tipikusan nem a rendszerető fajta.
Dr. Armstrong Woods Harbor legnépszerűbb háziorvosa volt, ami egyébként nem nehéz teljesítmény, ha azt vesszük, hogy összesen két orvos praktizál a városban.
- Találkozni - feleltem, miután lenyeltem a falatot. Gyorsan megtöröltem a számat. - Megkért, hogy ha legközelebb otthon vagyok, akkor látogassam meg.
- Minek? - kérdezte Luke.
- Szerintem azt akarja, hogy vegyem át a praxisát. Anya is meglebegtette egyszer, hogy ez is lehetne egy opció. Gondolom, összebeszéltek a hátam mögött, tudod, milyen az anyám - mosolyogtam.
Luke viszont nem volt mosolygós kedvében.
- De megmondtad neki, hogy te nem azért tanultál évekig, hogy egy ócska háziorvosként végezd.
Eleve bizonytalan voltam, de az, hogy Luke eljátszotta a döntőbírót a kérdésben, még jobban megingatott. A kiürült tányéromat a tányérjára tettem.
- Hát ami azt illeti, nem is lenne annyira rossz. - Egy pillanatra félrefordította a fejét, mintha csalódottságában még látni sem akarna. - Nem lennének a huszonnégy órás műszakok, az állandó éjszakázás, a kórház, a hatalmas felelősség.
- Lexie - Előrenyúlt és megfogta a kezemet -, te szereted a kórházat és szeretsz sebész lenni, és te vagy a legjobb a programban.
- Mindig is otthon szerettem volna élni. - Tekintetemet összefonódó kezünkre szegeztem.
- És? - fakadt ki. - Monroe-ban is van kórház. Az állam egyik legjobb kórháza. És az csak háromnegyed óra.
És akkor bevillant valami. Luke mindig is úgy tervezte az életét, hogy a lehető legmesszebb kerüljön Woods Harbortól, közben engem arról győzköd, hogy én viszont otthonról is jól boldogulnék, akkor tulajdonképpen mit is keresek nála? Miért is fogjuk egymás kezét?
Kihúztam a kezem az ujjai közül és felálltam.
- Jobb, ha most hazamegyek - mondtam, de próbáltam rámosolyogni.
- Lexie... - Talán utánam is jött volna, de megint megszólalt a telója. Üzenetet jelzett.
Egész délelőtt csörömpölt, és ő mindig csak rápillantott a kijelzőre, majd félrehajította. Mondtam neki, hogy nem zavar, ha felveszi, de őt viszont zavarta volna. Most azonban nem vetette félre a telefon, az arca elsötétült.
Visszaléptem hozzá.
- Baj van?
Fel sem nézett rám, választ írt az üzenetre.
- Katie. Kórházba került.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Lexie és Luke: A friendzone sztori ✔
RomanceLexie és Luke együtt nőttek fel. Mindketten vagyonos, jó nevű családból származnak, jól néznek ki, az életük tele lehetőséggel, és a tanuláson kívül semmi gondjuk nincs. Az egyetem utolsó évében váratlanul betoppan az életükbe Katie, a szerény, kedv...
