Az idő lelassult, egyszerre történt minden, eldördült egy lövés, Ellie lehúzta a fejét, én felmarkoltam a véres kést, majd megmarkoltam a lány felsőjét hátulról, az ablak felé löktem és kiugrottunk a süvítő szélbe és sűrű havazásba.
- Ne állj meg, gyere! – ragadtam karon a lányt és rohantam vele. Nem tudtam mire számíthatok, kikkel fogunk találkozni, de nem fogjuk könnyen adni magunkat ez biztos volt.
Csontig hatolt a hideg, ahogy az épületek között rohantunk, mögöttünk emberek kiabáltak és golyók csapódtak a földbe a közelünkben.
- Gyerünk Ellie! Fuss!
Próbáltam fedezni a lányt, ha másnak nem is, neki ki kell jutnia innen mindenképpen. Szerencsére az időjárás mindenképp a pártunkat fogta, a havazás miatt nem találtak el és nem is látták pontosan merre tartunk, azonban mi meg nem ismertük a helyet. Nem tudtuk hányan vannak és hol rejtőzködnek.
Ahogy az egyik sarkon befordultunk, megragadtam a legközelebbi ajtó kilincsét, ami gond nélkül kinyílt és szerencsére puskacsővel se néztünk szembe.
- Erre. – vakkantottam oda a fiatalabbnak és azonnal be is csuktam magunk mögött a hideg fémet.
Mindketten ziháltunk, a leheletünk sűrű páraként szállt fel, de egyébként néma csönd volt az épületben, elhagyatottnak tűnt. Úgy festett valamikor állatorvosi rendelő lehetett, üres, szakadt kartondobozok hevertek mindenfelé és rengeteg üres ketrec.
- Nézzünk körbe hátha találunk valami hasznosat.
- Vissza kell jutnunk Joelhez.
- Nézzünk körbe. – zártam le, képtelen voltam a férfira gondolni, lehet már nem is élt.
Végigtapogattuk a polcokat, a fiókokat sorban kinyitogattuk, de nem találtunk semmit. Tisztára voltak pucolva a helyiségek.
Megütötte a fülemet, hogy kint kiabálnak, behúzódtunk az egyik pult mögé.
- Menjük arra. – suttogott Ellie és közeli ablakra mutatott, ami tárva-nyitva állt.
Bólintottam.
- Fegyverlövéseket hallottunk! Mi történt? – mindketten megdermedtünk az idegen hangra. Túl közelről szólt, szinte az ablak mellől.
- Fertőzött a lány! – David hangjára mindketten visszalapultunk a pult mögé. Hányinger kerülgetett a hangjára.
- Tessék? – szólalt meg újra az ismeretlen hang.
- Fertőzött a lány és kiszabadult!
- Ez nagyon rossz David! Meg kell találnunk!
- Szóljatok mindenkinek, megtaláljuk és megöljük. Nem fog bántódása esni senkinek sem.
Megbökdöstem Elliet, aki összerezzent egy pillanatra és rámnézett, elmutattam az ablak felé, itt volt az esélyünk, talán nem vesznek észre.
Átosontunk az ablak mellé, kilestem óvatosan, egy kis sikátorba vezetett, de üres volt. Elmutogattam a lánynak, hogy előre megyek, aztán kövessen, aprót bólintva jelezte, hogy érti. Nagy levegőt vettem és kicsusszantam a hóesésbe. A sarkon túl még mindig beszélgettek, szervezték, hogy merre is kezdjék a keresést és ez volt a szerencsénk. Bedugva a kezem az ablakon jeleztem Ellienek, hogy kövessen és hamarosan ő is kint volt mellettem. Halkan hátráltunk a másik épülethez, szerencsére az ajtaja nyitva volt, mikor beléptünk elhaladt a sikátor mellett az ismeretlen hang tulajdonosa:
YOU ARE READING
The Last of Us
FanfictionÉn is égek a TLoU lázban (ahogy valószínűleg sokan mások is) és úgy döntöttem, hogy itt az ideje nekem is írni valamit a témában :) Legyetek elnézőek, ez az első írásom itt, de igyekszem. A sztori nagyjából követi a játékokat és a sorozatot, de sajá...
