•10- Eső

347 17 13
                                    

Sétáltunk még egy darabig majd hirtelen eleredt az eső.

Én nagyon szeretem az esőt, de Bill fejéről azt olvastam le, hogy ő nem.

-Nem szereted az esőt? - kérdeztem tőle nagy mosollyal.

-Nem! - rázta meg a fejét hevesen.

Erre csak fel nevettem és lábammal keresztül rúgtam egy pocsoján és mivel Bill pont előttem állt "véletlen" a víz be terítette szinte az egész nadrágját.

-Te kis! - morgott egy sort. - Halott vagy! - nevetett.

-Aha persze! - bólogattam mosolyogva.

-Szerinted viccelek? - tette csipőre kezeit és fel húzta egyik szemöldökét.

-Igen! - mosolyogtam rá önelégűlten.

-Hát jó... - közeledett felém.

-Várj... - hátráltam pár lépést. - Mit csinálsz?...

-Semmit! - majd megállt és egy egy akkorát rúgott az előtte lévő pocsolyába, hogy az egész ruhám olyan lett. - Még nincs vége! - mondta majd elkezdtem futni ő pedig utánam.

Igazából szinte hazáig üldözött. De szerencse, hogy nem volt annyira messze.

Mielőtt be mehettem volna a szálloda ajtaján Bill utol ért és felkapott. Vagyis
egyik kezét a térdeim alá helyzte másikat pedig a vállaim alá. Majd így vitt be.
Én teljes sokkban kapaszkottam Billbe. Az arcom is valószínűleg piros volt. Nagyon.

Amikor beértünk Bill nem is a saját szobájába vitt hanem Tom szobájába.

Igazából nem számítottam arra, hogy ha benyit a szobába mindenki ott lesz de Billt ez nem lepte meg.

-Látom jól mulattatok! - kacsintott Tom.

-Hülye! - tett le Bill.

-Idióta! - forgattam szemeim.

-Amúgy veletek mi történt? - mutatott Gustav a ruháinkra.

-Haver, néztél már ki az ablakon. -mutatott Bill az említett ablakra.

-Hülye azt tudjuk, hogy esik az eső de ennyitől, hogy lesz csurom víz mindenetek? Azért nem szakad csak esik. - magyarázta George.

Billel össze néztük és kitört belőlünk a nevetés.

-Ezek tényleg jól mulattak! - nevetett Gustav.

-Mondtam! - mosolygott Tom.

-Ő kezdte! - mutatott rám Bill.

-Héj! - tettem csípőre a kezem. - Áruló!

-Mi történt? - kérdezte George.

-Igazából csak lefröcsköltem Billt aztán ő engem és idáig üldözött. - rántottam meg a vállam.

-És hogyan kerültél a karjaiba? - kérdezte Tom miközben fel-le mozgatta szemöldökeit egy pimasz mosollyal. Én pedig rohadt vörös lettem de Bill csak nevetett egyett.

-Utól értem és fel kaptam ennyi. - rántotta meg vállait mosolyogva.

-Srácok át kéne öltöznötök! - mutatott ismét ruháinkra Gustav.

Mikor nyitottam volna ki a szám, hogy nincs mibe át öltöznöm de Tom megtette helyettem.

-Nyugi adunk valamit! - mondta majd kerestek nekem egy melegítőt és egy pólót. Majd átöltöztem a fürdő szobában.

Elég késő volt.

Nem terveztem haza menni mert ha jól emlékszem anya szabin van.

Nagyon jól éreztem magam.

Rengeteget nevettem.

Rohadt jól éreztem magam amíg nem jött egy váratlan hívás.

-Anya? - kérdeztem halkan amikor megláttam telefonom kijelzőjén, hogy ki hív.

Fura!

Ilyen későn sosem hív.

Azt hittem alszik.

Biztos fontos...
_ _ _ _ _

Hali!

Bocsi a hatalmas késésért!

A kövi rész hosszabb és érdekesebb is lesz!

Puszi! 💋

Ez nem csak egy ábránd! Where stories live. Discover now