Ez nem csak egy ábránd!

•8- Ex

-Ő ki? -kérdezte a húgom mikor be értünk a lakásba.

-Tom! Bill bátyja. - válaszoltam.

-Szia! - köszönt neki Tom.

-Szia! - válaszolt Bius.
-Miért vizes? - fordult vissza felém.

-Mert hülye! És kint esik az eső.
-De most beszélnünk kell úgyhogy fel megyünk. Addig nézz Tv-t. - mondtam.

-Oké! - majd el is ment.

-Na gyere! - intettem Tom-nak.

Mikor felmentünk elkezdtem Tom-nak ruhát keresni.

-Mit csinálsz? - kérdezte.

-Ruhát keresek neked.

-Nekem? A te szekrényedben?

-Aha biztos van va - befejeztem volna mondatom de megtaláltam apa egyik régi pólóját és elöntöttek az érzelmek és az emlékek. Ez volt a kedvenc pólója.

-Minden rendben van? - érdeklődött Tom.

-Igen csak...csak ez volt apa kedvenc pólója. - kúsztak le könnyek az arcomon ma már harmadszor.

-Volt?

-Igen 4 éve..

-Gyere.. - tárta karjait egy ölelésre amit el akartam fogadni de aztán rájöttem, hogy csurom vizes a pólója.

-Vedd fel! - nyújtottam neki a pólót ölelésem helyett.

-Biztos?

-Igen

-De ez volt apukád kedvenc pólója.

-Tudom! De neked szükséged van rá - nevettem.
-Ott a fürdő. - mutattam az ajtóra ami szobámban volt.

-Oké! Köszi! - nyitotta ki az ajtót.
-Amúgy.. - fordúlt vissza.
-Nem vagyok szégyenlős! - erre egy pimasz mosoly kúszott ajkaira.

-Ebben egy percig sem kételkedtem. - sóhajtottam.

-Csak..
-Bele vagy zúgva a tesómba.

-Najó menj őltözni! - szóltam rá mire fel nevetett.

Mikor végzett oda jött hozzám. Amúgy a póló jól állt neki. Elég nagy volt rá de ez pont az ő stílusa

-Figyelj!
-Bill nem az a típus aki összetöri a szíved ! Az én vagyok. - nevetett és én is fel nevettem.
-Szóval ha szeret, ő SOHA nem tenne ilyet. Érted? - bólogattam.

-Köszi Tom! - öleltem meg.

-Nincs mit! - viszonozta.

-Nincs kedved átjönni a hotelba? - kérdezte miközben már mentünk le a lépcsőn.

-Jó lenne! De a húgomra kell vigyáznom.
-Anya? - kérdeztem mikor le értünk és meg láttam anyát.

-Szia kicsim! - köszönt közben a mellettem álló fiú és köztem cikáztak szemei.

-Ő Tom! Akkor ha itthon vagy nem baj ha átmegyek a barátaimhoz? - kérdeztem.

-Nem, menj csak és örvendtem Tom! - mosolygott a fiúra.

-Szintúgy! Akkor mehetünk? - kérdezte.

-Persze! Akkor majd írok! Sziasztok! - köszöntem el anyáéktól.

-Elállt az eső! - mondtam mikor ki értünk.

-Amúgy csak, hogy tudd Jen elment.

-Tényleg!

-Igen! Bill elküldte.. - mosolygott rám.

-Mi van?!

-Jól hallottad!
-Amúgy neked tetszik Bill? - váltott témát.

-Azt hiszem..

-Azt hiszed? - kérdezett vissza hitetlenkedve. Megértem. Csak jót akar a testvérének.

-Igen.

-Ezt hogy érted?

-Volt már egy barátom. Vagyis nem nevezném barátnak. Inkább csak szerelmes voltam belé...

-Mi történt?

-Fogadott a barátaival. Hogy meg fog szerezni magának és meg fog csókolni.
-De nem vagyok hülye egyszer hallottam, hogy erről beszélnek.

•|Visszaemlékezés|•

Éppen el sétáltam a fiú öltöző előtt.

-Haver?

-Mi van?

-Most akkor mikor kapod le a csajt?

-Nyugi! Meg lesz!
-Most akkor mennyiben fogadtunk?

-10 000

-Meg lesz nyugi! - nevettek

•|Jelen|•

Könnyek szöktek szemeimben. Megint.

-Héj! Héj! Nyugi! - ölelt magához Tom.

-Megbíztam benne...
-Tetszik Bill...
-De félek! Tudom, hogy ő nem tenne ilyet! De félek... - folytak le könnyeim.

-Semmi baj nincsen azzal ha nem állsz készen egy kapcsolatra! De én segítek neked! És Bill-nek! - engedett el.

-Mi? - töröltem le könnyeim.

-Semmi. Majd meglátod! - mosolygott.

-Oké! - mondtam gyanakvó hangon. De azért elmosolyodtam.
Az út hátralévő része boldogan telt. Szerintem jóban lettünk.

Nem sokára oda értünk és megláttuk a srácokat a hotel étterménél.

-Hali! - köszöntünk.

-Hát ti? - kérdezte Gustav.

-Hát..én Tom vagyok! Tudod? Szia. - integetett Tom Gustav-nak mi pedig csak nevettünk.

-Én meg..csak úgy! Unatkoztam. - mondtam majd ránéztem Bill-re és egymásra mosolyogtunk.

Hiányzott a mosolya. Pedig ma találkoztunk...
De akkor is...