Ez nem csak egy ábránd!

•1- Pánikroham

Egy átlagos napnak indult a mai de mégsem lett az. Úgy volt, hogy ma találkozom a legjobb barátnőmel és ez meg is történt. Éppen a parkban fagyiztunk mikor megtörte a csendet:

-Van kedved eljönni velem egy koncertre? - tette fel a kérdést.

-Persze, miért ne?
-Milyen koncert? - kérdeztem.

- Tokio hotel!
-Ismered?

-Aha! Már sokat hallottam róluk. - Tényleg elég sokat hallottam róluk, mindenhonnan ők folynak.
- Csak mi?

- Igen! - válaszolt.

- Okés!

Miután befejeztük a fagyinkat megbeszéltük, hogy két hét múlva nálunk talizunk 6kor.

•|2 héttel később|•

Az idő 4:23 úgy gondoltam elkezdek készülődni. Ki vettem azt a ruhát amit szerettem volna felvenni:

Aztán gyorsan hajat mostam meg lezuhanyoztam. Még maradt kb 45 percem miután készen voltam ezért úgy döntöttem, hogy hallgatok addig Tokio hotelt.

Wow! Nagyon jó zenéik van. Az énekesnek valami gyönyörű a hangja éppen bele éltem magam a zenébe és megérkezett a barátnőm és el is indultunk.

Egész úton Tokio hotel számokat dúdoltam amin a barátnőm jót nevetett.

Mikor megérkeztünk alíg voltak, még volt 2 óránk ezért oda álltunk előre, hogy onnan tudjuk nézni a koncertet.

|2 órával később|

Elég sok ember össze gyűlt. Asszem telt ház volt. Rohadt idegesítő volt az ahogyan a lányok folyamatosan lökdöstek a koncert alatt. Lökdösődni tudnak de előbb jönni azt nem!?

Egy idő után már kezdett kellemetlen lenni és egy pánik rohamot kaptam.

Egy ideje az énekes már figyelt aggódó szemekkel.

Pár perccel később az énekes lejött a színpadról. A rajongók megőrültek. Az énekes akinek a neve azt hiszem Bill megfogott a hónajamnál fogva és át emelt a korláton ami elválasztotta a színpadot a néző tértől.
Bill kezét vállam köré fonva vitt az egyik biztonsági őr höz és azt mondta neki, hogy vigyen a színpad mögé.

Én a színpad mögött élveztem a show-t. Énekeltem is ami rám nem jellemző.
A koncert véget ért Bill megköszönte rajongóinak, hogy eljöttek aztán az egész banda oda jött hozzám.

Bill bele is kezdett mondatába...