MIDNIGHT - marvel ff

Túl sok

-Tessék? - kérdeztem elhűlten.

-A háború - ismételte meg biccentve.

-Melyik háború? - nyeltem egy nagyot, kigúvadt szemekkel.

-A második világháborúban voltam katona. - piszkálta poharát.

-Hány éves vagy? - kérdeztem elistelenedett vékony hangon, szinte már sipítva.

-Százhat - mondta halkan, Én pedig takarni sem tudtam már döbbenetemet.

Egyrészről felesleges lett volna, más részről pedig... nem tudtam. Képtelen voltam.

-Jól hallottam, hogy... - ocsúdtam fel egy fél perc után, feszengve.

-Igen. Százhat éves vagyok - dörzsölte meg homlokát, Én pedig továbbra is csak meredten bámultam.

Nem. Ez lehetetlen.

Ez nekem sok. Túl sok.

-Én ezt... - kezdtem remegő hangon. -Micsoda? - kérdeztem kapkodva a levegőt.

-Tényleg semmit nem tudsz rólam? - kérdezte a szemöldökét ráncolva.

-Úristen - támasztottam meg a fejem homlokomnál. -Ne haragudj, én... - kezdtem egy nagyot nyelve.

Százhat. Százhat!

-Hogy a francba? - ocsúdtam fel kissé felháborodottan. - Messze nem nézel ki negyvennek! - hadartam idegesen.

A hormonok...

-Hosszú sztori - ráncolta a szemöldökét.  -Jól vagy? - kérdezte komoran.

-Én... - kezdtem. -Ne haragudj, azt hiszem kell egy pohár víz - kezdtem szedelődzködni.

-Hagyd - fogta meg a kezem. -Hozom. - biccentett a szemembe nézve, Én oedug nagyokat pislogva néztem a szemeibe, de Ő csak felállt és kínosan elsétálva hagyott ott, míg Én azonnal megragadtam a mobilom és gyorsan bekapcsolva írtam egy sms-t Reenahnak és Larisszának, hogy óriási nagy sz*rban vagyok.

-Sajnálom,  hogy lesokkoltalak - rázta a fejét. -Tudhattam volna.

-Nem, Én... -kezdtem, az üveget arrébb tolva. -Ne haragudj. Nem vagyok a legjobb passzban, magánéleti ügyek - legyintettem. -Sajnálom.

-Én sajnálom. Felvezethettem volna szebben is. - rázta a fejét.

-Szóval, százhat - biccentettem.

-Se több, se kevesebb. - biccentett most Ő.

-És mond, van valakid? - tereltem azonnal, de lehet nem volt a legjobb ötlet.

A szemöldöke összeszaladt.

-Nem, nincsen. Egyedülálló vagyok. - nézett rám furán. 

-Sem feleség, sem barátnő...esetleg barát.. - célozgattam.

-Nem! - döbbent le. -Senki. Egyedülálló- bizonygatta.

-És még is miért? - hunyorogtam. 

-Mert nem akarok - pislogott komoran.

-Oh, miért?

-Mert nincs időm - nézett rám kérdőn. 

Még mindig nem írtam semmit.

De túlságosan elszaladt velem a ló. Túlságosan jobban érdekelt a baba jövője mint a munkám. Muszáj volt megtudnom, ki Ő.

-És szerinted ez azért van, mert százhat éves vagy? - kopogtattam tollammal.