Angyal és Démon

Hatodik

Mióta elvittem abba az étterembe, azóta rendesebben eszik. Mindig mondom neki, hogy mennyire szép, néha óvatosabb is lehetnék. Nemrég majdnem megcsókoltam, ahogy a gyönyörű ajkaira néztem. Hihetetlen, hogy mennyire aranyos és kedves. Csak körülötte forognak a gondolataim, pedig megannyi szép démon van itt az alvilágban, de nekem csak ő kell. A legszebb angyal, akivel találkozhatok ezen a világon.

Hogy mondom el neki, hogy a húgát elítélték, és kivégzés vár rá? Hisz szereti őt, csak még nem bocsájtott meg a fivérének. Én mit tennék, ha velem ez történne? Nem tudom, nincs is testvérem! Pánikszerűen odasietek hozzá, azt hiszem gyorsan letudom, de egy szó sem jön ki a torkomon. Ő várakozón néz rám a nagy kékséggel, amely annyira szép. Nem unatkozik egész nap? Csak a testvére van neki... Ezer meg ezer gondolat hasít az elmémbe.

- Mart...

- Igen? - kérdezi aranyosan, miután megszólítom. 

- Valella.

- Mi van vele? - néz rám tündérien, egy pillanatra azt is elfelejtem, hogy mit akarok mondani.

- Lucifer és a tanács leültek, és a húgodat kivégzik, mivel nem vált hasznos tagjává a démonok közösségének.

- De...de... én sem vagyok az! - kezd el zokogni, mire a tenyerem az apró, remegő vállára helyezem.

- Az vagy, nem tudod milyen örömöt okozol nekem nap mint nap.

- Tényleg? - kérdezi csillogó szemmel.

- Igen, Mart, én teljesen beléd habarodtam.

Az angyal felpattan a helyéről, amint befejezem a mondatom, majd a vékony karja ölelésébe von. Én úgy bújok hozzá, ahogy nem szégyellem, míg ő tovább pityereg, de innentől az örömtől. Csókot nyomok a göndör kobakjára, és hallgatom szipogását. Sosem láttam még ennyire édes kis angyalt.

- Vogal - szipogja a felsőmbe - én is így érzek. Amióta csak megláttalak.

Mosoly terül szét az arcomon, majd magamhoz szorítom, amíg a könnyek el nem apadnak. Mikor már teljes csend van a szobában, és csak a tűzcsincsillák zajolását hallom a ketrecükben, jégkék szemébe nézek engedélykérésképpen, mire parányit bólint. A lehető legfinomabban megcsókolom, nem akarok fájdalmat okozni neki véletlenül sem. Ő aprót felszusszan, majd leterít a nagy ágyamra. Rám mászik, és kis kezei rögtön az ingem gombjait veszik célba. Nemsoká minden ruha lekerül rólam és róla is, majd még egyszer abba a jégkék szempárba tekintek, és belé hatolok. Ő apró nyögéssel adja tudtomra, hogy élvezi, amit vele teszek, és hosszú pillanatokkal később elégedetten s pihegve terülünk el az ágyon.

Martoe-t a mellkasomhoz húzom, ő szorosan odakucorodik hozzám. Megcsókolom ajkát, és mindketten mély álomba merülünk. Tanvers kopogása kelt minket, akinek úgy látszik sürgős dolgot akar közölni.

- Angar, uram, nyissa ki az ajtót, vendégünk van!