Angyal és Démon

Kilencedik

Én és Mart a korábbi helyünkről körülnéztünk. Az előttünk húzódó erdőn túl házakat látunk, egy azúrkék folyót, a messziségbe vesző hegyeket és egy nagy várost. A zöld mezőket kitaposott utak törik meg a szürke házakkal egyetemben. A kék égre tekintek egy pillanatra, és elámulok a bárányfelhők játékán. Csodáljuk a tájat egy ideig, majd megfogom a kezét, és elsüvítünk az egész hely felett.

- Menjünk vissza a pokolba? - kérdezem tőle, mire a teste enyhén megremeg.

- Nem akarom látni, hogy meghalt. Félek, hogy kitűzték a testét - válaszolja Mart, arca szomorú kifejezést vesz fel.

- Maradj a hegyekben, kedvesem, megkereslek, amint lehet! - mondom neki, mire aprót bólint, és szipog egyet. - Megnézem, milyen a helyzet odalent. Hátha ételt is csenhetek magunknak.

- Hiányozni fogsz. 

- Te is nekem! - váltok csókot vele, majd szárnyra kapok, és elindulok. 

Hangosan süvítek a levegőben, majd meglátom az alvilágba vezető lyukat. Tökéletes pontossággal berepülök, az őrök felismernek, ezért nem állítanak meg. Első utam a szakadékhoz vezet. Ott most nincs tömeg, sem lógó holttest. A láncot is megnézem, de tisztának tűnik. Inkább a házam felé veszem az irányt, és nagy meglepetésemre ott van Lucifer, mikor benyitok. Valellával csókolózik, a nőnek semmi baja.

- Lucifer, mégis mi történik ttt? - kérdezem szájtátva.

- Megkegyelmeztem neki - motyogja a csókot egy pillanatra megszakítva.

- Nem értem.

- Úgy döntöttem, élhetnének a fajaink békében. Hiszen annyira hasonlítunk! - győzköd Lucifer.

-Egyetértek - nyögöm ki, miután összekaparom magam. Ezen a kijelentésén őszintén meglepődtem, nem szokása ilyesmiket mondani. De úgy látszik, teljesen belehabarodott a jégkék szemű Valellába. - Most el kell mennem, de hamarosan visszatérek!

- Rendben! - mondják egyszerre.

Ismét felrepülök, nagy szárnyaim csak úgy hajtják a levegőt. A lehető leggyorsabban szállok az égen, hogy mihamarabb elérhessem az én Martom. Amint leszállok a hegy tetejére, ő a semmiből a nyakamba veti magát. Én pördülök vele kettőt, majd leteszem a földre. Rövid lábai elérik a talajt, Mart a mellkasomhoz bújik.

- Valella él - mondom neki, mire csillogó szemét rám emeli, arca boldogságtól sugárzik - és összejött Luciferrel. Békét akarnak kötni - folytatom.

- Tényleg? - kérdezi hitetlenkedve.

- Igen, el sem tudnak szakadni egymástól.

- Remélem, te is megtennéd ezt most - simít végig Mart a mellkasomon.

- Érted mindent, kicsim - lehelek csókot dús ajkaira, mire ő azonnal a lehető legközelebb férkőzik hozzám. - Nagyon vad vagy mostanság - mondom, közben ő felugrik, és lábát a derekam köré fűzi. 

- Szeretlek, Vogal - szuszogja ajkaim előtt.

- Én is téged.

Szinte ösztönösen mondom ki a szavakat, nem is érzem a jelentőségüket, de boldog vagyok, most elsőnek, de igazán boldog.