Angyal és Démon

Hetedik

Mikor felkelek, kopogást hallok az ajtón. Vogal mellettem felül az ágyban, halljuk, ahogy Tanvers szól nekünk az ajtón túlról. Megdörzsölöm a szemem, és én is felülök. Tanvers tovább dörömböl az ajtón. Vogal gyorsan szedelőzködni kezd, és én is követem a példáját. Felkapom magamra a levetett ruhám, és a hadvezérrel szinte egyszerre készülünk el. 

Ő az ajtóhoz siet, mindaddig én türelmesen várok egy helyben álldogálva. Kitárja a bejáratot, mire berobog Tanvers.

- Mit szeretnél? - szólítja meg Vogal.

- Valella kivégzése ma lesz - jelenti be, mire az arcom elkomorodik.

Hiába utál engem, szeretem a nővéremet. Nem akarom, hogy meghaljon. Talán tényleg nem tudott még megbocsájtani nekem. De nem érdemli meg a sorsot, amit az élettől kap. Könnyekben török ki, mostanában ilyen napjaim vannak. Korábban nem sírtam, mikor Vogal mondta, de most rájöttem, hogy komoly volt minden szava.

- Pontosan mikor? - kérdezi Angar hadvezér, közben megdörgöli a vállam.

- Tíz perc múlva, most azonnal oda kell mennünk!

Vogalba kapaszkodva elindulok, szorosan fogom az izmos karját. Remeg a térdem, az arcomon sós, kövér könnyek folynak. Valella sehol sincs, talán már el is vitték. Ha Vogal nem fogna meg, el is esnék. A karjába kap, majd felrepül velem. Egy ijesztő magaslaton tesz le. Ott a nővérem, a szakadék széléhez hozzáláncolták. 

- Ne tegyék, kérem ne tegyék! - kiáltozok, közben a földre rogyok. 

Vogal a hónom alá nyúl, és próbál felállítani, de én erőtlenül ott maradok. Leguggol hozzám, és felhúz a derekamnál fogva. Neki kell megtartania engem.

- Lucifer, miért teszitek ezt? - kérdi az ott álló démontól.

- Ő az angyalok egyik vezére, követelik a kivégzését. Nálad egyébként sem volt semmi haszna.

- De ő a testvére! - biccent felém.

- És? Őt is végezzük ki?

- Nem! - ellenkezik hangosan. - Nem minden angyal érdemel halált!

- Már hogy ne tennék! Megölték a családom!

- Ő nem ártott senkinek! 

- De az a némber igen! - mutat Lucifer a nővéremre.

- Nem hagyom, hogy ezt végignézze! - mutat Valellára Vogal, én pedig hangosabban kezdek sírni. 

- Szeretlek, drága nővérkém, nagyon! - kiáltom, miközben Angar hadvezér erős karjába kap újra, és szárnyra kel. - Valella - üvöltöm, hangom visszhangzik a tágas teremben, az emberek Lucifer nevét kántálják.

Vogal lassan elrepül velem, de nem áll meg a házánál.