𝕋𝕖𝕜𝕖𝕣𝕘𝕠̃𝕜 𝕀𝕕𝕖𝕛𝕖

A bulinak befellegzett

Az egész iskola sötétségbe burkolózott. A lámpák kialudtak, és mintha a hold is halványabban fénylett volna.

-Jöjjenek utánam-Dumbledore nyugodt arcal masírozott a folyosón, maga mögött a rémült McGalagonnyal és egy unott fekete hajú férfivel.
-Mi történt Albus?-McGalagony fontoskodva húzódott közel Dumbledorehoz.
-Még nem tudom biztosan, de van egy borzalmas teóriám-mondta szórakozottan az iskola igazgatója.
-Ugyan már-morgott a fekete hajú férfi-Csak szimpla áramkimaradás.
-Rogers. Maga még új itt-McGalagony lesajnálóan pillantott a férfira-Az iskola fényellátását nem árammal oldjuk meg. Ez varázslat.
-Akkor lejárt a varázslat szavatossága-legyintett unottan.
-Maga igencsak ostoba!-csattant fel McGalagony-A varázslat nem jár csak úgy le!
-Kérem-intette csendre őket Dumbledore. Megérkeztek a tanári hálókhoz, ahova Dumbledore nemes egyszerűséggel bedörömbölt-Tíz perc múlva kérem fáradjanak a tanári szobába!

~James szemszöge~

A hugrabugosok egész király bulit hoztak össze. Az egyik sarokban egy piáktól roskadozó pult állt, amit Sirius rögtön megrohamozott. Remus kis mérlegelés után utánament. Gondolom rájött, hogy nem okos dolog Siriust egy adag piával egyedül hagyni.
-Elmegyek megkeresem Lolát. Egy hugrabugos barátnőm-tette hozzá magyarázatként Lili, majd egy puszit hagyva maga mögött elillant.
Regulussal kettesben maradtunk.
-Mi lesz Reg? Iszunk?
-Ne hívj így Potter-forgatta meg a szemét a mardekáros, majd elindult az italos pulthoz-Iszunk.

Egy fél óra múlva már nagyon felengedtem. Elég sokat ittam ahhoz, hogy megeredjen a nyelvem és mindenféle faszságokat kezdjek fecsegni a mardekárosnak.
-Tudod Reg... Sose értettem mér vagy úgy oda a szüleidért-felnevettem, magam sem tudom megmondani miért-Én tudom mienek, hidd el!-hajoltam zavaróan közel Regulushoz.
-Honnan tudhatnád-legyintett a Black fiú.
-Hallottam Siriust. Sírt-suttogtam bizalmasan-Mikor megkérdeztem mi baja... azt... azt mondta családi ügy-megragadtam a mardekáros kezét-Reg én nem akarom, hogy sírj. Ne sírj!
-Nem sírok Potter-rázta le magáról a kezem majd lágyan megsimította a karom-Nem sírok.
-És szoktam. Néha-suttogtam, a hangzavarban alig hallottam a saját hangom, ezért még közelebb hajoltam Regulushoz-Solen er gået ned, sov og græd ikke...-dudorászok, mire a fiú értetlenül néz rám-Ez dán-nevedgélek, majd hirtelen felállok. Elindulok a mosdó felé, de nekiütközök egy hollóhátasnak.
-Figyelj a szemed elé, pápaszem-nézett rám megvetően.
-Hamár rossz helyen állsz-vigyorgok rá. A pasi alkoholtól ködös szemekkel behúz nekem egyet. Nem igazán fogom fel mi történik, csak a fájdalmat érzem.
A következő pillanatban a hollóhátas hátraesik. Regulus a kezét nyújtja felém. Ekkor fogom fel mi történt.
-Te... te behúztál neki?-kérdezem hitetlenül. Józannak érzem magam. Reg csak vállat von. Újra elindulok a wc felé, most már Regulussal a nyomomban. Mikor odaérünk berántom magammal a kabinba. Értetlenül néz rám. Nem érdekel. Megteszem! Meg kell tennem. Megcsókolom. Megtettem. Érzelmekkel tele van a csókom. Regulus legnagyobb meglepetésemre visszacsókol. Lassan, bizonytalanul. De visszacsókol. Elválunk egymástól, Regulus egyből sarkon fordul és kihátrál a wcből.
-Reg?-indulok utána.
-Nem James. Ne gyere utánam-viharzott ki a wcből.

Lassan és szomorúan sétáltam vissza a klubbhelyiségbe. Regulust sehol nem láttam. Csak Siriust látom meg, ölében Remussal. Mindketten alszanak. Lily sehol. Bár vele most nem is lenne szerencsés beszélgetnem.
-Magányos vagy?-nézett rám egy ittas állapotban lévő szőke lány. Karcsú kezét végigvezette a melkasomon. Nem érdekelt mit csinál. Hadd csinálja. Már egyszer megcsaltam ma Lilyt, a második már mindegy. A szőke szépség csókolni kezdte a nyakamat. Ekkor viszont a klubbhelyiségben kialudtak a fények. Értetlen sutyorgás hallatszott mindenfelől. Próbáltam a pálcámmal világítani , de nem reagált. Mintha egy egyszerű fa bot lett volna. Valószínűleg a többiek pálcája is hasonlóan viselkedett, mivel a klubbhelységet sötétség lepte továbbra is. És ami a legrosszabb, egyedül voltam. Teljesen.
-Ez a sötét még jól is jön nekünk. Egyébként Luciana vagyok-csókolt szájon a lány. Bár lennék egyedül.
-Örültem-kezdtem hátrálni és villámgyorsan Siriusék keresésére indultam.

Sirius még mindig a fotelben aludt, mellette Remus ásítozott.
-Rem gyere, baj van!-húztam ki kétségbeesetten a folyosóra. Befordultam a legközelebbi raktárhelységbe.
-Mi a baj James?
-Nagyon nagy hibát követtem el-temettem az arcom a tenyerembe-Pontosabban hármat.
-Mi? James ilyenkor kurva ijesztő vagy, nem szoktad beismerni ha hibázol. Ez rémisztő. De mindegy is. Mit csináltál?
-Megcsaltam Lilyt-suttogtam-Kétszer is.
-Mivan?! Kikkel?
-Egy ribanccal. És... Regulussal...
-Mivan?!-Rem kerek szemekkel nézett rám.
-Igen, tudom Remus mit gondolsz, egy kibaszott csődtömeg vagyok, de nem bántam meg! Vagyis azt nyilván sajnálom, hogy megcsaltam a barátnőmet, kedvelem Lilyt. De, nem bántam meg, hogy Remust megcsókoltam. Bár, elfutott-gondolkoztam, Remus pedig összevont szemöldökkel nézett rám.
-Akkor, James, te... meleg vagy?
-Hoo, dehogyis. Az a ti pályátok Siriussal.
-Akkor?
-Nemtudoom, ez olyan zavaros!
-Az-helyeselt Rem-amúgy mi ez a sötétség?
-Elment az áram-vontam vállat.
-Itt nincs áram. Ez varázslat. A pálcád?
-Nem világít. Meg konkrét senkié sem.
-Kipróbálok valamit. Vingardium Leviosa!-irányította pálcáját egy szappanra. Az meg se mozdult, nem hogy felemelkedett volna-James, olvastam erről-szólt vészjósló hangon.
-Mi?
-Menjünk zárt helyre! Szedjük össze Siriust!
-Mi?-semmit nem értettem. Nem is gondoltam volna, hogy ez a hirtelen sötétség valami rossz dolog is lehet. De hát, ha Rem szerint ez feszélyes, akkor ez veszélyes.

Követtem az elöttem siető barátomat. Nagyon úgy tűnt rajta, hogy megijedt. Valamitől fél. Én még így, hogy Remus figyelmeztetett, még így sem éreztem félelmet. Meg voltam győződve róla, hogy ez csak egy kis sötétség.

A hugrabug klubbhelység előtt vagy kéttucatnyi ember bámult valamit a földön. Összehúzott szemmel próbáltam előrejutni, majd amikor megláttam mit néznek térdre estem. Ekkor döbbentem rá, hogy tényleg valami veszélyes közeledik.

Naa ez a rész rövid is lett, zavaros is, de eskü kövi részekben majd érthető lesz!

Bocsi, hogy ilyen sokáig eltűntem, és remélem maradtak még akiket érdekel a storym!