Infrunami //Matthew Sturniolo ff.//

3. Anya

Tegnap érkezett meg Madi, délután pedig körbevezettek pár helyen a fiúkkal ahova szoktak járni. Madival együtt aludtam kint a kanapén, még lefekvés előtt pedig posztoltam az instámra.

Reggel mikor felkeltem rengeteg értesítéssel fogadott a telefonom mikor ránéztem. Eszembe jutott az instagram poszt amit kiraktam, de akkor csak páran likeolták, meg kommenteltek, például Nickék, nekik válaszoltam is. De lehet nem is erről kaptam ennyi értesítést. Őszintén, nem nagyon érdekelt, mivel senki fontostól nem kaptam üzenetet, úgyhogy hagytam. Mikor feljebb ültem a kanapén Madi mellettem telefonozott.

-Reggelt.-Köszöntem neki, miután ásítottam egyet. Nagyon fáradt voltam, pedig nem is voltunk fent sokáig.

-Jó reggelt.-Nézett rám Madi. Nem volt rajta smink, és még így is gyönyörű volt. Egyszerűen ő annyira aranyos.-Jól aludtál?-Nézett rám, aztán elkapta az arcát és lerakta a telefonját.

-Aha, csak kicsit fáradt vagyok, de nem tudom mitől.-Mondtam miközben megvontam a vállam.

-Arra gondoltunk a fiúkkal, hogy elmehetnénk megnézni a barbie filmet.-Mondta csevegve.-Na persze Chris és Matt nem annyira akartak, de Nick rábeszélte őket.-Nevetett Madi aztán felállt és a konyhához ment.

Csak csodálni tudtam, hogy mennyire természetesen veszi az egészet, hogy itt lesz legalább két hétig. Csak azért mert a fiúk megkérték rá. És ő már jött is. Ezért tisztelem is persze.

-Reggelizünk valamit?-Kérdezte kirántva a gondolataimból.
-Persze.-Mosolyogtam rá.

Tojást sütöttünk Madivel végül.
-És a fiúk hol vannak?-Kérdeztem miközben megterítettem.
-Elmentek felvenni egy videót jövőhétre.-Legyintett.

-És veled meg Mattel mi van?-Kérdezte mosolyogva, mint aki sejt valamit, de rosszul sejthette, mert semmi közöm nem volt Matthez.
-Semmi igazából, vagy nem tudom mire gondolsz.-Mondtam, és miután csak egy fél tojást sikerült megennem odaadtam Madinek a másik felét, a tányéromat pedig beraktam a mosogatógépbe.
-Aha, persze.-Nevetett fel.
-Ha elmondod, hogy mire gondolsz, akkor lehet tudnám, hogy miért beszélsz szarkasztikusan.-Háborodtam fel azonnal, de nem rá, hanem magamra, mert nem értettem miről beszél.
-Arról beszélek, hogy mennyire bejöttök egymásnak.-Mondta megforgatva a szemét.
-Na látod erre mondtam, hogy semmi. Mert ilyen nem történt, úgyhogy nem tudom miből vetted le.-Jelentettem ki neki. Mármint persze, Matt kedves meg minden, de kb két napja ismerem, ráadásul nem is az esetem.

Hallottam ahogy az ajtó kinyitódik, és a fiúk léptek be rajta.
-SZIASZTOKKKK-Ordított Chris.
-Chris. Lehet Riley még alszik.-Szólt rá Nick.
-Biztos nem.-Mondta még mindig lentről Chris.

Felsétáltak a fiúk a lépcsőn, Matt leült a kanapéra telefonozni, Nickék pedig odajöttek hozzánk.
-Látod, mondtam, hogy már nem alszik.-Jelentette ki Chris büszkén, és leült mellém.
-Jó, oké neked volt igazad.-Forgatta meg a szemét Nick.-De mi lett volna ha alszik?-Vágott vissza azonnal.
A fiúk még egy ideig elveszekedtek amin Madi és én csak nevettünk.

Mikor megnéztem a telóm, egy üzenetet láttam meg, ami fontosnak tűnt.
Anya volt az.
És akármennyire nem törődik velem, meg semmi mégis szeretem, hiszen az anyukám. Apánál még mindig jobb.
Mikor megnyitottam ennyi állt benne:
"Hdln4p huivlqk" (=holnap hívlak)
Összeszorult a torkom, ahogy az agyam vészjelzőként éreztette velem, hogy biztosan ivott megint. Az orromat elkezdte facsarni az alkohol kesernyés illata, ami igazából nem is volt sehol sem. Egy whiskyt, sört vagy akármilyen alkoholt nem láttam ebben a házban, én mégis éreztem a szagot. Ez a szag ami őrületbe kergetett mióta apa elment. Nem mintha jobb lett volna amíg otthon volt velünk. A szívverésem felgyorsult, a légvétel pedig nehézzé vált.

-Mit jelent amit anyud írt?-Kérdezte hirtelen egy ismerős hang, de nem tudtam rá válaszolni. Az agyam kikapcsolt, így nem fogadta be azt amit mondtak nekem. Pár percig még a telefonomra szegeztem a tekintetem, aztán valami forrót éreztem meg a vállamnál. Valami forrót ami körbeölelt, és megnyugvást nyújtott. Amint volt rá erőm kikapcsoltam a telefont. Nem néztem oldalra ki volt az, hiszen tudtam. Mivel Nick szinte velem szembe, Chris pedig a jobb oldalamon ült, az érintés pedig a balomról érkezett egyből tudtam, hogy Matt az.

-Szóvalll?-Kérdezte újra, és mint kiderült Matt kérdezte azt, hogy mit írt anyum.
-Csak annyit, hogy holnap hív.-Vontam meg a vállam.
-Az jó.-Mondta mosolyogva, aztán mikor levette a karját a vállamról éreztem ahogy a hideg magával ragad. Szinte összerezzentem.
-Kettőre jó, ha megyünk a filmre?-Kérdezte Madi miközben a telóját nézte.
-Nem lenne jobb ha mondjuk most... nem a Barbie filmet néznénk meg?-Kérdeztem óvatosan.
-EZAZZZZ.-Mondta Chris újból nagyon hangosan.
-Hanem inkább mit?-Kérdezte Madi érdeklődve.
-Nem tudom, mondjuk valami horrort? Vagy thrillerrt?-Kérdeztem.
-Oké.-Vonta meg a vállát Madi.-De akkor is mehetünk kettőre.-Jelezte gyorsan a többieknek.

Teljesen elrontotta a kedvem anyum azzal, hogy írt. Talán nem is akartam róla tudni, hiszen mióta eljöttem talán egyszer gondoltam rá, hogy mi lehet vele otthon. Felzaklatott a tény, hogy anyum egyedül iszik otthon. És ennek az oka egyedül az apám volt. Ha anya ivott az mindig emlékeztetett apára. És én nem szerettem emlékezni apára. Az utolsó emlékemben talán tizennégy éves lehettem, amikor anyával otthon veszekedtek a konyhában. Ez már egy ideje tartott, és a vége pedig az lett, hogy apa elment. Azt hittem csak ideiglenes, hiszen már máskor is volt ilyen. De ez más volt, mint máskor....

______________________________________
Word count: 837

Tudom, nem lett olyan hosszú ez a rész, viszont a hosszabb részek megírása több időt vesz igénybe, mint több kicsit. Remélem nem baj, és a közeljövőben hasonló hosszúságú részek lennének. Azon is gondolkoztam, hogy néha leírom Matt gondolatait, hogy abba is belepillanthassatok. Ha tetszene az ötlet kérlek jelezzétek a kommentbe. Puszi a kövi részig💗