Infrunami //Matthew Sturniolo ff.//

8. Valami más

Reggel nem tudom mikor keltem, de Matt még mellettem szuszogott csukott szemmel.

Annyira nyugodt volt ahogy minden izma ellazult és egyszerűen csak aludt. Pont szembe feküdt velem a kanapén és átkarolt, úgy tűnt én előbb aludtam el aztán már nem akart felkelteni és inkább kényelmetlenül aludt el.

Ekkor eszembe jutott, hogy tegnap a vezetéknevemen szólított Ry helyett. Egyszerűen csak elmosolyodtam rajta.

-Teljesen belezúgtál.-Mondta egy hang asszem bal oldalról.

Ekkor vettem csak észre, hogy a tv is megy. Mikor a kanapéra vezettem a szemem Christ láttam meg aki engem nézett hülyén mosolyogva.

-Mi? Kibe?-Kérdeztem hirtelen annyira megrémültem. Biztos hülyén néztem ki ahogy felültem és csak elmosolyodtam. Úristen de gáz vagyok.

-Mattbe te hülye.-Röhögött rajtam. Nem gúnyból, egyszerűen viccesnek találta a helyzetet.

-Jaaaa... hát...-Nem tudtam folytatni a mondatomat, mert meghallottam ahogy Nick jön lefelé.-Ez valami más.-Mondtam csak simán, gyorsan mielőtt Nick leért. Igaza volt Chrisnek, de én magam is csak tegnap jöttem erre rá, hogy valami történik úgyhogy nem akartam siettetni az egészet.

-Jó reggelttttt.-Ordított Nick, mint aki már 4 órája fent van. Ekkor megéreztem a mellettem -mostmár- mozgó Mattet.

-Kuss Nick kérlek. Még aludnék.-Mondta, és láttam ahogy kinyitja a szemét rögtön felnézett.

-Riley te is feküdj nyugodtan még vissza, reggel nyolc van. Ilyenkor szoktam elaludni.-Mondta Chris, majd felállt és Nickkel elmentek valahova.

Mikor lefeküdtem Mattel találtam szembe magam, és ezúttal nem volt váratlan.

-Este nagyon rosszul aludtál? Láttam, hogy kényelmetlenül aludtál el.-Mondtam rögtön magamat okolva, hiszen tényleg az én hibám volt.

-Jól aludtam csak fáradt vagyok.-Mondta mély hangon. Úristen annyira szép hangja van. Ahogy ezt kimondtam a fejemben elpirultam saját magamra és lehajtottam a fejem, hogy ne lássa az arcom.

-Hé, ne legyél szégyenlős.-Mondta, aztán miután nem próbálkozott azzal, hogy valahogy felemelje az arcom csak magához húzott.-Collins, ne legyél szégyenlős.-Suttogta mostmár a fülembe. Ettől őszintén sikítani tudtam volna úgy, hogy ismerem nagyjából 6 napja.

-Nem vagyok az.-Próbáltam mondani neki, de a felénél elakadtam vagyis igen. Éreztem rajta parfümöt ami szó szerint lehetetlen, mivel most kelt fel, de az illata is beférkőzött az agyamba nem tudtam mit csinálni vele.

Nagyjából 5 perccel később elaludtam, és talán ilyen 11 körül keltem fel. Mikor oldalra néztem Matt telefonozott.

-Szia.-Köszöntem fáradtan.
-Szia Riley.-Mondta szárazon. Fogalmam se volt mi történt, vagy hogy miért ilyen velem, vagy hogy miért haragszik rám.
-Baj van?-Kérdeztem rögtön felülve.
-Nem, dehogyis.-Mondta semlegesen.

Nem tudtam a viselkedésével mit kezdeni ezért megnéztem a telómat ami 0 értesítést jelzett ami lehetetlen, mert azért na. Igazából nem az de mindig kapok streakeket meg ilyeneket szvl nem ertettem.

-Megnézted a telóm?-Kérdeztem Matt felé fordulva.
-Miért néztem volna meg?-Kérdezte úgy nézve rám mintha hülye lennék.
-Hagyjuk.-Forgattam meg a szemem, majd felálltam mellőle és Chris szobája felé indultam.
-Megint mész Chrishez? Érdekes nem? Kettőt akarsz egyszerre? Nem fog menni.-Mondta kicsinylően.

Meg se fordultam csak bemutattam neki, és tovább mentem. Ekkor már könnyes volt a szemem. Sose mondott senki se ilyet még nekem, hiszen szinte csak lány barátaim voltak viszont ők is inkább ilyen "suliban találkozunk szia" barátok voltak.

Mikor bekopogtam Chris szobájába nem kaptam választ, ezért benyitottam. Nem volt Chris sehol sem, vagyis de, éppen zuhanyzott talán vagy nem tudom, de hallottam, hogy a fürdőben van. Leültem az ágya mellé és csendben gondolkoztam.

Tudhattam volna. Mindig lesz valami baj ha boldog vagyok. Talán nem is Matt hibája, talán az enyém. Lehet én csináltam valamit. De tényleg leribancozott? Mármint, azt mondta, hogy mindkettőjüket akarom egyszerre nem? Vagyis ez alatt csak ezt érthette... Reggel még kedves volt és nem tudom mi történhetett azóta. Az is lehet, hogy túlreagálom az egészet, de nem tudom. És azt se értem, hogy miért fáj ennyire ez tőle. Sose ismertük egymást. Valamiért eszembe jutott róla apa... és az is, hogy az utolsó 3 évbe amíg otthon volt miket csinált. Ameddig el nem ment, ameddig nem anyával volt a baj hanem vele.

Amikor kicsi voltam apu nagyon sokat foglalkozott velem, nagyon szerettem aztán egyik nap megláttam anyával veszekedni. Meg is ütötte. Talán 9 éves lehettem ekkor. Azt is tudom, hogy 5 éves voltam amikor minden elkezdődött. Teljesen másik városba költöztünk, Dallasba.Az előtte lévő időre alig emlékszem, de tudom, hogy boldog voltam...

Mikor már majdnem teljesen összetörtem -habár már így is borzalmasan sírtam- ajtónyitódást hallottam amin valószínűleg Chris lépett ki

-Jézusom Riley mi történt?-Hallottam meg a hangját....

___________________________________
Word count: 725

Itt a kövi rész, ez sem tetszik annyira és most nagyon megváltozik a történet, hogy lássátok mindig történik valami.

Elnézést, hogy most rakom ki a részt, elfelejtettem tegnap, ezerszer is bocsi😬

Nem fogom elhúzni Riley és Matt haragját ne aggódjatok, de több dolog is ki fog derülni...

Jövőhét vasárnap tali💗