Mikor már majdnem teljesen összetörtem -habár már így is borzalmasan sírtam- ajtónyitódást hallottam amin valószínűleg Chris lépett ki
-Jézusom Riley mi történt?-Hallottam meg a hangját....
-Riley, ki bántott? Szóljak Mattnek?-Kérdezte azonnal és már indult volna ki a szobából utána kaptam.
-Ne menj oda hozzá Chris kérlek. Szükségem van rád.-Mondtam halkan mielőtt elcsuklott a hangom.-Oké Riley.-Mondta aztán odahúzott magához.-Semmi baj nem lesz, megoldjuk.-Suttogta a fülembe Chris.
-Mi van akkor, ha nem?-Suttogtam magam elé miközben megállás nélkül folytak a könnyeim.
-Hidd el, minden rendbe fog jönni.-Mondta miközben a hátamat simogatta megnyugtatás képpen.-Gyere, menjünk le enni valamit.-Mondta Chris kicsit eltolva magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Oké asszem.-Mondtam miközben lehajtottam a fejem.
Nem az fájt Mattől, ahogy viselkedett, hanem a szavai. Azt gondolta, hogy képes lennék mindkettőjükkel összegabalyodni. Szó szoros értelmében lekurvázott. És erre nem volt mentség az, hogy féltékeny. Mégis mire lett volna? Nem is történt köztünk semmi!
Chris felhúzott a földről, majd magával húzott egészen a konyhájukig. Matt a kanapén ült és valakivel éppen telefonált.
-Kivel beszélsz?-Kérdezte Chris Mattől.
-Anyával.-Mondta Matt.-Riley anya téged keres.-Mondta semleges hanggal Matt, miközben odaadta a telefonját nekem.-Szia drágám, hogy vagy?-Kérdezte gondolom Marylou.
-Köszönöm szépen jól.-Válaszoltam halkan neki.
-Anyukád szólt, hogy decemberig maradnál. Téged is felhívott?-Kérdezte a nő, és esküszöm, hogy valahol már hallottam a hangját. Nem tudom, hogy hol, de minden esetre nagyon kedves volt.
-Igen igen, engem is hívott.-Mondtam miközben egy műmosolyt varázsoltam az arcomra.
-És a fiaimmal most is jól kijössz?-Kérdezte, de feltűnt az a "most is" a mondatában. Nem akartam rákérdezni, úgy voltam vele lehet csak félre hallottam.
-Igen, nagyon kedvesek mindenben segítenek.-Mondtam miközben a velem szemben ülő engem fürkésző Mattre néztem.
-Akkor nem is lenne több kérdésem. Ha bármiben a segítségemre lenne szükséged Matt átküldi a számomat.-Mondta kedvesen és hallottam a hangjában, hogy Mosolygott.
-Rendben és mégegyszer köszönöm.-Mondtam neki.Miután visszaadtam Mattnek a telefont Chris elémrakott valami tésztát. Nem nézett ki rosszul, de egyáltalán nem volt étvágyam.
-Ezt magadnak szedted ugye?-Kérdeztem tőle gyorsan.
-Az egész csak a tiéd.-Mondta mosolyogva.
-Chris nem nagyon vagyok éhes.-Mondtam elhúzva a számat.
-Nem kell most megenned az egészet. Csak egy kicsit egyél.-Mondta miközben mellém ült.Miután egy keveset ettem szóltam Madinek, hogy elmegyek futni, ha a fiúk keresnének.
Elindítottam a lejátszási listámat spotifyon és elindultam fogalmam sincs merre. Jó idő volt, nem volt túl meleg, de túl hideg sem. Már nagyjából fél órája futhattam, mikor megcsörrent a telefonom és abba maradt a zene.
Ismeretlen szám.
Gondolkoztam, hogy felvegyem-e de inkább hagytam, úgyhogy kinyomtam. Elindultam visszafelé miközben beszívtam a friss levegőt. Nagyon jól esett hiszen már nagyon régen volt időm arra, hogy egy kicsit kikapcsoljam az agyam. Nagyjából 5 km-t futottam összesen, és büszke voltam magamra, mivel tényleg régen futottam. Mikor kinyitottam a bejárati ajtót egy kocsi felgurult mellém a felhajtóra. Matt szállt ki belőle, annyira idegesen ahogy még sose láttam, és már kész voltam arra, hogy lekiabálja a fejemet még én se tudom miért ezért, mikor elém lépett magam elé raktam a kezem és szorosan becsuktam a szemem.
-Mit csinálsz Ry?-Kérdezte, de nagyon erős és ideges hangja volt. Kinyitottam a szemem leraktam a kezem, és ránéztem, a szemeibe.-Azt hitted megütlek? Ne viccelj már, ki az a bunkó aki megütne egy lányt?!-Mondta idegesen, én viszont lehajtottam a fejem, aztán megéreztem a kezeit a derekam körül, melyek közül az egyik feljebb emelte a hátamra.-Ne tűnj el mégegyszer, mert azt hittem, hogy beleőrülök!-Suttogta a fülembe miközben magához szorított.-És vedd fel azt a kurva telefont ha hívlak.-Tette hozzá, majd belefúrta a fejét a vállamba....
__________________________________
Word count:611Na itt egy új rész, nagyon sajnálom, hogy nem tudtam betartani az igéretemet, hogy minden héten hozok részt, de igyekszem!!! Remélem tetszik ez a rész és remélhetőleg nem sokára jön a kövi😘
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Infrunami //Matthew Sturniolo ff.//
Hayran KurguRiley, a 17 éves lány aki éppen utolsó évét fogja tölteni a Dallasi gimiben és az élete nyara előtt áll egy szerencsétlen történés miatt Los Angelesbe kerül. Senkit sem ismer, és teljesen elveszett. Ha a többit tudni szeretnéd nézz bele a sztoriba...