nŐt? Soha! - BEFEJEZETT! 🔞

8. fejezet - Ó Paolo! Nora

Vacsoráig maradok a barátnőmnél. Frankkel nem is találkozom, mert későn ér haza. Miután elmondok mindent Monának, igazából nem sokat tud hozzátenni. Azt mondja, ő nem igazán ismeri Noah-t. Frank egyetemi cimborája, sokat nem találkozott vele. Igazi nőcsábász, sikeres üzletember. Kösz Mona! Ezt én is tudtam.

Ahogy haza indulok, próbálok rendet tenni az gondolataimban. Még késő délután kaptam egy üzenetet a főnökömtől, ami rövid volt és tömö:

Tom: Megkaptuk a megbízást! 9:00-kor az irodámban találkozunk.

Vajon mennyire fog leszidni? Ideges a kirohanásom miatt? Lehet, hogy nem is kapom meg az ügyet? Mit beszélek?! Hiszen ez a Pöcs nem dolgozik nőkkel együtt. Szóval tuti hogy Tom elveszi tőlem a megbízást. Biztos azért akar velem beszélni, hogy mindezt finoman közölje. Csalódottság fut át rajtam. Belesüppedek a taxi ülésébe, mintha mázsás súly nyomna lefelé, a végtagjaimból pedig kimegy az erő. Kudarcot vallottam. Ahogy a itt ülök érzem, hogy valami égeti a szemem. Talán bejött a kipufogógáz? Vagy ekkora a szmog? Rá kell jönnöm, hogy semmi nem csípi a szememet. Szimplán egy olyan normális emberi reakció kívánja megmutatni magát, amit én már rég nem hagytam érvényesülni.

Könny készül kicsordulni, és nem vagyok képes visszatartani. Szakmailag csődöt mondtam. Egyáltalán nem voltam profi a mai megbeszélés előtt a The Smith-nél. Higgadtabban kellett volna kezelnem ezt az egészet. Ahogy ezen rágom magam, egy kérdés nem hagy nyugodni. Egyáltalán akarom én ezt az ügyet? Akarok én még Noah-val együtt dolgozni? Mert valami azt súgja, hogy csak bajt hoznék a nyakamra, ha úgy ragaszkodnék ehhez, mint a csecsemő a cumijához.

Felérek a lakásomba és bezuhanok az ágyba. Az arcomat a párnámba fúrom. Megvan az érzés, hogy átment rajtad egy úthenger? Három úthengernél, egy kamionnál és egy óceánjáró hajónál járok. Lehet, hogy túlreagálom? Más ügyfélnél is így tennék? Sokáig gondolkodom még ezen, aztán úgy, ahogy vagyok, ruhástól alszom el.

Reggel 6:00-kor térek magamhoz. Van még három órám, mielőtt Tom hivatalosan is elveszi tőlem a megbízást. Mit fogok neki mondani? Magyarázkodjak? Mérges legyek, vagy könyörögjek? Gondolom az a legjobb ha, alázattal elfogadom a döntését. Legalább most legyek profi, ha tegnap nem sikerült.

Mióta Tomnál dolgozom, még soha nem volt köztünk konfliktus. Mondjuk nem is voltam még soha ilyen hisztérikus, és tegnapig nem ordítottam le a megbízóinkat.

Lezuhanyozom, leveszem a tegnapi ruhámat és átöltözök. Nem cicomázom magam, a hangulatomhoz választok ruhát. Egy fekete maxiruhát kapok ki a szekrényből, hozzá egy ezüst szandált. Ahogy tartok az iroda felé Arthurtól megkapom a szokásos kávémat, a szokásos telefonszámmal. Ez mindig felvidít.

Fél nyolc körül lehet, amikor beérek az épületbe. Rajtam kívül még senki nincs itt. Az irodámba sietek, és elkezdek dolgozni. Jelen esetben a munka azt jelenti, hogy vicces videokat nézek cuki állatokról. A lábaim folyamatosan járnak, a kezemmel az asztallapon dobolok. Az alsó ajkamat harapdálom, míg végül érzem a vér ízét a számban. Feszült vagyok, várom a 9:00 órát. Az ítélethirdetésem ellőtt még gyorsan elmegyek a mosdóba. Csüggedten állok a mosdónál. Ki ez a tükörben? Karikás szemek, sápadt bőr. Miért hagytam, hogy ez a dolog ennyire megviseljen? Nem egy „Bill félre kefél" horderejű dolog, mégis közel annyira össze vagyok zuhanva, mint akkor. Farkaszemet nézek a tükörképemmel:

– Összeszedem magam! – mondom ki hangosan. Bízom benne, hogy egyedül vagyok. Nem hiányzik a pletyka arról, hogy Nora megbolondult. Azt akarom, hogy Tom összeszedettnek lásson, mert tegnapig pont ilyen munkaerő voltam. 9:00 kor bekopogok az ajtaján.