nŐt? Soha! - BEFEJEZETT! 🔞

4. fejezet - Pezsgő ujjak - Noah Két nappal korábban (szombat)

– Mr. Smith! Jönnék takarítani az irodájába uram! Mit gondol, meddig marad bent? – kérdezi Hugo a takarító, ahogy megáll az irodám nyitott ajtaja előtt. Ránézek az órámra, már elmúlt hat. Szombaton nem dolgozik senki, általában én vagyok csak bent néhány órát, de a mai nap hosszúra nyúlt.

– Észre se vettem, hogy eltelt az idő. Még húsz perc és megyek. Köszönöm, hogy figyelmeztetett! – azzal újra a laptopomat kezdem bámulni. – Hugo! Ha esetleg fél óra múlva még itt lennék, tegye ki a szűrömet a saját irodámból!

Hugo felnevet. Rekedtes nevetése visszhangzik az üres emeleten.

– Jaj, uram! Én olyat soha nem tennék! De arra figyelmeztetem majd, hogy ezt kérte tőlem. – Tovább indul is áll, de még visszakiált:

– Nincs programja szombat estére? Biztosan van New Yorkban egy hölgy, aki ma csak önre vár. – Nem vár választ, ez csak egy költői kérdés. Ő is tudja, hogy mindig van ilyen nő. Vagyis inkább nők. Régiek, újak, ismerősök, ismeretlenek. De valahogy ráuntam erre a minden napra egy csaj dologra. Persze a szex nagyon jó. Viszont az udvarlás, (ami bevallom, nálam maximum egy óra) aztán a magyarázkodás – hogy miért is nem fogom felhívni – fárasztó. Pedig én tisztán játszom. Soha nem ígérek semmit, ami az aznap éjfélnél tovább tart. Nagylelkű vagyok az ágyban és azon kívül is. Fényűző étterem, királynői bánásmód, luxus hotelszoba, és még haza is sofőrrel küldöm a lányokat. De ennél többet nem akarok tőlük. Vacsora, szex, aztán mindenki indul haza. Merthogy a saját ágyamba sem viszek senkit. Minezt közlöm is velük általában az udvarlási fázisban. Nem tudom, mit hisznek, amikor ennek ellenére szétteszik nekem a lábukat, aztán mégis kezdik a „nem maradunk még az ágyban?" vagy a „felhívsz még" szöveget. Nem! Nem hívlak fel, legalábbis nem mostanában. Arra van csak esélyed, hogy amikor épp kevesebb időm van újítani, előveszlek. Ez vagyok én. Kimért az üzletben és kimért az érzelmek terén. Olyannyira, hogy nem is engedek meg magamnak semmilyen érzelmet. A nőkre is úgy tekintek, mint üzleti partnerre. Figyelmességért szopás, vacsoráért szex, a luxus körülmények miatt pedig azon tény elfogadása, hogy mindez rövid távú megállapodás. Ha nem lenne abszolút megbotránkoztató, még egy szerződést is aláíratnék velük.

Csipog a telefonom, de figyelmen kívül hagyom. Aztán csippan még egyet. Ránézek és látom, hogy Frank írt.

Frank: Szevasz Haver! Ugye nem felejtetted el a ma estét?

Két perc múlva újabb üzenet

Frank: Ne legyél fasz! Megígérted! Jössz nekem egyel a múltkori mentés után!

Frank régi barátom. Egy időben nagyon keveset találkoztunk, viszont telefonon sokat beszéltünk. A feleségével és két fiával tölti szinte minden szabadidejét, így nehéz összehoznunk bármilyen programot. Ennek ellenére számíthatunk egymásra, ha baj van. Pont ez történt, amikor nagyjából egy hónapja ki kellett mentenie egy vacsora közben, ugyanis az aktuális hölgyről kiderült, hogy férjnél van, és bosszúból akar lefeküdni valakivel. Annyira elkeseredett volt, én meg annyira úriember, hogy nem mondhattam neki csak simán, hogy menjen a picsába! Végig szenvedtem a vacsorát, és az asztal alatt üzenetet írtam Franknek, hogy segítségre van szükségem.

Megírtam neki hogy hol vagyok, és hogy bármennyit fizetek, ha húsz percen belül ott van. Ott is volt pontosan tizenöt perc múlva. Berohant az étterembe, lihegve megállt az asztalunk mellett, és drámai hangon közölte, hogy azonnal vele kell mennem, mert a nagyi (ezek szerint akkor azt játsszuk, hogy rokonok vagyunk) haldoklik, és látni akar engem még utoljára a halálos ágyán. Mivel a számlát már kifizettem, felpattantam és egy odavetett „mennem kell" után Frank után rohantam.