nŐt? Soha! - BEFEJEZETT! 🔞

23. fejezet - Arthur NOAH - 1 hónappal később

Miután Carol megszült megegyeztünk, hogy maradhat a lakásban, de csak az év végéig, nekem viszont volt még egy feltételem. A kórházból fel kellett hívnia a gyereke igazi apját. Nem vártam meg, de úgy hallottam, hogy a pasas elég jól fogadta a dolgokat, és pár órán belül már ott is volt mellettük. Carol megígérte, hogy ha Mel ezek után is próbálkozik a zsarolással, vagy a feljelentéssel, akkor ő mellettem fog tanúskodni.

Nora eközben tartotta Melissával a kapcsolatot, mint „jó barátnők". Pár nappal ezelőtt Melissa ujjongva hívta fel Norát, hogy a Bianco család magángépével Vegasba repültek, és összeházasodtak. A kérdésre, miszerint miért volt ennyire sürgős azt mondta, hogy újdonsült férjének igen befolyásos és gazdag családja elég szigorú feltételeket szabott volna ennek, a szám szerint hatodik frigynek, de szerencsére Vincenzo annyira szereti őt, hogy nem volt hajlandó belemenni semmilyen házassági szerződésbe. A barom.

Miután Norát tájékoztatta a fejleményekről, egyébként én is kaptam tőle egy üzenetet, miszerint szabad vagyok, nem zsarol többé semmiféle munkahelyi zaklatással. A biztonság kedvéért ezt az üzenetet elmentem magamnak.

Az utóbbi hónapban folyamatosan együtt voltunk Norával. Néhány napig nála, aztán nálam aludtunk. Nem is tudom, hogy tudtam eddig nélküle élni. Vad, érzéki és gyöngéd egyszerre.

Amint megmondtam neki hogy nem az enyém a gyerek, a nyakamba ugrott örömében, majd azonnal, a fürdőszobába vonszolt, levetkőztetett, beállított a zuhany alá, megnyitotta a csapot, és anélkül hogy ő levetkőzött volna, elém térdelt és olyan érzékién szopott le, olyan orgazmusban részesített, hogy esküszöm, még a könnyem is kicsordult.

És ez a nő az enyém. Ha nem most tapasztaltam volna meg, azt mondanám, nem létezik ilyen. Felállítottam, és szó szerint letéptem róla a felsőjét. A karomba fogtam, és bevittem a hálószobájába, ahol nem kis küszködés árán, de levettem a vizes farmerét. Ott feküdt előttem vizesen, fehérneműben, széttárt lábakkal. Édes kis punciját eltakarta a falatnyi bugyi. De nem bántam, mert annyira izgató látvány volt így is. A finom anyagon keresztül kezdtem harapdálni, ami víz, a nyálam és az izgalma nedvességétől már teljesen elázott. Félrehúztam a bugyiját, és végig nyaltam a nyílását. Annyira hiányzott az íze. Lassan, centiről centire ízlelgettem. Ő csak vonaglott alattam, és észrevettem, hogy a melléhez simul a tenyere. Kínozni akartam. Az orgazmus határán akartam tartani. Egyre intenzívebben mozgattam a nyelvemet, a két kezemmel pedig a fenekébe markoltam. A keze elindult a melléről a köldöke irányába, majd elkanyarodott a combtöve felé. Miközben nyaltam, az arcomnál éreztem a kezét. A nyelvem a szeméremajkai között, az ő ujjai pedig rajta. Meg fogja ujjazni magát miközben én nyalom? Ezt látnom kell! Kicsit felfelé mozdítottam a fejem, hogy magához férjen. Amint magába dugta az ujját, pár centire eltávolodtam tőle, hogy lássam, mit csinál.

– Ne nézegess! Nyalj tovább! – szólt rám. Engedelmeskedtem neki. Bármit megteszek, amit ez a nő kér tőlem. Éreztem, hogy hamarosan felér a csúcsra, de úgy döntöttem nem hagyom neki. Abbahagytam, amit csináltam, megfogtam a kezét és kihúztam a puncijából.

– Most én mondom meg, hogy mit csinálsz! – Nora kábultan nézett rám. A hátamra feküdtem.

– Ülj az arcomra! Lovagold meg a számat! – utasítottam. Pár másodperc múlva Nora az arcomon vonaglott, a puncija a számban, az orrom a csiklóját érte. Bal kezemmel hátulról hozzáfértem, és a hüvelyébe nyomtam két ujjamat, jobb kezemmel pedig megragadtam a kibaszottul kemény farkamat, és miközben élveztem a látványt, mozgatni kezdtem rajta a kezemet. Amikor azt hittem, két nővel lenni igazán erotikus és mindent elsöprő érzés, akkor tévedtem. Magamnak vertem ki, én kényeztettem valakit, és mégis ennél jobb dolgot el sem tudok képzelni.

Ezután szinte minden nap szeretkeztünk valamilyen formában. A hely majdnem mindegy volt, az időpont sem számított. Két hét után megkértem Norát, hogy költözzön hozzám.

...

Vasárnap van, a szüleimhez tartunk. Nora láthatóan ideges. Múlt héten az ő szüleinél voltunk. Én persze nem izgultam. Tisztában vagyok vele, hogy a külsőm és a kiállásom elég megnyerő. Meg is nyertem magamnak Nora szüleit.

Hogy oldjam Nora feszültségét, felhúzom a sofőrt elválasztó ablakot, így kettesben maradunk a kocsi hátsó ülésén. Az ablakok sötétítve vannak, bátran nyúlok be a szoknyája alá. Nem húzom az időt. Félrehúzom a bugyiját, két ujjammal a belé nyomulok, és eljuttatom a csúcsra. Ő is benyúl az én nadrágomba, erősen megmarkolja a kőkeményre duzzadt farkamat és néhány mozdulattal eléri, hogy harmincöt éves létemre két perc alatt a gatyámba élvezzek. Ahogy összerándul az ujjaim körül, a nyakamhoz simul. Én óvatosan kihúzom belőle az ujjaimat, megszagolom, és lenyalom őket.

– Mit csinálsz? – kacag fel Nora.

– Nosztalgiázom. A szülinapod után is ezt csináltam – vallom be büszke vigyorral a képemen.

– De most nem kell sokáig várnod arra, hogy újra érezhess.

– Dehogynem! Minimum két óra mire hazaindulunk. – Próbálok olyan arcot vágni, mint egy árva kisfiú. Nora benyúl a szoknyája alá, és leveszi a bugyiját. A zakóm zsebébe tömködi, és a fülemhez hajol.

– Tartsd magadnál. A hazafelé úton majd igyekszem kiérdemelni, hogy visszaadd – kuncogja. Erre a végszóra megáll a kocsi a szüleim háza előtt, ahol anyám már nyitja is az ajtó. Bemutatom őket egymásnak, aztán gyorsan közlöm, hogy sokat ittam az úton és ki kell mennem a mosdóba. Nem ülhetek a vacsorán teleélvezett gatyában. Leveszem az alsómat, és kukába dobom. nem igazán izgat, hogy ki találja meg.

Mire az étkezőbe érek, már az apám is csatlakozott a hölgyekhez, és némiképp abszurd a látvány, ami elém tárul. Apám a kanapén ül, mellette Nora. Fogják egymás kezét és kacagnak. Annyira kacagnak, hogy folyik a könnyük. Az anyám értetlenül néz egyszer rájuk, egyszer rám.

– Te érted? – kérdezi tőlem.

– Nem igazán – válaszolom neki zavartan.

Közelebb megyek, és mintha mi sem történt volna, elkezdem bemutatni őket egymásnak.

– Apa! Ő a barátnőm, Nora Parker.

– Nora, ő az apám. – De nem tudom befejezni a mondatot, mert Nora közbe vág.

– Arthur Smith – mondja nevetve. – Ő az én Arthurom.

Vacsora közben elmesélik közös kis történetüket. Nora beszámol arról is, hogy az asszisztensével mennyire sajnáltak engem, mert biztos nagyon gáz lehetek, ha apuci keres nekem barátnőt.

Nem hiszek a sorsban, de ha ez nem egy igazi jel arra, hogy egymásnak vagyunk teremtve, akkor semmi.

Hazafelé a kocsiban Nora mindent elkövet, hogy visszakapja a bugyiját. Lehúzza a sliccemet, rám ül, és meglovagol. Nem tudom, hogy csinálja, de elég, ha párszor súrlódik rajtam a belső fala, én máris elsülök. Tartom magam, amíg ő el nem élvez, de ahogy érzem az első kis lüktetést a hüvelyében, nem fogom vissza magam tovább. Percekig csókolózunk még, mielőtt próbálna leszállni rólam.

– Maradj még egy kicsit. Van a zsebemben valami, ami a tiéd. – Felnevet, és oda nyúl ahová a bugyiját tette. Idő közben én megcseréltem a két zsebem tartalmát. Kotorászni kezd, és látom az értetlenséget az arcán. Érzem, ahogy rámarkol a dobozra. Fogja, de nem húzza ki.

– Ez nem a bugyim.

– Nem. Nem a bugyid – rázom a fejem – Akarod tudni, hogy mi az? – kérdezem. Nora beharapja az alsó ajkát, és félszegen bólint.

– Vedd ki a zsebemből! – bíztatom.

Kiveszi a dobozkát a zsebemből, és zavartan tartja a kezében. Köztem, és a tenyerében lévő kis ajándék között jár a tekintete.

– Nora! Én mindennél jobban szeretlek téged. Te szeretsz engem? – bólint.

– Kész vagy leélni velem az életed? – bólint.

– Akkot hozzám jössz feleségül? – oldalra dönti a fejét, felhúzza az orrát, miközben a homlokán kételkedő ráncok jelennek meg, de azonnal el is mosolyodik, és bólint! Aztán újra és újra BÓLINT.