We're just friends?

1. rész

Okkés..? Akkor most jön a bemutatkozás ugye? Hát akkor Emma Thompson vagyok egy 17 éves tinédzser. Jelenleg Los Angelesben lakom az anyámmal. Anyám előbb azt a hírt közölte, hogy vissza megyünk Lipcsébe, a szülővárosomba. Örömömben majdnem elsírtam magam. Ez azt jelenti, hogy Bill Kaulitzzal egy jó 7 év után újra találkozunk. Bill és én 10 éves korunk óta barátok vagyunk. Vagyis ő 11 volt mikor én 10. Most ő 18 én pedig 17. Egyke vagyok és amúgy anyám meg apám elváltak, de ez már a múlt. Túl léptem rajta, azt hiszem... Szóval 2 nap és költöztünk is Németországba. Egy kis gondom van. Le kell érettségiznem ebben a maradék 2 napomban. Igazából hiányozni fog Los Angeles hisz sok szuper barátot szereztem, de Bill és Németország már vár vissza. Billnek nem mondtam el, hogy visszamegyek anyámmal, vagyis Ketrinnel Németországban. Legyen csak meglepetés.
Amúgy vele mai napig beszélek és ritkán Tommal is. Néha a tvben látom, hogy nekik is zajlik az élet. Úgy értem, hogy Bill mesélte, hogy volt nemrégiben egy barátnője, Natalie Franz, viszont nem nagyon jött össze nekik a dolog, ezért szakítottak. Tom, hát Tom egy igazi nőcsábász. Majdnem minden este más lányt visz az ágyba szóval... Zajlik az élet. Gustavval és Georggal nem nagyon beszéltem. Nem annyira ismerem őket. Mielőtt elköltöztünk Lipcséből, pont azelőtt mutatták be a Kaulitz ikrek nekem a két G-t és nem volt alkalmunk olyan sokat beszélgetni, na de, majd most bepótoljuk szerintem. Remélem.. Nagyon hiányoznak, de leginkább Bill, mert vele volt a legszorosabb a kapcsolatom. Tom inkább kötekedő volt velem. Lehet, hogy bejöttem neki. Ki tudja? Na mindegy.

*

-Faszom.-Káromkodom el magam kora reggel, majd kinyomom az ébresztőt.
-Em. Kelj fel ma van a vizsga!-Jön be anyám a szobámba.
-Jaj anya tudom! Fent vagyok.-Kelek ki az ágyamból.

Idővel szuperül állok, mert 9 van és csak 11-re kell bemenni vizsgázni, szóval van másfél órám elkészülni. Bementem a fürdőbe fogat mosni és zuhanyozni és a fekete vállig érő Wolfcut vágású hajam is megmostam, amit fürdés után gyorsan megszárítottam és besütöttem. Sminknek egy korrektort tettem a szemem alá, kihúztam feketével a szemem alul és egy kis szempillaspirált tettem fel. Egy kicsit elegánsba akartam menni ezért egy oversized inget kaptam magamra, egy fekete nyakkendőt és egy kék baggy farmernadrágot vettem fel. Cipőnek egy fehér New Balance-t vettem fel. Táskának egy kis fekete válltáskát választottam, amibe pont belefértek a fontos dolgaim, mint például a kis 7070-es Nokiám, a pénzem és az irataim.

-Kész is vagyok.-Szaladtam lefele a konyhába, ahol megcsapott a bacon és a tojás finom illata.-Mm. Mi készül?-Jól tudtam, de azért viccesnek találtam rákérdezni.
-Mint látod tükörtojás baconnel és pirítós kenyérrel.
-Mm. Finom.-Ettem le a villáról az előbb említett ételt.

A reggelit egy 10 perc alatt el is tűntettem.

-Na, de én már indulok anya.
-Ne vigyelek el?-Kérdezte miközben mosogatott. Mivel visszamegyünk Németbe anyám már felmondott a munkahelyén és hát 2 nap szabadsága van, vagy amíg nem talál Lipcsébe egy másikat.
-Nem, nem kell. Van időm és útközben felhívom Billt.
-Elmondod neki, hogy visszamegyünk?-Mosolygott rám.
-Nem! Meglepetésnek szánom. Na, de szaladok szia.-Intettem oda, majd meg se várva a válaszát, be csuktam magam mögött az ajtót, majd elindultam.

Mivel suli "utolsó" napja így most lesz nyári szünet. Igazából már senki sem jár suliba, csak a végzősök mennek be megírni a vizsgát és, ha sikeres lesz már holnap a kezemben tarthatom a bizonyítványomat.
A fekete kis táskámból előkotortam a mobilom és tárcsáztam Bill számát. Kettő csörgés után fel is vette.

*
-Szia Emmaa.
-Szia Bill. Képzeld úton vagyok a suliba, hogy megírjam a vizsgát.
-Oh akkor sok szerencsét Em.
-Köszi! Lesz, majd neked egy meglepétesem. Remélem örülni fogsz.
-De több, mint 9000 km távolságra vagy tőlem, hogy fogsz meglepni? Posta? Vagy mi?-Nevetett bele a telefonba.
-Az legyen az én titkom. Egy két vagy három nap és megérkezik Lipcsébe az ajándék. Ugyanott laktok még ugye?
-Nem. Ezen a héten költöztünk külön Tommal.
-Áhh nem is mondtad!-Duzzogtam.
-Ne haragudj, de sok volt ez nekem. Koncertek, a költözés meg a botrányok.
-Ne is mond! Láttam a tvben!-Mondtam kuncogva.-Tom és a többiek hogy vannak?-Kédeztem.
-Megvannak. Tom a szokásos csajozó gép, minden nap új csaj tudod. Georgnak van valakije. Elég jófej csaj. Te is kijönnél vele..-Itt egy kicsit elszomorodt Bill hangja.
-Na és Gustav ő is jól van.
-Értem. És te, hogy vagy?
-Jól és te? Van valakid?
-Á, dehogy. Egyszer volt, azt meséltem, de már két éve szakítottunk.
-Azóta senki?
-Senki.-Nevettem.-És neked?
-Áh hagyjuk! Csak azért kellenék sok csajnak, mert ismert vagyok.
-Mhm..értem.
-Kéne, majd találkozni. Már vagy 7 éve nem láttalak.
-Mhm...kéne tali.-Kuncogtam.
-Mivan min nevetsz?
-Ja semmi, semmi csaaak...egy részeg embert látok az út túloldalán aki elég vicces.-Füllentettem.-Na, de majd még hívlak Bill. Már itt vagyok a sulinál.
-Még egyszer sok szerencsét. Akkor, majd beszélünk. Sziaa.
-Szia puszi.-Raktam rá a telefont.

Be az épületbe, ahol velem sok egykorú ment a kijelölt terme felé.
Én is bementem a kijelölt 12d terembe, majd helyet foglaltam.
Egy jó 2 óra után végeztem is, kivittem a kis füzet szerűséget, majd távoztam. Őszintén megkönnyebbültem, hogy túl lehetek rajta. Végre vége. Ha nem jön össze ez az érettségi én nem tudom mi lesz.. remélem össze jön, mert sokat tanultam, szóval nincs olyan, hogy nem jön össze. Egyet csipogott a mobilom. Előhúztam, majd megnéztem, hogy ki az.

*

-Szia Em. Már végeztél?

*
Mhm gondolhattam volna. Az egyik barátnőmmel megbeszéltem egy találkozót a vizsga után.

*

Én: Szia V. Igen már végeztem.
Veronica: Szuper, akkor hova megyünk?
Én: Elmehetnénk kávézni vagy fagyi. Nekem mindegy.
Veronica: A kávé az okés.
Én: Rendi, akkor 5 perc múlva a Belvárosi kávézónál.

*

Los Angeles egyik legismertebb kávézója előtt állok és várom Veronicát.
Az út túloldalán meglátok egy szőke magas nőt.

-V!-Kiáltok oda neki.

Veronica csak visszaint, majd az útját felém veszi.

-Sziaa.
-Szius.-Öleljük megy egymást.
-Mizu mostanság?-Kérdezte miközben bementünk a kávézóba és az ablak mellett helyet foglaltunk.
-Hát szerintem a vizsga jól sikerült, de van egy nagyon fontos mondani valóm..-Sütöm le a szemeim.
-Hallgatom.-Mondja.
-Hát.. ugye megírtam a vizsgát és holnap kapom az érettségit, ha átmentem és másnap pedig utazók vissza Lipcsébe.
-Na nee.. komolyan elmész?-Könnyezett be.
-Annyira sajnálom, de muszáj. Anyám is ragaszkodik hozzá.
-Hogyhogy elmentek?-Kérdezi.
-Nem tudom. Anya ötlete volt. Már fel is mondott a munkahelyén.
-Értem...
-Attól ugyanúgy beszélhetünk mobilon V!
És, majd ha lesz időm talán nyáron le is tudok jönni és, majd össze futhatunk.
-Oké..
-Haragszol?-Kérdezem.
-Nem!-Mosolyog rám.-Ugye tudod, hogy holnap búcsú bulid lesz?
-Mostmár igen.-Kuncogtam.

*
Veronicával ittunk kávét és beszélgettünk még 1-2 órát. Azután hazafelé vettem az utam. Mire hazaértem már délután 6 óra volt. Jól elment az idő.

-Szia Emma.-Mondja anyám miközben a teáját iszogatja.
-Szia anya.
-Mizus? Hogy ment a vizsga?
-Szerintem egész jól.-Válaszolom.
-Ettél ma valamit?
-Természetesen. Veronicával beültünk egy kávézóba és ott ettem meg a boltba is vettem kaját.
-Rendben.
-Na, de én felmegyek. Lefürdök, meg lassan elkezdek pakolászni a bőröndbe.
-Jólvan. Már én is elkezdtem amúgy.-Válaszolta anyám.

A szobám felé vettem az irányt. Vettem egy langyos, lassan már hideg zuhanyt. Szeretem a hideg vizet nagyon. Főleg nyáron. Június közepe van és itt izzadunk halálra még jóhogy nem forró vízbe fürdök.
Hajat nem mostam, mert azt már reggel elvégeztem. Fürdés után egy szürke oversized pólót kaptam fel. Azután elkezdtem a fekete bőröndömbe és a sport táskámba pakolni. Először jöttek a ruhák azután at alsó neműek. Hajvasaló, hajszárító, cipők, táskák stb. Úgy este nyolckor végezhettem a pakolással, azután jól bevágtam magam az ágyamba, majd el is nyomott az álom.