We're just friends?

2. rész

Reggel 8 órakor keltem ki az ágyamból szomorkásan, mégis boldogan. Annyira hiányozni fognak az itteni barátaim, de közben a bőrömből majd' kibújok, hogy újra láthatom Billt.
Mivel ma kapjuk meg, hogy át-e mentünk a vizsgán, ezért gyorsan észbe kaptam és egyből kipattantam az ágyból.
Az utamat a fürdőbe vettem. Gyorsan lezuhanyoztam, de hajat nem mostam. Azt kb egy héten kétszer mosok. Néha néha valamikor egy napot kihagyok és nem fürdök, de csak ha hulla fáradt vagyok, igaz ez csak mellékes infó. Egy gyors zuhanyzás után megmostam a fogam. Már a gardróbom előtt álltam és azon gondolkodtam mit vegyek fel. Végül egy egyszerű szürke trikóra esett a választásom, amin van egy piros öt ágú csillag a közepén. Nadrágnak egy sötét zöld cargo nadrágot húztam fel. Cipőnek pedig egy basic fekete Converse-t. A fejemre felcsúsztattam az oldalt csillagos napszemüvegemet, feltettem a szürke fejpántomat, majd a kis fekete táskámmal a kezembe leszaladtam a lépcsőn.

-Lassan Em.-Szólt oda anyum.
-Jólvan na. Uu palacsinta hát ismersz.-Ültem le az asztalhoz.
-Még jóhogy ismerlek.-Nevetett fel anyám.

Egy két perc alatt bevágtam a reggelim és már kaptam is fel a táskám.

-Hová ez a nagy siettség?-Kérdezte anyám.
-El fogok késni a bizonyítványosztásról.-Ja igen. Aki vizsgázott annak ma lesz a biziosztás és én semmi pénzért nem fogok kiöltözni ilyen melegbe.
-Elvigyelek?
-Jó lenne.-Mondtam.

Ketrin gyorsan felkapta a kocsikulcsát és már a fehér Audinkban ültünk.
Egy 5 perc alatt a sulihoz értünk.

-Remélem átmentél.-Mondta anyám miközben a kocsi ajtót nyitottam.
-Én is. Na szia.-Mondtam, majd kiszálltam a járműből.
-Szia. Megvárlak kint.-Kiabál egy kicsit vissza.

Besiettem az iskolába, ahol velem egykorúak járkáltak. A "régi" termembe vettem az irány, ahol "régi" osztálytársaim beszélgettek. Leültem egy hátsó padba egyedül, majd egyszercsak mellém ült Veronica.

-ÚRISTEN, de jól nézel ki csaje.-Mondja, majd átölel.
-Te sem panaszkodhatsz V!-Mondom, majd viszonzom az ölelést.
-Te neked nem a termedbe kéne legyél?-Kérdeztem tőle.
-De, de csak átjöttem egy kicsit.-Kuncogott.-Ma bebaszunk ugye tudod?-Kérdezte tőlem V egy mosoly kíséretében.
-Jaja!-Nevettem.

A hangosbemondóba szólt az igazgató, hogy mindenki fáradjon be a termébe.

-Akkor, majd beszélünk. Szia.-Köszön el V.
-Csáo.

V kiment, majd az osztályfőnökünk jött be Mr. Ferit.

-Kedves diákok ma derül ki, hogy ki vizsgázott le sikeresen... -Ferit papolását vagyis beszédét már nem hallottam többé, mert a gondolataim elnyomták a hangját. Őszintén nagyon örülök, hogy vissza költözünk Németbe. Egész végig csak Billen járt az eszem, és, hogy vajon mi lesz a reakciója, ha meglát. Igaz 10 évesen láttam élőben utoljára, de úgy hiányzik az ölelése. Meg a mosolya, na meg azok a barna szemei. A gondolataim közül Mr.Ferit hangja zökkentett ki.

-Ms.Thompson.-Mondta a nevemet, mire vettem az adást és kisétáltam a tanári asztal mellé.
-Gratulálok a sikeres vizsgához!-Nyújta felém a kezét, mire megrázom vigyorogva.

Elvettem a kezéből a bizonyítványom, majd visszafáradtam a helyemre. A tanár további beszédére sem figyeltem, miután átvettem a bizonyítványom. Megint Bill felé kalandoztak a gondolataim. Vajon én hiányzok neki annyira, mint ő nekem?

-További szép életet nektek.-Mondta Mr.Ferit, mire észbe kaptam és már mentem is ki a teremből.

-Emmaaaa.-Kiáltja valaki mögöttem a nevem.
-V.-Fordultam hátra.
-Át tudok menni hozzátok?
-Persze. Anyu hozott, szóval sétálnunk se kell, mert megvárt.
-Ja jó! Amúgy a buli leszervezve. Marknál lesz, mivel nekik a legnagyobb a házuk és a szülei nyaralni mentek.
-Szuper.
-De amúgy be tudnánk hozzánk ugrani pár ruháért? Ha nem baj estig ott maradnék és együtt készülnénk.-Mondja kuncogva.
-Persze nem gond. Akkor szólok anyunak.