We're just friends?

2. rész

Reggel 8 órakor keltem ki az ágyamból szomorkásan, mégis boldogan. Annyira hiányozni fognak az itteni barátaim, de közben a bőrömből majd' kibújok, hogy újra láthatom Billt.
Mivel ma kapjuk meg, hogy át e mentünk a vizsgán, ezért gyorsan észbe kaptam és egyből kipattantam az ágyból.
Az utamat a fürdőbe vettem. Gyorsan lezuhanyoztam, de hajat nem mostam. Azt kb 1 héten kétszer mosok. Amúgy valamikor egy napot kihagyok és nem fürdök, de csak ha hulla fáradt vagyok, de ez csak mellékes infó. Egy gyors zuhanyzás után megmostam a fogam. Már a gardróbom előtt álltam és azon gondolkodtam mit vegyek fel. Végül egy egyszerű szürke trikóra esett a választásom, amin van egy piros öt ágú csillag a közepén. Nadrágnak egy sötét zöld cargo nadrágot húztam fel. Cipőnek pedig egy basic fekete Converse-t. A fejemre felcsúsztattam az oldalt csillagos napszemüvegemet, feltettem a szürke fejpántomat, majd a kis fekete táskámmal a kezembe leszaladtam a lépcsőn.

-Lassan Em.-Szólt oda anyum.
-Jólvan na. Uu palacsinta hát ismersz.-Ültem le az asztalhoz.
-Még jóhogy ismerlek.-Nevetett fel anyám.

Egy két perc alatt bevágtam a reggelim és már kaptam is fel a táskám.

-Hová ez a nagy siettség?-Kérdezte anyám.
-El fogok késni a bizonyítványosztásról.-Ja igen. Aki vizsgázott annak ma lesz a biziosztás és én semmi pénzért nem fogok kiöltözni ilyen melegbe.
-Elvigyelek?
-Jó lenne.-Mondtam.

Ketrin gyorsan felkapta a kocsikulcsát és már a fehér Audinkban ültünk.
Egy 5 perc alatt a sulihoz értünk.

-Remélem átmentél.-Mondta anyám miközben a kocsi ajtót nyitottam.
-Én is. Na szia.-Mondtam, majd kiszálltam a járműből.
-Szia. Megvárlak kint.-Kiabál egy kicsit vissza.

Besiettem az iskolába, ahol velem egykorúak járkáltak. A "régi" termembe vettem az irány, ahol "régi" osztálytársaim beszélgettek. Leültem egy hátsó padba egyedül, majd egyszercsak mellém ült Veronica.

-ÚRISTEN, de jól nézel ki csaje.-Mondja, majd átölel.
-Te sem panaszkodhatsz V!-Mondom, majd viszonzom az ölelést.
-Te neked nem a termedbe kéne legyél?-Kérdeztem tőle.
-De, de csak átjöttem egy kicsit.-Kuncogott.-Ma bebaszunk ugye tudod?-Kérdezte tőlem V egy mosoly kíséretében.
-Jaja!-Nevettem.

A hangosbemondóba szólt az igazgató, hogy mindenki fáradjon be a termébe.

-Akkor, majd beszélünk. Szia.-Köszön el V.
-Csáo.

V kiment, majd az osztályfőnökünk jött be Mr. Ferit.

-Kedves diákok ma derül ki, hogy ki vizsgázott le sikeresen... -Ferit papolását vagyis beszédét már nem hallottam többé, mert a gondolataim elnyomták a hangját. Őszintén nagyon örülök, hogy vissza költözünk Németbe. Egész végig csak Billen járt az eszem, és, hogy vajon mi lesz a reakciója, ha meglát. Igaz 10 évesen láttam élőben utoljára, de úgy hiányzik az ölelése. Meg a mosolya, na meg azok a barna szemei. A gondolataim közül Mr.Ferit hangja zökkentett ki.

-Ms.Thompson.-Mondta a nevemet, mire vettem az adást és kisétáltam a tanári asztal mellé.
-Gratulálok a sikeres vizsgához!-Nyújta felém a kezét, mire megrázom vigyorogva.

Elvettem a kezéből a bizonyítványom, majd visszafáradtam a helyemre. A tanár további beszédére sem figyeltem, miután átvettem a bizonyítványom. Megint Bill felé kalandoztak a gondolataim. Vajon én hiányzok neki annyira, mint ő nekem?

-További szép életet nektek.-Mondta Mr.Ferit, mire észbe kaptam és már mentem is ki a teremből.

-Emmaaaa.-Kiáltja valaki mögöttem a nevem.
-V.-Fordultam hátra.
-Át tudok menni hozzátok?
-Persze. Anyu hozott, szóval sétálnunk se kell, mert megvárt.
-Ja jó! Amúgy a buli leszervezve. Marknál lesz, mivel nekik a legnagyobb a házuk és a szülei nyaralni mentek.
-Szuper.
-De amúgy be tudnánk hozzánk ugrani pár ruháért? Ha nem baj estig ott maradnék és együtt készülnénk.-Mondja kuncogva.
-Persze nem gond. Akkor szólok anyunak.