We're just friends?

7. rész

Arra ébredeztem, hogy valaki csókolgat mindenhol. Nem akartam még kinyitni a szemem, mert nagyon élveztem a dolgot.

-Em!-Suttogta egy ismerős hang, majd újra csókolgatni kezdett.

Éppen a nyakamnál csókolgatott Bill, mikor kinyitottam a szemeim. Éreztem, hogy Bill már nem csókolgatja a nyakam, hanem már szívogatja is.

-Mm. Bill.-Nyögtem halkan jólesően.
-Már fent is vagy?-Húzta féloldalas mosolyra a száját, miközben rám nézett.
-Folytasd kérlek.-Néztem rá csillogó szemekkel.
-Azt ki kell érdemelni!-Mondta.
-És mivel?-Kérdeztem.
-Csókolj meg.-Hallottam a hangjában a vágyat.

Nekem nem kellett kétszer mondani. Ami volt is köztünk pár centi távolság azt gyorsan beszüntettem. Lassan, de érzékien kezdtem el csókolni Billt, aki egyből visszacsókolt.
Bill bejutásért esedezett a nyelvével, amit meg is adtam neki. Nyelveink tökéletesen masszírozták egymásét. Ilyen jót még sosem csókolóztam. Ebbe benne volt minden. Bill felém mászott és kezével az egész testemet bejárta. Egyszer csak a pólóm alá nyúlt és a melleimet kezdte masszírozni, meg markolászni, ami nagyon bejött.
Hirtelen elváltak egymástól az ajkaink és mosolyogva néztünk egymásra. Nagyon gyorsan vettem a levegőt, amit próbáltam kordában tartani és lelassítani.
Ahogyan észrevettem Billnél is ez volt.

-Emma kérdezhetek valami nagyon fontosat?-Kérdezte még mindig felém ágaskodva az ágyban.
-Persze.-Válaszoltam kicsit félve.

Őszintén nagyon is érdekelt, hogy mit is akart pontosan Bill, mert ritkán szólít Emmának. Inkább Em-nek vagy valami cuki becenéven szólít.

-Öhm szóval... Tudom, hogy úgy egy hete se látlak újra és, hogy tegnap volt az első randink, de én nagyon kedvellek és fontos vagy nekem. Magam mellett akarlak tudni és ezért is szeretném meg kérdezni tőled, hogy lennél a barátnőm Emma Thompson?

Fejezte be a mondandóját Bill, mire egy kis megkönnyebbült sóhaj szaladt fel belőlem. Kicsit féltem, hogy meggondolta magát és nem akar semmi többet barátságnál.

-Igen! Szívesen lennék a barátnőd.-Válaszoltam mosolyogva, mire Bill hosszasan megcsókolt.

Lassan lementünk a nappaliba, ahol a két G ült, Tom pedig valamin ügyködött a konyhában.

-Jó reggelt.-Mondtuk egyszerre Billel.
-Jó reggelt.-Válaszolták vigyorogva a többiek, Tomot kivéve.

Billel mi is helyet foglaltunk az étkező asztalnál. Georg már szóra is nyitotta a száját, miután szemügyre vett rajtam valamit.

-Mi az a nyakadon Em?-Kérdezte vigyorogva Georg.
-Szúnyogcsípés.-Mondtam.
-Aha, és a szúnyog neve Bill Kaulitz.-Mondta nevetve Gustav.

Bill semmit sem mondott és az arca is ki volt pirulva, csak mint az enyém.

-Mit csinálsz Tom?-Mentem oda mellé.

Nem bírtam ott a fiúknál. Már kezdett nagyon kínos lenni a helyzet.

-Palacsintát.-Válaszolta rám sem nézve.
-Nem is tudtam, hogy tudsz sütni.-Nevettem fel.
-Sok mindent nem tudsz rólam.-Mondta még mindig rám nem vetve egy pillantást sem.
-Látom nagyon koncentrálsz, hagylak.

Vissza ültem a fiúkhoz, akik valami hülyességekről beszéltek. Egy öt perc után Tom jött az asztalhoz öt darab tányérral, majd hozta azt a tányért is amin a palacsinták voltak. Hozott az asztalhoz juharszirupot, csoki öntetet, epret, banánt és áfonyát.

-Uhhú Tom! Kitettél magadért.-Mondtam, miután megkóstoltam a palacsintát.
-Tudom.-Mondta vigyorogva.
-Amúgy..-Kezdett bele Bill.

Mindenki Billre kapta a tekintetét, ahogyan én is és vártuk, hogy folytassa, mert még én sem tudtam mit akart.

-Együtt vagyunk.-Fejezte be Bill, mire a fiúk vigyorogni kezdtek.
-Ezaz tesó!-Ütötte hátba Tom a testvérét.
-Végre!-Tette egybe két kezét Georg.
-Tudtam, hogy hamarosan össze jöttök.-Vigyorgott Gustav is.
-Gratulálok.-Mondták a többiek, mi pedig meg köszöntük.