Minden Ami Velünk Történt

- Tizenegy -

- Jó reggelt gyönyörű egyetlen Hercegnőm.- Keltegetett Dani közben puszilgatott. Nem reagáltam.. jól esett na.- Bébi..- Folytatta amit elkezdett.- Te mosolyogsz?- Erre még nagyobb mosoly került a számra és kinyitottam a szemem.- Te már rég fent vagy mi?- Feküdt le velem szembe.

- Lehet.- Bújtam közel hozzá.

- Elmegyünk sétálni?

- Neeem..jó így. Csak ketten nyugiba.

- Oké.- Simogatta az arcom.

Csörgött a telefonom.

- Ahj ki az már?

~ Halo..

~ Szia Bogi. Hogy vagy?- Hallottam Gabi hangját.

~ Csodálatosan.- Mosolygtam Danira.

~ El tudnál vállalni egy koncertet? Hogy érzed?

~ Azt hiszem igen.

~ Oké. Az szuper akkor nem mondom le  szigethalmon a koncerted Placcra. Hétvégén lesz és az összes jegy elfogyott.

~ Oksi. Ott találkozunk majd.

~ Jojo szia.

~ Szia szia.

- Hétvége, Placc. És te jössz velem.- ültem fel és Vázoltam Daninak a tervemet.

- Oké. De most..- Tárta szét a karját.

- 4 nappal később -

A fiúk már tudják, hogy együtt vagyunk. Brunonak nincs ellenére a dolog. Manu még nem tudja, akkor adjuk tudtára ha haza jön. Nagyon erős a kapcsolatunk és ennyi azt hiszem. Mindegy. Most éppen készülődök a koncertre. Nem vagyok azaz izgulós típus de most sok kihagyás után izgultam.

- Gyönyörű vagy tündérem.- Csókol a nyakamba barátom.- Ne izgulj. Remekelni fogsz.

- Igazad legyen.- Fordulok szembe vele.

- Mindig igazam van.- Húzza ki magát büszkén amin nevettem.

- Na induljunk.

Bruno is jött velünk. Igazából csak bulizni akart. Megbeszéltük, hogy Dani nem iszik mer hazafele ő fog vezetni.

Oda érve pár perc múlva fel is mehettem a színpadra.

- Hello Szigethalom!- Ordítottam a mikrofonba.

:
:
:

Koncert közbe éreztem, hogy fáj a lábam. Nem törődve vele végig csináltam majd miután elköszöntem a közönségtől le mentem a színpadról.

- Minden oké?- Kérdezte egyből Dani.

- Nem igazán. Nagyon fáj a lábam.- Ültem is le.

- Menjünk orvoshoz.- Vágta rá.

El is indultunk. 

- Jó estét. A barátnőmnek nemrég eltört a lába. Már le vették a gipszet de most nagyon fáj neki.

- Értem. Itt a sorszám, a 12es ajtón fogják be hívni.

- Köszönjük.

10 perc telhetett el amikor be hívtak.

- Jó napot. Mi a panasz?- Kérdezte az orvos.

- Üdv. Nemrég volt törve a lábam és most nagyon fáj.

- Értem. Kérem a nadrág szárát húzza fel.

- Oké.- Felhúztam a nadrág szárát így látható lett a vádlim. Az orvos nézegette, kicsit nyomkodta itt ott, és mozgatta a lábam. Az arckifejezésem mindent el árult neki.

- Megerőltette a lábát de semmi komoly. Fel írok neki fájdalomcsillapítónak Oxicontint. 12 óránként kell szedni.

- Rendben, köszönjük.

- Viszlát.

Kiváltottuk a gyógyszer majd a kocsiban be is vettem egyet. Szépen lassan hatni kezdett.

- Szeretlek.- Simogatta a combomat a kocsibat Dani.

- Én is téged.- Mosolyogtam rá.

Haza érve köszöntünk a srácoknak majd én mentem is aludni.

2 nappal később.

Délután van és otthon vagyunk. Hirtelen elkezdett fájni a lábam.

- Mindjárt jövök.- Mondtam a srácoknak akik fifáztak. A konyhában ott volt Laci.

- Mizu?

- Semmi. A gyógyszerem keresem.

- De még csak 5 óra.

- M-mi? Már 6 van.

- Nem. 5 van. Nézd.- Mutatta felém a telefonját amin látszódott az idő.- Jól vagy?- Fogta meg a vállaim.

- Csak fáj a lábam.

- Kibírsz még 1 órát?

- Azt hiszem. Várok 55 percet.

- jó.- Vissza mentünk a fiúkhoz.

- Mit csináltál bébi?- Kérdezte Dani felém fordulva.

- Cs-csak ittam.

- Ja oké.

Mindent csináltam, hogy eltereljem a figyelmem. Figyeltem a fiúkat, a kezemmel doboltam, telefonoztam. Aztán idegességemben elkezdem a körmömet rágni.

Amíg nem figyeltek a fiúk kimentem a gyógyszerért. Kivettem 2 tablettát és 1 pohár vízzel le nyeltem. A többi bogyót pedig a zsebembe raktam.

- Jól vagy?- Kérdezte ismét Laci.

- Csak csak ittam.

- Nekem nem úgy tűnt mintha csak innál.

- Laci nagyon fájt már a lábam.

- Semmi baj.- Ölelt meg.

- Fel megyek pihenni.

- Okés.