Minden Ami Velünk Történt

- Tizenhét -

- Dani szemszöge -

- Ezt elbasztam.- Mondta Manuel miután ő becsapta az ajtót. Szembe nézett velem.

- Méghozzá elég tisztességesen.

- Meg se hallgatott.

- Csodálkozol? Mindegy. Menjünk haza.- Szálltam be a Mercimbe.- Császtok.- Köszöntem a srácoknak amikor haza értünk majd mentem a hűtőhöz egy sörér.

- Miért nem engeded már el?- Kérdezte Peti.

- Mert nem tudom. Képtelen vagyok. Visszahúz.- Mondtam a pultnak támaszkodva.

- Tényleg azt hiszed újra együtt lehettek?- Kérdezte most Bruno.

- Nem tudok lemondani róla. Azt hittem sikerülhet..de ugyanúgy szeretem őt mint rég.- Töröltem le a könnyeim.

- Hát beszéljetek.- Mondta egyszerűen Milán.

- És mit mondjak? Rá másztál a legjobb haveromra de ennek ellenére ugyan úgy szeretlek. Vagy mit gondoltál?- Kérdeztem tőle és le raktam a már üres üveget a pultra.

- Nem másztam rá.- Hallottam meg. Lefagytam. Hogy került ide? Mit mondjak? Hogy reagáljak? Csak meredten bámultam magam elé. Mozdulni se tudtam.

- Menjetek ki beszélni.- Mondta Bruno megfogva a vállam.

- Nem megy.- Folyt ki egy könnycsepp és mondtam olyan halkan, hogy csak a fiúk hallják.

- Szedd össze magad. Hallod? Szereted úgyhogy told ki a segged az udvarra és beszéljétek meg.- Nézett a szemembe Peti. Hevesen bólogattam majd kimentem az udvarra.

- Bogi szemszöge -

Beszéltek valamit majd Dani hevesen bólogatni kezdett és kiment az udvarra. A fiúkra néztem.

- Menj utána.- Mondta Peti és elkezdett kifele tolni. Ott ült a medencénél és a vízbe lógatta a lábát. Le vettem a papucsomat és leültem mellé. A hozzám közelebb levő kezére rá akartam rakni az enyémet de azt lassan elhúzta. Ez fájt. Hosszú csend következett.

- Miért jöttél?- Kérdezte egy nagy levegő vétel után.

- Én nem másztam rá Manuelre.- Kezdtem bele a vizet nézve.

- Kurvára nincs kedvem ezt hallgatni.

- Pedig kurvára de végig fogod hallgatni.- Mondtam határozottan.

- Mindig is határozott voltál.- Mosolyodott el egy pillanatra.- Talán ez az egyik ok, hogy beléd szerettem.

- Mit mondott neked?

- Bementél hozzá betépve és lesmároltad. Aztán vetkőzni kezdtél de le állított téged miattam.- Mondta ki nehezen.

- Akkor elmondom, hogy is történt. Bementem hozzá megkérdezni kér e kaját, de amikor benyitottam láttam, hogy felszív egy csík port. Sokáig győzködött, hogy szívjak egyet én is meg, hogy tudja, hogy sose álltam le.

- Még mindig cuccozol?- Vágott a szavamba.

- Nem. Ez hazugság. Tiszta vagyok. Szóval, rá vett. Bevallom bele mentem. De csak 1 csík volt, utána lekapott. Amint észbekaptam ellöktem. Mondtam neki, hogy..hogy én téged szeretlek és ott hagytam. És egyből hívtalak. De te kiakadtál, én is így reagáltam volna, és utána elmentem innen. 

- Honnan tudjam, hogy igazat mondasz?

- Nem muszáj hinned nekem. De én szeretlek. És a szívemben mindig van számodra hely.- Néztem rá egy pillanatra.

Néma csend következett. Aztán éreztem, hogy rá rakja hatalmas kezét az enyémre.
Meglepődve néztem rá. Engem nézett. Elvesztünk egymás szemeiben, pont mint amikor előszőr találkoztunk. Lassan, bizonytalanul egyre közelebb hajolt majd  lassan össze ért a szánk. Egyre hevesebb lett a csókunk majd amikor be akartam ülni az ölébe megcsúszott a lábam így be estem a vízbe Danival együtt. Az a pár másodperc a víz alatt, ott se távolodtunk el. Csak amikor feljöttünk a vízből. Hosszú ideig néztünk egymás szemébe mosolyogva majd meghallottuk, hogy bent ujjonganak a fiúk.

- Ne baszki! Fehér felső van rajtam.- Esett  le. Dani gyors elém állt és le vette vizes fekete pólóját amit rám adott.

- Így már jó.- Hajolt újra közelebb és ismét megcsókolt.

- Na jól van ne a medencébe csináljátok.- Jött ki Bruno.

- Ezt is el kell rontanod.- Húzott ki Dani a medencéből majd be mentünk.

- Dani szemszöge -

- Kérsz inni?- Kérdezte édesen amikor a konyhába értünk.

- Uhum.- Elővette a hűtőből a narancslevet és öntött két pohárba. Az egészet mosolyogva néztem végig.

- Mi az? Mit mosolyogsz?- Kérdezte elpirulva.

- Csak hiányzott ez.- Fogtam meg a derekát.- És ez.- Csókoltam meg.