Őszintén? Az életem nem is lehetne jobb egyetemre járok és mindenem megvan. A suliba jó fejek a diákok és a tanárok is. Mindenkivel jóba vagyok de van egy barátnőm akit nem rég ismertem meg. Zoe a neve egy évvel idősebb nálam tehát 19 éves. Egy kis albérletben lakom a sulihoz közel, igaz még csak ezt tudom fizetni de nekem bőven elég egyenlőre. Ha elvégeztem a sulit mindenképp szeretnék családot alapítani. Elköltöztem Californiából ugyanis a családom nem volt éppen a legtökéletesebb. Ezért jöttem Németországba az álom országomba. Olyan volt itt lakni mint egy álom.
Egyik nap épp suliból haza mentem de megéheztem kicsit úgy hogy arra gondoltam lemegyek a lakás alatti boltba. Épp mentem volna be amikor észre vettem egy hogy egy fiú pontosabban egy fekete fonott hajú fiú aki elég magas volt bámult engem a kocsija mellett állva. Minnél gyorsabban megvettem mindent amit akartam és amilyen gyorsan csak tudtam mentem fel a lakásomba. Amikor felértem kinéztem az ablakon de már nem láttam ott, valószínű elhajtott.
Másnap reggel suliba oda mentem Zoehoz elmesélni a tegnapot. Zoe válasza eléggé meglepett. Nem pont ilyenre számítottam:
- Magas fekete hajú fonatokkal mi?
- Om..igen
- Hát ez nagyszerű - kezdett el tapsolni
- Nagyszerű?
- Még jó, van egy banda itt aki nem mondom de nem a kedvességről híres. Az elmondottak alapján ő a 4 közül az egyik lehet. Minden évben elmennek maguknak választani valakit aki ott fog élni velük egy ideig de ha már megunják őket általában kidobják valahova őket vagy megölik.
- Megölik? - néztem értetlenül
- De meg ám, leírás alapján Tom lehet az akiről beszéltél és mivel azt mondtad elég jól megnézett feltételezem te lennél az akit akar magának
- Én? - néztem elképedve
- Te de viszont nekem mennem kell órára, majd kövi szünetben találkozunk - mondta Zoe majd elment
Tudni kell hogy Zoe meg én nem nagyon hasonlítunk. Ő oda van a veszélyért meg a veszélyes dolgokért. Én ennek az ellentéte, szeretem ha minden a megszokott és nincs változás, ha kell persze tudok én is kemény lenni.
Amit viszont mondott Zoe attól elképedtem. Mivan ha tényleg én kellek neki? Aztán mi történik ha megszerez. Én nem végezhetem úgy mint a többi lány akiket állítólag megölt vagy kidobta őket valahova.
Vége lettek az óráknak ami azt jelentette hogy mehetek haza. Kiértem a suliból és láttam hogy ott áll ugyanaz a fiú vagyis állítólag Tom a kocsijánál megint viszont nem egyedül volt. Egy nála magasabb ember állt mellette. Hasonlítottak szóval feltételezem hogy rokonok vagy valami.
Elegem lett ezért úgy döntöttem oda megyek. Igaz féltem mert mivan ha tényleg igaz amit Zoe mondott? De nem érdekelt én akkor sem leszek az egyik ilyen lány a sok közül. Rá vettem magam és elindultam oda és amint oda értem Zoe rohant ide hozzám. Nem foglalkoztam vele és Tomra szegeztem a tekintetem.
- Kire vártok?
- Mivan? - nézett le rám Tom
- Mondom kire vártok? - kérdeztem mostmár erősebb hangon
- Nem akartok eljönni velünk? - kérdezte a másik fekete hajú és a kocsijára mutatott
- De - kiáltotta boldogan Zoe
- Mi? Dehogy akarunk - mondtam határozottan és állítottam le az izgatott Zoet
- Én megyek - mondta majd ezzel a lendülettel beszállt a magasabb fiú kocsijába
- Te nem jössz velem? - nézett még mindig rám Tom
- Kihagyom kösz - válaszoltam neki flegmán
- Hogy hívnak? - kérdezősködött tovább
- Mit érdekel az téged?
- Csak érdekel - mosolyodott el gonoszul
- Hmm..jó érdekeljen
Megpróbáltam még egyszer hívni Zoet. Éreztem hogy nincs minden rendbe és Zoe bajba fog kerülni. Nem is figyelt rám, mintha ott sem lennék. Nem tudtam semmit tenni az érdekében hogy kiszálljon végre a kocsiból úgy hogy elindultam haza. Nagyon féltem hogy mi lesz Zoeval mert mégis csak a legjobb barátnőm.
Haza érve az volt az első hogy egy jó meleg zuhanyt vegyek. Jól esett nagyon de nem bírtam ki verni a fejemből Zoet. Zuhanyzás utan leültem még tanulni de majdnem minden másodpercben kinéztem az ablakon hogy ott van e Tom. Rettentően féltem hogy velem is lesz valami. Szóval nagyon óvatosnak kellett lennem.
Mivel egész délután se este nem láttam Tomot a háznál ezért úgy döntöttem el megyek aludni ugyanis holnap megint korán kell kellnem.
Másnap reggel késésben voltam úgy hogy nagyon kellett sietnem hogy időben beérjek. Zoe sose késik sehonnan ő az aki inkább mindenhol előbb ott van de ma sehol nem láttam. Kicsit aggódtam hogy mi lehet vele.
Pár nap elteltével már tényleg rettentően aggódtam Zoe miatt. Egyik nap bejött de akkor is tele volt kék zöld foltokkal. Kérdeztem őt többször is hogy miért vannak rajta? De sehogy sem tudtam kiszedni belőle. Már nem volt ugyanaz az az élet vidám lány mint azelőtt. Ez történik ha valaki túlságosan szereti a veszélyt. Ha rá néztem látszott a szemén hogy nincs jól és fél de nem mer szólni. Nem tudom hogy tudnék segíteni.
Azutáni nap után mikor kérdezősködtem nem jött be és a hívásaimra sem válaszolt. Valahogy éreztem hogy nem halt meg de nagy bajban van és nem tud segítséget kérni vagy lehet nem is akart csak szimplán elfogadta a sorsát.
Egyik nap épp lefekvés előtt játszottam a kutyámmal amikor elgurult a labdája és nem ment érte. Elkezdett ugatni a szokásosnál jobban. Nem értettem de elmentem én a labdáért. Lehajoltam érte majd mikor felálltam éreztem hogy két kéz fogja be a szám hátulról.
