Fiúgimnázium szívében// Yoonmin//Taekook ff

13.

Yoongi

Rá kellett jönnöm valamire. Szeretem Jimint. Nagyon szeretem. De nem vonzódom a férfiakhoz. Amikor leugrott onnan a tetőről, akkor tudatosult bennem. Soha nem akarom elveszíteni.

Pár hét múlva kiengedték a kórházból. Magántanuló lett, ahogy én is. De csak erre az évre. Odaköltöztem hozzájuk. Most Jiminéknél lakom. A szüleimmel megegyeztünk erről. Most kicsit nehezebben alakul a kapcsolatunk, de megértem. Jiminnek idő kell.

-Jimin, beszéltem Jungkookkal. Ma pizsipartit tartunk. Ugye benne vagy?

-Nem tudom. Nekem tanulnom kell, de nektek jó szórakozást. -mondja könyveit bújva.

-Ne viccelj már Jimin. Szünet van. -Sóhajtom. -Haragszol rám?

-Yoongi tanulnom kell. -húzza fel jobban a takaróját lábán. Mit takar már megint? Egyre depressziósabb és fogadni mernék, hogy máshova megy mikor a pszichológushoz van időpontja.

-Jimin. Ki vele. Mit takargatsz?

-Semmit. Menj ki. -mondja komolyan. Na persze.

-Jimin, kérlek. A párod vagyok, nem? -Ölelem meg hirtelen.

-Hagyj békén. -suttogja. -Kérlek. Tanulnom kell.

-Jimin, könyörgöm, mi ez az egész? Már nem szeretsz?

-De szeretlek csak... Sajnálom. -pattan fel és a fürdőbe rohanva zárkózik be.

Ezt nem hiszem el..

Inkább lemegyek a konyhába, ahol az anyukája van. -Jennie néni. -Szólítom meg.

-Igen? -néz rám kíváncsian.

-Jiminnel valami baj van. Nagyon aggódom, esetleg nem tudod, mi történt? Nem mond nekem semmit.

-Sajnos én sem tudok róla semmit. Pedig már a pszichológusát is felhívtam, hogy tényleg jár-e hozzá és ő azt mondta, hogy igen csak több alkalommal kéne járnia. De Jimin pedig teljesen kifakad ha arról van szó, hogy többet kell mennie. -sóhajtja.

-Értem. Félek, hogy valami nagy baj van. -Motyogom. -Szerinted jobb kedve lesz, ha itt lesznek Jungkookék?

-Fogalmam sincs. Meg tennél nekem valamit? Elvinnéd őt pszichológushoz? Én most nem érek rá.

-Ma kell mennie? -Kérdezem. Úgy tudtam egy héten csak kétszer jár. Ez a harmadik lenne.

-Igen, mert a tegnapi elmaradt. -mondja komolyan.

-Rendben. -Mondom és fel is megyek a szobába. Miért olyan furcsa nekem ez az egész? -Jimin szívem, kérlek gyere ide. -Mondom. Nehéz volt elfogadnom, hogy vonzódom a férfiakhoz is, de azt még nehezebb elfogadnom, hogy érzem, szenved.

-Igen? -kérdezi és teljesen fel van öltözve.

-Gyere ide kérlek. -Tárom ki a kezeimet.

Egyből hozzám is bújik.

-Hyung. Szeretlek.

-Én is szeretlek. Te vagy a mindenem. Figyelj el kell vinnem téged a pszichológushoz. De ott leszek veled végig, jó?

-Ígéred? -néz rám félve.

-ígérem. De ha nem szeretnéd, hogy ott legyek, megértem, de nem szeretnélek egyedül hagyni.

-Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. -mondja szorosan ölelve.

-Na azért. Akkor menjünk. -Mosolygok, és kezeinket összekulcsolva indulunk el. Az út körülbelül fél órás volt. Már a váró teremben ülünk. Ekkor meg is jelenik egy nálunk kicsit idősebb srác. Szemüveges. -Jó napot. -Mondom. -Ma én is itt leszek Jiminnel. A párja vagyok.