Köszönöm, Barcelona! Pedri González ff.

Te meg én és egy piknikkosár

Csodásan ébredtem ma reggel. Elmentem zuhanyozni, aztán felöltöztem.
A tegnapi meccsről szerintem ne is beszéljünk 4:1-ra kikapott a Barcelona. Mindenki megtört volt, láttam a szemükben a csalódotságott megcsillani. Nagyon sajnáltam őket, de főleg Lewy-t, mert attól a csapattól kaptak ki amiben ő játszott régen.
Bár tegnap a kikaptunk  kicsit dobott a hangulatomon, mert megkaptam Lewandowski mezét.
Épp ezeken agyaltam, mikor felvillant a telefonom.

Pedri: Ráérsz? Nincs kedved beszélgetni?

Chloe: De szívessen.🤍
Hol?

Pedri: Tudok egy jó helyet. Merre van a szállásotok?

Chloe: Valami Zenit hotel.🤷🏼‍♀😂

Pedri: Tudom hol van. 10 perc múlva ott vagyok, lejössz?

Chloe: Persze💞

-Anya!-suttogtam.
-Mi az?
-Elmehetek, ööööö-nem voltam biztos, hogy anya elenged Pedrivel-a városba?
-Egyedül? Biztos vagy benne?-nézett rám.
-Igen.
-Rendben, de azért ebédre gyere haza, és ott van a táskámban pénz, vigyél azt is és egyél valamit.-mondta és visszafeküdt aludni.
Óvatossan becsuktam az ajtót és kiléptem a szobából. Bántott, hogy hazudtam anyának de annyira Pedrivel akartam lenni, hogy megvigasztaljam a tegnapi meccs miatt, hogy szinte bármire képes voltam.
Lesátáltam a lépcsőn, és kimentem a viszonylag meleg időbe.
Néhány perc múlva leparkolt a szálloda előtt egy Cupra benne Pedrivel.
-Szia!-pattant ki és kinyitotta a másik ajtót.-Ugye előre akarsz ülni, felőlem hátra is ülhetsz.-motyogta.
-Jó elöl, köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Szívessen.
Elindultunk, és már vagy 15 perce mentünk és kezdett megőríteni a csend ezért megszólaltam.
-Hová megyünk?
-Egy nagyon szép helyre-titkolózott.
-Úgysem fogom megjegyezni-nevettem.-Holnap után vissza megyünk Magyarországra.
-Tessék?-kapta fel a fejét.
-Vissza megyünk Magyarországra.-ismételtem meg.-Én nem itt lakom.
-Azt hittem itt maradsz.
-Hogy maradnék itt?-kérdeztem nevetve.-Nem ismerlek itt senkit, nem lenne hol laknom, nem lenne munkám. Nekem mindenem Magyarországon van.
-És ha szereznék neked egy jó állást?-dobta be az ötletét.
-Pedri, ne haragudj de nem szeretnék itt maradni. Teljesen egyedül egy ilyen hatalmas országban anyáék nélkül. Kizárt dolog.-csóváltam a fejem.
-Kár-sóhajott.-Én örültem volna.
-Kétszer találkoztunk. Nem is ismersz-kacagtam.
-Nem baj-felelte.-Amúgy itt vagyunk.
Egy gyönyörű erdőnél voltunk, ahol nem voltak emberek csak a természet. Ahogy kiszálltam a kocsiból meghallottam a madarak csicsergését, éreztem a fantasztikus virágok illatát, ahogy a lágy szél óvatossan fújja a hajamat. Mesebeli volt. És az erdő látvanya is. Pillangók, színes kis bogarak és megannyi csodálatos dolog volt akármerre néztem.
-Ez varázslatos-suttogtam elképedve.
-Ugye-nézett rám Pedri.-Imádom ezt a helyet.
-Meg is értem.
Pedri hátra ment a csomagtartóhoz és kivett belőle egy kosarat. A kosár tele volt, szendvicsekkel, nasival, gyümölcsel, különféle italokkal és mellette volt egy pici pokróc is.
-Reggeliztél már?-nevetett.
-Szerencsére nem-vigyorogtam.
-Akkor gyere-ragadta meg a karom és leterítette az erdő melett a fűbe a pokrócot.
-Ezeket te csináltad?-érdeklődtem, miközben elő vettem a telefonom, hogy csináljak egy képet.
-A szendvicseket igen-bicentett-A többi bolti.
-Megjelölhetlek sztoriba?-kérdeztem félénken.
-Nyugodtan-bólintott.

-Nem zavar, hogy pletykálni fognak rólunk?
-Nem!-vágta rá.
-Te tudod-vontam meg a vállam.
-Igen-bólinott-Tudom.
-Hogy viseled a tegnapi meccset?-kérdeztem óvatossan.
-Szarul, hátra estünk nagyon, szinte esélytelen, hogy megelőzzük a Realt.-mondta szomorúan.
-Sajnálom.
-Én is. Megígértem neked, hogy megnyerjük ha már ilyen sokat utaztál.
-Ez kárpótol-mutattam körbe.-És Lewandowski meze, persze.
-Láttam mennyire örültél-emkékezett vissza, és apró nevető ráncok jelentek meg az arcán.-Én intéztem neked.
-Mi?-néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Hallottam mikor mesélted Gavinak, hogy ő a kedvenced és szóltam Lewy-nek, hogy az edzés után adja oda neked a mezét.-mesélte.-Odamentem hozzá és megmondtam neki ki vagy, aztán oda adta neked.
-Komolyan te szervezted ezt meg?-kérdeztem és kezdett valóssá válni az én fejemben is amit Zoé mondott.
-Igen, és szerintem megérte.-mosolygott.
Közelebb ültem hozzá és szorossan magamhoz öleltem. Melegséggel töltötte el a testem az ölelése és ahogy a bőrünk egymáshoz simul ott a semmi közepén egy kis erdő mellett.
-Köszönöm-suttogtam.
-Semmiség-simogatta meg a hajam.
-De most már együnk mert rohadt éhes vagyok!-engedtem el, és beleharaptam az egyik szendvicsbe. Pedri is így tett, viszont a ketchup kifröccsent a pólójára, mire hangosan felnevettem.
-Na!-lökte meg a vállam óvatossan.
-Bocsi, de annyira vicces.-kacagtam.-Főleg úgy, hogy egy világszerte ismert focista csinálta akit tegnap előtt ismertem meg személyessen.
-Úgy érzem mintha mindig is ismertelek volna.
-Én mindig is tudtam ki vagy!-kuncogtam.
-Hogyhogy?-sandított rám.
-Apukám, régóta Barca fan és engem is annak nevelt. Míg mások az oviban este meséket néztek, én Barcelona meccseket és interjúkat.-emlékeztem vissza azokra az ovis és kisiskolás évekre amikor még csak 1 darab tv volt a házban.-Aztán nálunk ez már szinte hagyomány, hogy leülünk este és Barca meccset nézünk. Ez miatt a debütálásod óta ismerlek.
Pedri elnevette magát.
-Apukád jó fej lehet.-mondta, mire elmosolyodtam.
-Régen sokat csúfoltak általánosban, mert sok focit néztem, pedig mellette táncoltam sőt most is táncolok.-meséltem.
-Én inkább barátkoztam volna veled.-ivott bele az italába.
-A gimiben már jobb volt, de a lányok ott csak azért ismerték a focistákat mert szerintük jól néztek ki.-
-Neked is volt ilyen időszakod?-pillantott rám.
-Most is van azt hiszem-kaptam el a fejem.-De ő nem csak jól néz ki hanem kedves, aranyos, baratságos és jófej.
-Gaviról beszélsz?
-Nem-ráztam meg a fejem nevetve.-Gavi aranyos de sosem tudnék úgy nézni rá mint a következő barátomra.
-Akkor?-vonta fel a szemöldökét.
-Majd egyszer elmondom-mondtam, pedig biztos tudta, hogy róla beszélek.
-Ahaaaa-bökött bele az oldalamba, mire visítva felröhögtem.
-Na!-kapkodtam a levegőt.-Ez nem volt szép!
-Ne haragudj!-vigyorgott.
-Ezt mindig a volt barátom csinálta-rázott ki a hideg.-Mármint azt, hogy ha valami rosszat csinált szóval kb. minden nap, úgy kért bocsánatot, hogy vigyorgott.
-Bántott? Vagy miért rossz?-nézett rám aggódó szemekkel.
-Azt is-emlékeztem vissza, és érzetem ha tovább feszegetjük a témát előtör belőlem a sírás ami már nagyon régóta bennem van miatta.
-Nem szeretnél beszélni róla, igaz?-pillantott a szemembe.
-Nem nagyon, talán egyszer-töröltem meg a szemem, mire Pedri magához vont és megsimogatta az arcom.
-Azért remélem adsz esélyt másnak is, mert lehet van valaki aki nagyon megbecsülne és eszébe nem jutna mégcsak egy rossz szót se mondani rád.
-Persze adok esélyt. Csak kicsit lassabban.
-Értem-simította végig a karom.
Sokáig üldögéltünk így, csak hallgattuk a madarakat, ahogy a szél lágyan fújja a fákat, zizegnek a kis bogarak a fűben. Hangossak voltak de mégis csend volt. Megnyugató csend. Nem tudom, hogy vajon Pedri közelsége az oka ennek  vagy mindössze annyi, hogy rég voltam ennyire nyugodt. Nem agyaltam nem pörgött az agyam semmin pedig lett volna egy-két dolog amin lehet gondolkoznom kellett volna. Például az idő.
-Pedri-másztam ki az öleléséből.-Nekem lassan mennem kell.
-Mehetünk-gugolt oda kosárhoz és elkezdte elpakolni  a dolgokat.
Miután Pedri felszedte a kosarat és a szemetet, összehajtottam a plédet és a kocsi csomagtartójához léptem. Betettem a plédet, Pedri pedig a kosarat ezután átment az anyósüléshez és kitárta az ajtaját.
-Köszi-feleltem és rápillantottam a telefonomra. Millió értesítés kaptam mióta kiraktam a sztorit és nem csak idegenektől hanem régi barátoktól, ismerősöktől és anyáéktól is.
-Ajaj-haraptam bele a számba.
-Mi a baj?-pillantott rám Pedri.
-Semmi csak nagyon sok az értesítés.
-Majd megszokod-nevetett.

Mikor végre vissza értünk Pedri ismét kipattant a kocsiból és kitárta az ajtót nekem.
-Köszönöm Pedri a reggelit.-öleltem meg.
-Szivesen-mosolygott.-Azt hiszem nem találkozunk többet jó ideig. Holnap egész nap edzés lesz és ti pedig vissza mentek Magyarországra.
-Instán beszélhetünk ha szeretnél.-böktem a telefonjára a kezében.
-Az nem ugyan olyan. De persze beszéljünk.-búcsúzott.
-Majd beszélünk!-intettem és bementem az ajtón.

Oké, IMÁDOM ezt a részt😻😻😻😻😻
Remélem nektek is tetszik!
Szerencsére most sok időm van írni, viszont suli időben szerintem hetente lesznek új részek és valószínűleg felváltva a Pablával.
Ez még nem biztos, függ az órarendemtől az edzésektől és a külön óráktól is💞
Puszi: Léna🤍
Insta: lena_wattpad
‼A focimeccs eredmény abszolút nem tükrözi a valóságot‼