Köszönöm, Barcelona! Pedri González ff.

Költözés

Pontossan 3 hét telt el azóta, hogy haza jöttünk Barcelonából.
Hamarossan itt a karácsony ami azt jelenti, hogy nekem még dolgoznom kell.
Érettségi után, én elmentem dolgozni egy céghez. Az a munkám, hogy minden olyat megcsináljak amit más nem akar. Utálom ezt a munkát, de sehol sincs üresedés vagy ha van nagyobb képzés kell hozzá.
Őszintén nagyon sokszor gondolkoztam már azon amit Pedri mondott nekem. Szívessen kiköltöznék Barcelonába mert imádtam minden pillanatát amíg ott voltunk.
Apropó Pedri. Rengeteget beszéltünk azóta, szinte minden nap és nem csak írogatva, hanem hívásban.
Az elején félénkebb voltam de most már eszem közbe, pakolok közbe, esetleg dolgozom. Pedri általában Gavival hív fel, vagy edzésről de van, hogy éjjel otthonról.
Éppen azon gondolkoztam milyen jókat beszélgettünk, mikor felvillant a telefonom. Pedri küldött egy üzenetet.

Pedri: Felhívhatlak? Nem dolgozol?😂

Chloe: Haha, nem🤷🏼‍♀

Pedri: Akkor hívlak😾💀

Chloe: Most gondolkodom, ne hívj!💞💞

Pedri: Innen látom, ahogy füstölög az agyad.😭😂

Chloe: Rohadj meg!🙂

"Bejövő hívás, Pedritől." Ki gondolta volna, hogy felhív. Nevetve felvettem.
-Tudod, nagyon bunkó vagy!-oltottam le azonnal.
-Na, na!-kapcsolta be a kameráját.
-Hogy lehet, hogy te csak akkor tudsz felhívni, ha félmeztelen vagy?-sütöttem le a szemem.
-Meleg van, oké? Tudod hányan örülnének ha ezt láthatnák?-bökött a felsőtestére.
-Akkor miért nem velük beszélsz?-mosolyogtam.
-Te sokkal szebb vagy náluk.-suttogta, mire beleharaptam a számba, és elkaptam a fejem.
-És milyen volt az edzés?-tereltem.
-Jó volt-feküdt le az ágyba, én pedig azt kívántam bárcsak mellette lehetnék.-Lesz holnap meccs, ugye nézed majd?
-Természetesen!-biccentettem.-Bár dolgozom, de majd nézem a telómról.
-Ajjjj, biztos nem akarsz más munkát?-fürkészett.
-Nem, nem.-jelentettem ki.-Magyarországon maradok.
-Te tudod. Csak tudod mennyivel jobb lenne ha itt lennél?
-Sajnálom.-feleltem.
Még sokáig beszélgettünk, minden féléről és kb. este kilenc felé letettük.
Mielőtt kinyomtam a hívást Pedri azzal búcsúzott, hogy: "Hiányzol!"
Nem tudom, hogyan hiányozhatnék neki, hiszen 3 alkalommal találkoztunk.
Utána csak beszélegttünk.
Hirtelen felindulásból felnyitottam a laptopom és megnyitottam egy "Barcelonai albérletek"-nevű oldalt.
Sokáig nézegettem, mikor megláttam egyet ami jó árban volt és meseszép volt ráadásul viszonylag közel a Camp Nou-hoz.
Megnézegettem mindent a lakásról és a biztonság kedvéért csináltam egy képet a tulajdonos telefonszámáról.
Végül is már 19 éves vagyok, elköltözhetek, nem? Élhetem a saját életemet.

Másnap reggel ugyan abban a ruhában ébredtem amiben tegnap este voltam.
Reggel 9:22 perc volt szóval úgy döntöttem, hogy megpróbálom a hívást. Egyszer élünk.
-Üdvözlöm miben segíthetek?-kérdezte egy kedves női hang.
-Üdvözlöm, Chloe Diaz vagyok, és az albérletéről szeretnék érdeklődni, amelyik a Camp Nou-hoz van közel.
-Pillanat-mondta, és hallottam, ahogy valamit gépel.-Mikor tudna jönni megnézni?
-Ömmmm, hát-fogalmam sem volt, hogyan jutok ki Barcelonába. Már azt fontolgattam, hogy lerakom mikor a szám önálló életmódra váltott és megszólaltam.-Jövő hét szerda?
-Nekem megfelel. Estetleg délután 3 óra?
-Rendben.-feleltem izgatottan.
-Akkor szerda délután 3-kor, a címet megtalálja a hirdetés mellett.
-Köszönöm szépen!-mondtam és letettem.
Nagyából félóráig ültem az ágyon és azon gondolkoztam jól döntöttem-e.
Utána néztem a repjegynek és találtam egy viszonylag olcsót és azt is lefoglaltam. Nem tudom mi ütött belém, soha sem voltam valami önálló lány. És azt sem tudtam, hogy közöljem a szüleimmel. Talán majd ebédnél.

-Beszélhetünk?-ültem le délben az asztalhoz.
-Persze-bólintott anya.
-Szóval már 19 éves vagyok, és arra gondoltam, hogy elköltöznék.-mondtam ki gondolkodás nélkül.
-Oh-lepődött meg apa.
-Mégis hová? És miért ilyen hirtelen? Honnan jött az ötlet?-árasztott el anya kérdésekkel.
-Figyeljetek, tudom, hogy nagy őrültség és lehet, hogy nem is fog nektek tetszeni de egy belső hang mintha csak megszólított volna, hogy hívjam fel az albérletet amit megtettem és gondolom nem tetszik nektek, hogy ilyen hirtelen csináltam mindent gondolkodás nélkül-hadartam.
-Tessék? Foglaltál albérletet?
-Igen, szerdán megnézhetem de akkor elkell kezdenem ma csomagolni.
-És ez merre található? Kitől bérelted?
-Ne akadjatok ki-néztem a szemükbe.-Barcelonába megyek!
Egy pillanatra mindkettőjük teljessen lefagyott. Apa kapcsolt elősször.
-Ez fantasztikus! Borzasztóan örülök hogy ennyire intelligens lettél és egyedül meg merted csinálni!-ölelt magához.
-Hát én nem is tudom-hebegett anya.-Barcelona hatalmas város, hol fogsz dolgozni? Honnan lesz pénzed?
-Azt nem tudom, de ismerek valakit aki segíthet, hogy találjak.
-Komolyan elintéztél már mindent?
-Igen, már csak pakolni kell! És enni!-mutattam nevetve a tányéromra.
-Nagyon büszke vagyok rád!-fakadt ki anya hirtelen.-Nem hiszem el, hogy végre a sarkadra mertél állni!
-Na és mikor indulsz? Mondjuk karácsony után, vagy tavasszal?-találgatott apa.
-Ömmmm, jövő héten. Már repjegyem is van.
-Ilyen hirtelen?!-lepődtek meg.
-Igen-vontam meg a vállam.-Hiányzik Barcelona, nagyon hiányzik.
-Neked nem Barcelona hiányzik, kislányom.-csóválta a fejét anya.-Neked Pedri hiányzik. Amióta találkoztatok folyamatosan beszélgettek, ha nem vele beszélsz akkor nekünk beszélsz róla, és ha jól emlékszem akkor a Barcelonai út minden szabad percét vele akartad tölteni. Épp úgy ahogy ő veled.
-Ne már!-csattantam fel.-Ne kezdjétek ti is Zoé hülyeségét!
-Chloe, hidd el, hogy ez látszik.-mosolyodott el apa.-Ez nem baj, én teljessen bízom Pedriben.
-De én nem akarok Pedrivel járni! Nem akarok Pedrivel lenni, és nem Pedri miatt megyek Barcelonába!-kiáltottam és felpattantam az asztaltól, és egyenesen a szobámba mentem pakolni.

Kb. 2 órát pakolhattam, mikor valaki kopogott az ajtómom.
-Bejöhetek?-hallottam meg Zoé hangját.
-Gyere csak.
-Mi ez a Barcelonába megyek őrület?-nézett rám.-És mit csinálsz azokkal a dobozokkal?
-Pakolok! És elköltözöm Barcelonába, Zoé! Végre önálló lehetek! Végre érzem ki vagyok!-lelkendeztem.
-Ez nagyszerű-biccentett.-Örülök, hogy van ami motivál.
-Tessék?-lepődtem meg.
-Nyilván Pedri miatt mész, ő tudja már?
-NEM PEDRI MIATT MEGYEK!-üvöltöttem a képébe.-És nem nem tudja.
-Jólvan, nyugi.-tette fel a kezét, védekezően.
-Elegem van, hogy azt hiszitek tetszik Pedri!-kiabáltam tovább, pedig pontossan tudtam mennyire igazuk van.
-Biztos, hogy elakarsz menni? Mi van ha megbánod?
-Akkor haza jövök.-dobtam be az egyik dobozba a Nike cipőm.
-Igazából azt csinálsz amit akarsz.-vonta meg a vállát.-19 éves vagy.

Hát, ez egy kicsit rövid lett, bocsi.💞
Remélem azért tetszik nektek!
Insta: lena_wattpad
Puszi: Léna🤍